Szerintetek is sok igazság van ebben a cikkben? Házimunka megosztás, nemek eltávolodása egymástól.

"Nekem a nővérem(45) egy elég erős jellemű nő, gyakorlatilag a mai napig nem volt neki egy teljes értékű kapcsolata. Ugyanakkor néha nagyon szomorú, és érződik rajta, hogy valamiről lecsúszottnak érzi magát."

Sőt, ez amolyan emberi dolog is lehet. Ha beszélgetsz néhány hasonló korú, férjezett nővel, valószínűleg ugyanezt fogod érezni rajtuk. Az emberek többsége úgy érzi, valami kimaradt. Kinek mi. Én gyanúsan gyakran hallom, hogy végül is nem bánta meg a házasságát, sok mindent kihagyott, de legalább a gyerekek. Aztán ha azok kirepülnek?

A fiatal lányoknak nagyon nehéz egyébként. Újra kezdenek feltámadni a hagyományos kapcsolatokra buzdító propagandák és valahogy ez ötvöződik a mai világ anyagiasságával. Néhány fiatal lányrokonomat szó szerint marják a társaik, mert csendesebb, házias fiúval vannak, aki esetleg kevesebbet keres. Pedig ezek a srácok rendesek, nem nyámnyilák, vagy papucsok, nem élhetetlenek, nem idétlenek.

"Sokszor sajnos az anyukák rontják el a fiú gyereküket úgy, hogy rettenet...isten irgalmazzon annak a nőnek, aki maga mellé fogad egy olyan férfit. De valószínű olyan típusú nőt is fog keresni magának, ha talál...manapság egyre nehezebb helyzetben van. :)"

Ebben egyetértek, de fordítva is igaz. Néha, ha a nőfaló, hímsoviniszta férfinak lánya születik, ő védi, kényezteti legjobban, képes lenne megölni azt a fiút, aki "bántja". Aztán apuci pici hercegnője lesz belőle, aki ugyanilyen atyáskodást vár, azt hiszi, neki jár minden. Persze nem ilyen egyértelmű ez.

Az olyan kapcsolatokban például, ahol a szülők nem tudják becsülni egymást, hiába kényeztetik a gyereket, egyfajta önértékelési zavar, személyiségzavar léphet fel. Egyszerre fogja azt várni a partnerétől, hogy az ő kedvében járó anyuci-apuci legyen mellette, de egyúttal, a szülői minta miatt mélységesen le is értékeli önmagát. Ahol utálta a férj a feleséget (vagy burkoltan lenézte a nőket) illetve a feleség a férjet, ott az ellenkező nemű gyerekben akaratlanul fixálódhat ez.

"Nekem az apám halt meg 2 éve, és mostanában terjed el az a berendezés, ami ha akkor lett volna, még mindig élne...agytrombózisa volt. Az artérián keresztüli mikrokamerás műszerrel távolítják el a rögöket.

Ez csak egy szomorú példa, hogy kell-e nekünk a tudomány...

Valaki írta még, hogy fizikai munka minek, meg nincs szükség a férfi erejére...

Hát ha ebben a kertes házban, ahol élek(nem egy tip-top ház sajnos), minden javítandó valamiért egy mesteremberkét hívtam volna, már anyagi csőd lenne a család.

Nem csak városi élet létezik, ahol bútorokat kell tologatni...

Igen, szóval az ilyen hozzászólásoktól könnyen lesz az ember "hímsoviniszta"...."

Ez nem ilyen fekete vagy fehér. Persze, hogy szükség van tudományokra, de ma már aktívan részt vesznek a nők is ebben. Nem tudom mennyire vagy jártas ezen a téren, de 18-30-ig erősen egyenlítődik a nemek aránya. Lány, aki a rák ellenszerét kutatja (sikeresen), vagy nanorészecskékkel kísérletezik (szintén sikeresen), esetleg újfajta anyagokat fedez fel, illetve gazdaságosabb üzemanyagfelhasználást. Néhány példa. Ebben elég jól képben vagyok, a tudományt már nem csak a férfiak írják, mégha egyelőre csak ők vannak is a ranglétrák tetején. Az még egy másik korosztály- 40-esek, 50-esek.

A fizikai munkára is szükség van még. Nekem csupán az nem tetszik, amikor a nőt kiszolgáltatottnak, védtelennek, a férfit pedig függetlennek, erősnek állítják be. A nő munkája semmi, vagy formálisan tisztelt- a férfiéhoz képest lenézett. Persze, hogy ez nem tetszik a nőknek, és valami olyat akarnak maguknak (ami általában amúgy is érdekli őket), ami szintén némi befolyáshoz, "hatalomhoz", önérzethez juttat. :)

Ettől nem leszünk a férfiak ellenségei. Ha ők így érzik, sajnos némileg különválnak az utak. A két nem persze szaporodni továbbra sem tud egymás nélkül, de úgy tűnik, nők tömegei nem adják már fel a háziasszonyi, másodhegedűs létért az egyenlőséget.

Amikor én a tudománnyal kapcsolatos dolgokat írtam, akkor két választási lehetőséget vázoltam fel, egy olyan nőnek, aki szerint ezt kellene tennünk. Szerintem ezt is vedd figyelembe.

A férfiak munkája vitathatatlan, az érdemeik is. Nem is szeretném vitatni. Ettől függetlenül, inkább elérem magam ezeket a dolgokat (már megtehetem) és legfeljebb egy társat választok hozzá (így tettem), minthogy örök hálával leboruljak előttük és rájuk bízzam magam. Nem megy. Szerintem régen sem ment természetszerűleg a nőknek, egyszerűen a legtöbb dologból ki voltak zárva, és rengeteget kellett szülniük. De a két nem viszonyával amúgy sem példálózhatunk azokból az időkből, mivel munkahelye mondjuk egyiknek sem volt, ahogyan az emberek 90%-ának szintén. A munkahely modern találmány. A ház körüli munkákból meg mindkét nem kivette a részét. Talán olvasd hozzá még ezt is.

[link]

Nem a Femen-en van a fő hangsúly.

És összegzésként talán annyi a lényeg az egészben, hogy mint társ, nagyon kell a férfi. Úgy tisztelni, becsülni, szeretni is tudjuk.

De mint fölöttünk álló- nem. Ha feltétlenül ezt akarja, az mindkét nemnek fájdalmas, igen, mégis a kisebbik rossz ilyenkor a válás, vagy egyedüllét. :)