Egyedül szeretnék menni a szülőszobára, és a férjem nagyon megharagudott, hogy ő nem lehet ott. Szerintetek igaza van? Nem azt kellene nézni, hogy mi jó a kismamának?

Nézd Kérdező (#81), ha az ember csak önigazolást szeretne, és nincs felkészülve az eltérő véleményekre, akkor tényleg az a legtutibb, ha nem kérdez sehol, semmit. Ha kérdez, azzal egyben ki van téve azoknak a dolgoknak, amit írtál, de van esély arra is, hogy rájön egy jobb válaszra annál, mint amiben addig hitt - ahogy mondtam, az ember döntéseinek mindig van következménye.

Miért, amikor kiírtad a kérdésed, voltaképp milyen válaszokat szerettél volna olvasni?

Kérdező, ne törődj vele, ez az ember tipikus példánya az itteni megkeseredett okoskodó hülyéknek, itt élik ki magukat.

Ha fordítva kérdeztél volna, hogy én nem tudom mennyire szeretnéd, hogy bent legyen a párod, ő pedig nem akar, akkor éppígy leszedték volna rólad a keresztvizet, hogy mekkora bunkó vagy, rá akarod kényszeríteni a férjed és milyen JOGON (ezt a szavat itt nagyon szeretik, csupa párkapcsolat-szakértő és jogász van itt, na meg mindentudó természetesen), úgyhogy teljesen mindegy, hogy te milyen vagy, az a lényeg, hogy ők kioktathassanak és beléd köthessenek!

Ezen meg egyenesen szakadok, hogy némely ember a vereséget is gyözelemnek fogja fel, meggyözi magát, hogy az ő hatására beszélnek meg emberek problémákat, és a saját vállát veregeti olyan dolgokkal kapcsolaban, amihez az ég világon semmi köze.

Itt lehet semleges dolgokkal kapcsolatban kérdezni, ha lelkiismereti és egyébb saját érzelmi problémád van, azt normális portálokon kell vitára bocsátani, nem itt :-).

Szia! 3. hozzászóló vagyok..

Micsoda vita alakult itt ki..

Csak annyit tennék hozzá, bár nem olvastam el mindent, hogy leginkább nekünk szülő nőknek igénye, hogy legyen ott valaki akinek foghatjuk a kezét. (nem ő a miénket). Maga a szülés egy kiszolgáltatott állapot, iszonyat fájdalom (nem megijeszteni akarlak, bár ezt is mindenki másképp éli meg), pörögnek az események, idegen környezet, idegen emberek (sokszor könyékig benned), a test átveszi az irányitást stb. tehát nagyon jó ha van egy biztos pont (akár a férjed, akármelyik közeli hozzátartozó, vagy bármely barát) aki ott van velünk és támogat, ill. bárki kell segít. Bár úgy olvastam magánkórházban fogsz szülni, ahol nem tudom hogyan megy, mert ilyen tapasztalatom nincs, de az "állami" szülészeteken a vajúdás alatt tök egyedül vagy. Lassan telik az idő, nincs aki segítsen stb). Valóban sok vér és magzatvíz, ill. ha széklet jön (valószínüleg nálam is jött), azt még a szülő nő sem látja, ilyen csak kitolási szakban fordulhat elő, de mivel a babának sem tesz jót, ha székletbe érkezik, az orvos rámarkol a gumikesztyűs kezével majd kifordítja rá a gumikesztyűt és landol is a kukába. Ez egy másodperc töredéke alatt (nyilván gyakorlott ebben az orvos) elintéződik, a fejvégnél álló valaki semmit sem fog látni az egészből, sőt még tudni sem fog róla, ettől ne félj. Azért itt nem hasonlítanék ágyban fekvő beteg pelenkázásához, nagyon nemes cél, amikor küzdünk a gyermekünk világra jöveteléért. mindenki a babára koncentrál, senki sem lesz elfoglalva a vérrel, magzatmázzal stb. (első szülésemnél a húgom és anyám volt bent, a húgom ájulós, de az ég világon semmi ellenérzést nem váltott ki belőle a szülés, pedig egy vérvételnél képes volt elájulni, de ott tényleg mindenki csakis a babára koncentrál). Vér is csak a kitolási szaknál jön, nem fogsz benne órákat tölteni.

Én azt javaslom, hogy legyen egy A és egy B terved. Mivel első baba nem tudod még, hogy hogyan fogod viselni a szülést és könnyen meglehet, hogy te kéred majd a férjedet, hogy maradjon ott.

kicsit hasonlíthatsz rám, mintha azt szűrném le, hogy utálod ha gyengének és kiszolgáltatottnak látnak. Én is ilyen vagyok, de a szülőszobán nincs helye az ilyen gondolkodásnak. Ott a test és a természet átveszi az irányítást. Ha uralkodsz magadon, akkor nehezebb lesz a szülésed. Át kell magadat engedni a fájdalomnak (ez a legnehezebb része) és együttműködni vele.

Mindenesetre kívánok neked könnyű és gyors szülést!