Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem akarok bent lenni a szulesnel, rossz ferj vagyok?
A felesegem a 4 honapos terhes, gyereket mind ketten akartunk.
Mostanaban eleg sokat veszekszunk azon, hogy nem szeretnek bemenni vele a szuloszobaba. Eddig ez szoba sem kerult, de mostanaban szinte ez napi tema.
Rosszul vagyok a vertol es egyebb dolgoktol amik ilyenkor vannak.
Jaj és azt kihagytam, hogy itt kezdődik a szülőség!
Felelősséget vállalni akkor is, ha éppen nem tetszik, vagy csak nem akarunk!
Ha szeretek valakit akkor ha kér valamit és módomban all megtenni akkor megteszem.
Mondhatjuk azt is ha a nő szereti a férjét akkor nem kényszeríti közös szülésre de egy ilyen szituációban (mármint a szülés) a nő van olyan helyzetben aki esetleg segítségre szorul és ezért inkább az ő érzéseitillene figyelembe venni.
Ideje lenne már a nőknek egy kicsit a sarkukra állni és nem mindig aszerint cselekedni ahogy az a férfinak jó. Az a baj hogy a nők jobban félnek attól hogy a férjük elhagyja őket ha nem azt csinálják amit a másik elvár, míg sok férfi azt hiszi bármit megtehet mert a nő úgyse hagyja el soha.
Ugyanezeket gondolom a szülésről, mint amit Te Kérdező. Véres, nyálkás, kényelmetlen belegondolni, hogy mi lehet. Nem bírom a kórházakat sem. Igaziból már a terhesség is nagyon meredek része.
Hogy ennek mi a vége? Nálunk éppen válás, ugyanis én vagyok a nő, és mivel ezekre nem vagyok hajlandó, így engedem a párom, hogy olyan nőt keressen, aki vágyik annyira gyerekre, hogy ezeken keresztül menjen.
Én nem vágyom, ezért is nem akarok felülkerekedni az érzéseimen a szüléssel kapcsolatban.
Nem lehet, hogy nálad is ezzel van a baj?
Hogy nem igazán, nem tiszta szívből vágysz akkor arra, hogy gyereketek legyen? Mert akkor nem csak a megcsinálás része izgatott volna, hanem az is, hogy legalább a jelenléteddel támasz legyél a feleségednek, aki viszont bevállalja ezt a KÖZÖS gyereketekért.
Nem állok egyik oldalra sem, elmondtam, hogy én mennyire irtózom ezektől a dolgoktól, de legalább nem is álltatom magam és a páromat azzal, h jah persze gyereket azért szeretnék..
Ha szeretnék, akkor nem a magam kényelme izgatna.
Eszem megáll.. Te olyanokat írsz, hogy kényelmetlen belegondolni, hogy mi lesz ott bent, és saját szavad, hogy nem vagy rá kíváncsi.
Szerinted a nejed igen? Gondolom lehidaltál volna, ha a feleséged azért nem akar tőled gyereket, mert ő sem kíváncsi ezekre a dolgokra és kényelmetlen neki belegondolni is, hogy ez mivel jár.
Hát kérdező,
jó önző ember vagy, a leírtak alapján. Abba gondolj bele, hogy a szegény feleségednek milyen lesz, és hogy az ő fájdalma és szenvedése mellett mennyire eltörpül a kis kényeskedésed. Ugye, milyen nevetséges az ő terhe fényében az, amin te hisztizel? Térj szerintem egy kicsit jobb belátásra, és nőj fel. Légy férfi végre és ne rinyálj!!! (Hogy mentél volna te férfiállat háborúba, ha nem bírsz ki egy kicsi vért? Ne csináld már, hogy ilyen kis nyuszika vagy!)
Szerintem, attól még jó férj vagy! Le fognak pontozni a hölgyek, bár én is nőként írom, hogy már maga az a tény, hogy elbizonytalanodtál, és segítséget kérsz, nekem azt igazolja, hogy nem lehetsz rossz. Csak mellékesem kérdezem meg, hogy a feleséged elbizonytalanodott abban, hogy ő igenis azt AKARJA, hogy Te bent legyél, és hogy ez fair -e a részéről...
Szerintem egy darabig hanyagoljátok a témát, mert nem tesz jót a stressz a babának. 5 hónap alatt meg még meg is jöhet az érzés, hogy igenis, Te szeretnél bent lenni. Nem egy ilyen esetet hallottam már és utólag azt mondták hatalmas élmény.
Az én párom szintén nem szeretne bejönni. Attól még férfinek tartom. Kint fogja inni a sört a folyosón, mert "apának az a feladata" ebben a helyzetben:) Attól még velem/velünk lesz, hogy nincs bent:) Ráadásul én inkább a húgomat szeretném bent látni magammal, ő már szült hármat, jobban át tudja érzeni, én mit küzdhetek majd az ágyon.
127, tényleg azt gondolod, hogy úgy jó hogy amíg te odabent szenvedsz a szülőszobán addig a párod kint szórakozgat iszogatva? A fene egye meg hogy nem pasinak születtem, ritka jó dolguk van.
Egy könyvben olvastam egy nőgyógyásztól, hogy ha a nők tudnák hogy mennyire veszélyes egy szülés és mennyi komplikáció felléphet akkor sokkal kevesebben szülnének. Mindenki úgy beszèl mintha a szülés egy kis semmiség lenne és mi ez a sok rinya, pedig egy műtéttől is fél az ember, akkor egy szüléstől miért ne félhetne? Miért a nő az önző aki fél és szeretne egy kis támaszt és miért nem a férfi akinek tényleg csak annyi dolga lenne hogy a jelenlétével megnyugtassa a nőt? Èn nem tudok férfiként tekinteni egy olyan pasira akit a vér látványa eltántorítja attól hogy támogassa a szerelmét.
Kedves 65ös tudják a francot, akkor nem írnának olyat hogy mit kell rinyálni egy kis szülés miatt... ;)
Nem akarlak elszomorítani, de a szűk látókörű te vagy... Mondjuk nekem mindegy, szenvedjenek csak bent a nők egymagukban a szülőszobábán, az én párom bent lesz mert vagyok neki annyira fontos meg a kérésem. Én megértem azt aki nem akar a férjével szülni, de azt is illene megérteni aki meg nem akar egyedül bent lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!