Egyedül szeretnék menni a szülőszobára, és a férjem nagyon megharagudott, hogy ő nem lehet ott. Szerintetek igaza van? Nem azt kellene nézni, hogy mi jó a kismamának?

nem olvastam végig, de azért ez elég érdekes...

ha az a kérdés, hogy a férjem nem akar bejönni, mit tegyek, hogy velem legyen? - akkor jönnek a válaszok, nem szabad erőltetni, elmegy tőled a kedve, elromlik a házasság, stb.

itt meg a nő az önző, hogy miért nem lehet beengedni a pasit?

Még szülés közben is a férfiak seggét kell kinyalni?? Komolyan???

Az le van szarva, hogy a nő kellemetlenül érzi magát, nem tud magára figyelni, zavarja a férfi, csak nehogy szegénynek rosszul essen??

Hát az agyam eldobom!!!

"Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy csak azért ne szeressem annyira a gyerekemet, amennyire csak emberileg lehetséges, mert nem lehettem ott a születésénél." - Kérdező, persze, hogy nem, mert nő vagy:)) - szóval olyan személy, akinek a gyermekhez való kapcsolata a terhességen alapul, azon, hogy addig már 38 hete magában hordja... na ezzel szemben a férfi kapcsolata egy csecsemővel általában az anyához való kapcsolatán alapul, később alakul ki a közvetlen kötődés... (mondjuk kb akkor, ha már ő is megtapasztalja vagy 9 hónapig:))) Szóval nyugodtan lehet ezért szidni a férfiakat, akár engem magamat is, de ettől még ha egy férfi úgy érzi, hogy a nő részéről súlyos méltánytalanság érte a gyerekkel kapcsolatban, az valószínűleg ki fog hatni a gyerekkel való kapcsolatára is. (a gyerek a saját kudarcára, sérelmére fogja emlékeztetni). Ez tetszhet vagy nem, biológia...

És hát persze, nyugodtan lehet továbbra is zsarolásnak venni, ha az embert egy döntése lehetséges következményeire figyelmeztetik... ilyen alapon persze az is zsarolás, ha felhívom a párom figyelmét, hogy "ha ónos esőben elmegy barátnőzni, lehet, hogy kitöri a bokáját". Ő dönt, hogy elmegy-e, de ha elmegy, annak lehet negatív következménye... Döntések lehetséges következményeire figyelmeztetni tényleg zsarolás? Jó, legyen, akkor zsaroló vagyok...

(mellesleg leírtad pont a kulcsmondatot: "Ha amiatt, hogy a szüléskor a saját és a gyerekem érdekeit nézem elsősorban, és nem azt, hogy ő foghatja-e közben a kezem" - szóval az általam ideálisnak mondott kapcsolatban ez 3 szereplős esemény, ahol nincs "mi" kontra "ő", "fontosabb" kontra "kevésbé fontos", hanem van a kis család a 3 tök egyformán fontos taggal)

69es és 73as, (aki tulajdonképp ugyanaz) - kezeltesd magad mielőbb és folyamatosan - a legjobb szándékkal írom ezt neked!

a.) az a férfi, akit a párja nem enged be a szülésre, szerinted akár el is válhat és keres magának olyan párt, aki beengedi

???????????????????????????????????????????

Biztos vagy te abban, hogy nincs nálad semmi gond? Mert én nem....

b.) "...Szóval nyugodtan lehet ezért szidni a férfiakat, akár engem magamat is, de ettől még ha egy férfi úgy érzi, hogy a nő részéről súlyos méltánytalanság érte a gyerekkel kapcsolatban, az valószínűleg ki fog hatni a gyerekkel való kapcsolatára is. (a gyerek a saját kudarcára, sérelmére fogja emlékeztetni). Ez tetszhet vagy nem, biológia... "

Ez NEM BIOLÓGIA, hanem valami súlyos psichológiai probléma, illetve ráfogás és ok-keresés a férfi részéről. Mondjuk én még ilyet nem hallottam, de biztos vagyok abban, hogy ha akadna is olyan ember (de szerintem nem akad :-), ez abszurdum), aki emiatt nem szereti a gyerekét, az tulajdonképp NEM! emiatt nem szereti, csak ráfogja, hogy a nő lehessen a bűnbak.

De mégegyszer mondom, én még ilyet nem hallottam, el sem tudom képzelni, hogy ilyen van, sőt, biztos vagyok abban, hogy ilyen nincs és te csakis valami földönkívüli lehetsz!

"a gyerek a saját kudarcára, sérelmére fogja emlékeztetni", tudniillik itt még mindig arról beszélünk, hogy nem mehetett be a szülésre, ezért ahányszor ránéz majd a teszem fel 3 éves gyerekére, majd mindig az jut eszébe a "férfinak" és "apának" hogy aszongya én téged nem szeretlek annyira, mert anyád nem engedte, hogy bent legyek a szülésen és amiatt te engem állandóan a saját kudarcomra és sérelmemre emlékeztetsz és holnap el is válok basszus, mert majd keresek olyat, aki beenged a szülőszobára és majd azt a gyereket fogom szeretni bla-bla-bla.....

Biztosan valami ufó vagy.

Vagy ne olvass már annyi pszichológia könyvet, vagy ha mégis, akkor ne vedd ennyire horrorisztikusan komolyan.

Vagy ha mindezeket komolyan gondoltad, de tényleg, akkor igazán kezdj magaddal valamit és keríts szakembert.

