Házasságpártiak és házasságellenesek: Mit jelent nektek a házasság?

A kérdésedről egy ismerősöm jut eszembe, aki már sok éve együtt élt a párjával amikor úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Tőlem, mint házasságban élőtől kérdezte, hogy ugye ez majd nagyon megváltoztatja az életüket.

Őszintén? Nem tudtam rá hirtelen mit mondani.

Mar most megbantam, hogy irtam. Nem lehet leirni mar a velemenyemet sem?

Unatkozhatok...

Túl sok a kísértés és túl sok a probléma....a legtöbb házasság zátonyra fut mert gyengék vagyunk.

Tisztelet a kivételnek!!!!

Igaz eljegyeztük egymást a párommal de esküvő nem lesz...nem izgat!

(Csonka családban nottem fel)

A saját életemben házasságpárti vagyok, de azt is megértem, akinek ez nem jelent semmit.

Előttem szerencsére nagyon jó példák állnak, szinte csak jól sikerült házasságokat látok a családomban és a környezetemben.

Azt hiszem, már leírtam egyszer-kétszer itt hasonló témában, mi azért házasodtunk össze, mert minden téren, úgy mint jogilag, vagyonilag, társadalmilag is közösséget akartunk vállalni és hivatalosan is egymás hozzátartozói szerettünk volna lenni.

Emellett nekünk érzelmi értéke is volt a kimondott eskünek, ez egy szép megpecsételése volt a kapcsolatunknak.

A polgári házasságkötést nem sokra tartom. Oda egy hónappal a lakodalom előtt mentünk 4-en, sima pólóban csütörtökön.

A egyházi szertartás,a bevonulás, eskü, fehér menyasszonyi ruha a feleségemen stb felemelő hangulat volt. Megérte.

Ezen kívül ritkán tartok 100 fő körüli bulikat, ahol engem ünnepelnek, úgyhogy az sem volt rossz ötlet. Jól néztünk ki, a család boldog volt, ezt kár kihagyni.

A gyerekek szempontjából is jobb, hogy hivatalosan házasok a szülei. A családalapítás előtt érdemes összeházasodni.

A házasság egyetlen dolog: börtön.

Szép dolog, hogy két ember rendkívüli és kizárólagos módon szereti egymást, csakhogy ez egy pillanatnyi, a jelenlegi állapotot tükrözi.

A házasság pedig örökre szól.

És bizony évek alatt két ember nagyon megváltozhat, a kapcsolat megromolhat.

Ami egy természetes dolog, próbálhatunk foggal, körömmel tenni ellene, de ha egyszer elkerülhetetlen, akkor előbb utóbb úgy is be fog következni.

Kérdem én, ha én szeretek valakit ma, aki csinos, izgalmas, okos, érdekes, akkor miért is kéne nekem 20 év múlva szeretem egy olyasvalakit, aki elhízott, ellustult, egész nap a gép előtt görnyed és szarik mindenre.

Merthogy a házasság erről szól.

Akkor is vele kell lennem, ha nem akarok. Akkor is szeretnem kell, ha a hideg kiráz tőle.

Ez egy elb#szott beteges baromság.

Ha két ember igazán szereti egymást, akkor házasság nélkül is tökéletesen lehetnek boldogok. Aztán ha a dolgok másképp alakulnak, akkor szépen békében elválhatnak és kereshetnek mást, akivel jól érzik magukat.

Persze, az emberek nagy része hatalmas házasságfetisiszta, mert az kell, meg elkötelezés, meg senkimás, meg egyéb baromságok, miközben a házasságok bőven nagyobbik része válással végződik és folyamatos a megcsalás 1 vagy akár 2 fél részéről.

Igen, ugyanazok az álszent gusztustalan emberek csalnak és válnak el, akiknek itt habzik a szája, hogy akik nem házasodnak, azok nem is szeretik egymást.

Hánynom kell az egésztől, ez a véleményem.