Kérdező, abszolút megértem, amit az utolsó hozzászólásodban írtál és elfogadom, nem is vagy egyedül (ne törődj az olyan ostoba hozzászólókkal, mint a nem tudom hányas, aki egy szülés előtt álló kismamának azt írja, hogy neked a félelmeid miatt nem is való a szülés - én nem tudom, hogy ilyen emberek mit képzelnek magukról?!), és ez abszolút nem egy ekkora hatalmas, kardinális kérdés.

Igenis, a férjed majd belenyugszik és éppúgy fogja szeretni a gyereketeket, mintha bent lett volna, az apai szeretet nem ettől alakul ki, semmi köze hozzá! Jó, hogy az ilyen agyament férfiak, mint az itteni, nem írják már, hogy évszázadokon keresztül nem szerették a férfiak a gyerekeiket!

Fel a fejjel, nincs semmi hihetetlen és elképzelhetetlen a szavaidban, nagyon sok kismama érzi ugyanezeket, még egyszer mondom: tedd azt, amit te jónak látsz ahhoz, hogy a lehető legkönnybben átvészeld a szülést, hogy mielőbb együtt örülhessetek a kicsinek :-)!

Nézd, kedves #74, - " kezeltesd magad mielőbb és folyamatosan - a legjobb szándékkal írom ezt neked!"- tudod, ha jól belegondolok, voltaképp tökéletesen igazad van. És hát szerencsére van egy egyszerű, és tényleg folyamatos kezelése ennek a dolognak, értelmes nővel kell kezdeni nem hardfeministával, aki azt képzeli, hogy előírhatja, mikor mit érezzen a másik. Kb ennyi. Tudod, szerencsére van választék:)))

(azt csak mellesleg jegyzem meg, hogy a Kaposvári kórházban - annak a statisztikáját ismerem kapásból - a szülések cc. 70%-a "apás" - ennyire "ritkaság" ez manapság)

Nem hiszem el, ennyire nem lehet értetlen senki!

Nem bírod felfogni, hogy itt arról van szó, hogy a kérdező kismama nem szeretné, ha bent lenne a párja?!

Nem pedig arról, hogy ma a szülések hány százaléka apás, amivel nekem nincs semmi gondom, ha MINDKETTEN benne vannak, nem pedig úgy, hogy az egyik rákényszeríti a másikat, még olyan esetben is akár, amikor az egyik fél irtózik a másik jelenlétének gondolatától is, avagy a férfi esetében attól, hogy bent kelljen lennie.

Ha hiszed, ha nem, nálunk volt róla szó, hogy apa jöjjön be (én ajánlottam fel, na ehhez mit szólsz :DDDD), de apa nem akart, hát akkor most mit csináljak alapon nem jött és itt vagyunk, el sem váltunk! Ennyit a feminizmusról, én el tudom fogadni, ha a másik mást szeretne, mint én, amit nagyon sok emberről nem lehet itt elmondani!

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy képzeld, imádja a lányát, pedig nem volt ott a születésénél :DDDDDD.)

Azt meg egészen röhejesnek tartom, hogy úgy nézem, te attól vagy ilyen nagyon tapasztalt, hogy műtős-segédként vagy valami hasonlóként dolgozol, te nyilván jobban tudod, hogy férfi létedre mit csinálsz ott, mindenesetre őszintén remélem, hogy nem orvos vagy ilyen beteges gondolkodással, szóval kb 0, azaz nulla saját tapasztalatod lehet a kérdésben, máskülönben már idevágtad volna, hogy te mit éreztél, mikor megszületett a gyereked.

Tehát ne haragudj, de ezzel kár okoskodnod, attól, mert ilyen helyen dolgozol, még nem leszel a téma szakavatott ismerője, ugyanis fogalmad nincs, miről beszélsz, ha nem élted át.

Vicces, hogy amikor a férfiak nem bírnak valamelyik nővel, mindjárt jönnek, hogy az mekkora feminista....tudod én otthon FÉRFIHOZ vagyok szokva, aki el bírja viselni, hogy véleménye van a párjának :-)!

Nézd Kérdező, ha már erről így elkezdtetek egymással kommunikálni a férjeddel, és már nem azon méltatlankodsz, hogy "Komolyan nekem kellene engednem?" - akkor én már tökéletesen el is értem a célomat azzal, hogy felhívtam a figyelmedet az ebben esetleg rejlő veszélyekre, ez kb ennyi. Innentől már ti fogjátok egymással megbeszélni a dolgot, és valami közös megegyezésre jutni:)))

Mindenesetre köszönöm a férfi nem nevében, hogy nem a hardfemi-csapat "úgyis engedni fog, úgyis..." álláspontját választottad, hanem a kommunikáció és a megegyezés útját, helyes döntés részedről:)

Kedves Kérdező (#79) "csak gondoltam rákérdezek itt is, mi az emberek véleménye, de néhány hozzászólás csak a vérnyomásomat vitte fel..." - ez tkp minden kísérletbe kezdő ember generikus hibája, függetlenül attól, hogy itt kérdez, vagy mondjuk kutat valamit, esetleg egy új kajarecepttel próbálkozik. Már az, hogy ha a kérdésére kapott válasz - legyen az személyeké, vagy a természeté - nem az ő prekonceocióját igazolja, akkor első körben jól felmegy a vérnyomása.... különben nekem is. Aztán rendszerint lehiggad, és átgondolja, és megszüli a maga szintézisét. És eljut a klasszikus vicc valós poénjáig, miszerint "nem biztos, hogy az az ellenséged, aki lexar, és nem biztos, hogy az a barátod, aki kihúz a xarból".

Ez már csak így megy, amióta világ a világ:)