Szerintetek is sok igazság van ebben a cikkben? Házimunka megosztás, nemek eltávolodása egymástól.

18:

"Plussz bármikor elcsaphatja egy kocsi,ráeshet a fejére egy tégla,én meg lennék itt egy gyessel meg egy családival? "

Kockázati életbiztosításnak hívják az erre a problémára fennálló megoldást. Havi 3-4 ezer forintos biztosítás és benne van, hogyha a biztosított (a párod) meghal, akkor a család (te) kapsz 8-10 millió forintot. Ezzel ezt a problémát teljesen ki lehet szűrni. (Van balesetbiztosítás is, ami ugyanígy milliókat fizet, ha a párod nem hal meg, csak megrokkan, vagy hónapokig nem tud dolgozni.)

"Nem értem honnan hozod össze azt hogy kevesebbnek érezné magát az ember a kevesebb fizutól,és azt hogy ki mennyi házimunkát végez. "

Néhány korábbi hozzászólásból (nem a tieidből), ezt vettem le.

"Pár ezres eltéréssel ugyanannyit keresünk.Házimunkát közösen csináljuk (nem,nem segit,hanem ő is ugyanúgy csinálja).Így volt ez akor is,amikor még csak tanultam,így volt amikor mindketten 8 órát dolgoztunk,így van most hogy babázok 1 évig,így lesz amikor visszamegyek dolgozni.

Ettől még férfiként tekintek rá,de egyenlő felek vagyunk."

Nagyon helyes! Ez bizonyítja, hogy nem csak az általunk működtetett módszer (amit már párszor felvázoltam) működik. És nyilván nem lehet mindenhol az, hogy a férfi dolgozik a nő helyett is (mert a férfi nem kap akkora fizetést), de ez is megoldható és nem elvetendő lehetőség, ha megvannak hozzá a körülmények.

"Azok a nők,akik gyesre,meg a pasi fizujéra szülnek,90%-ban kiszolgáltatottak onnantól.Itt is rengetegn panaszkodnak.

Én még csak meg sem kockáztattam ezt,bár párom nem olyan. "

Persze hogy nem minden ember képes hosszú távú kapcsolatra (férfi és nő is van ilyen), de annyira nem általános ez. A csonka családok igen (statisztikák), de tudod miért van itt ennyi szörnyű történetet lefestő kérdés? Azért, mert a boldog történettel rendelkezők nem jönnek ide. "Minden rendben van a családunkban, segítség?!", "A férjem remek apa és ember, mit tegyek?", "A feleségemmel vagyok a legboldogabb az életben. És most mi legyen?" típusú kérdéseket azért nem látsz itt, mert az ilyen emberek nem járnak ide, hanem boldogan élik az életüket. Ez olyan, mintha bemennénk a nemi betegség klinikára és megállapítanánk, hogy az egész világ AIDS-es.

"Kockázati életbiztosításnak hívják az erre a problémára fennálló megoldást. Havi 3-4 ezer forintos biztosítás és benne van, hogyha a biztosított (a párod) meghal, akkor a család (te) kapsz 8-10 millió forintot. Ezzel ezt a problémát teljesen ki lehet szűrni."

És 8-10 millióból elvagyok következő 40 évre 2 gyerekkel?Vagy csak addig amig megtalálom a következő férfit,aki eltart?

Ugyanmár.

Egyébként arra még nem gondoltál,hogy van nő,aki szeret dolgozni? Hogy van,aki megzakkanna,ha otthon kellene lenni állandóan,és a legnagyobb izgalom az lenne,hogy eléggé csillog-e az elmosott pohár?

Imádom a munkám,1 évet voltam itthon a nagyobbik gyerekkel,1-et vagyok itthon a kicsivel,már 8 hónapos,de már vágyom vissza.

Tudod van,akit nem elégit ki a házimunka és gyereknevelés.

A házimunka csupán egy kötelező valami,amit el kell végezni.És ha már mindketten élvezzük a kaját,amit megfőztük,a rendet amit csináltunk,akkor csináljuk mindketten.

Kérdező, 19-20:

Egyre inkább azt érzem, hogy nem ütköztetjük a véleményünket, csak simogatjuk egymást. Mert mindkettőnk koncepciója életképes a valóságban is, hiszen mondhatjuk, hogy két végletet képviselünk és mindketten elégedettek vagyunk. (Ne érts félre, eddig sem arról akartalak meggyőzni, hogy neked rossz életed van.) Legyen ez a fő tanulság, amit jegyezzünk meg, de azért válaszolok a felvetéseidre is :)

Ha te vagy a képzettebb és a magasabb fizetésű, máris elillant a koncepcióm fele, hiszen mindez így rád már nem érvényes, sőt ahogy írod is, valószínűleg erre a helyzetre megtaláltátok a legjobb megoldásokat (közös teherviselés, stb.)

"Szerintem a férfi valójában soha nem tartotta el a nőt, csak az ő nevén volt a tulajdon. A nők nagyon sokat dolgoztak régen is.

Az őskorban is megtermeltek annyit a nők a gyűjtögetéssel, mint a férfiak a vadászattal. Ez nem baj, ettől függetlenül én nagyon szeretem a férfiakat, csak nem vallom, hogy ki lennénk nekik szolgáltatva. :) "

Nem akarok nagyon eltérni a témától, de pont olvastam arról, hogy valószínűleg a civilizáció kialakulásában elképesztően nagy szerepet kapott az, hogy kialakult a család intézménye és a férfi jogú utódlás (tehát hogy a férfi a saját vagyonát az utódaira hagyhatta). A férfiaknak ugyanis az adta tudat alatt a robotoláshoz kellő akaraterőt (a férfiak 95%-a az utóbbi párezer évben a földet túrta, pár százalék pedig gyárban dolgozott), hogy tudták, a családjukért (=az utódaikért, a saját génjeikért, a génjeik fennmaradásáért) dolgozhattak. A nők valóban sokat dolgoztak, de mondhatni, hogy a férfiak még többet. És nem arányaiban értem. A férfiak erősebbek fizikailag, ezért természetes volt, hogy ők dolgozták a "többet", tehát összességében egy férfi a nap végén több izomerőt fejtett ki, mint egy nő, egyszerűen azért, mert több volt neki. Attól még persze, hogy a nők is erejüket megfeszítve végezték a ház körüli munkákat és nevelték a sokszor 10-12 gyereket. Vagy a jelenkorban gondolj arra, hogy "oké, hogy a férfi most sem tartja el a nőt, de akkor minek van kitalálva a gyerektartás, ha a nők annyira el tudják tartani magukat?".

"Aha, vagy megszültek a mezőn, ahogy egyik dédnagyanyám. Később pedig a nagyobb lányaik pesztrálták a gyereküket, míg ők tehenet fejtek, nehéz fizikai munkát végeztek."

Megszült a mezőn és akkor? Ez nem sokat jelent. De gondolom utána nem a mezőn nevelte tovább a nagyszülődet. Továbbra sem mondom hogy a nők nem végeztek munkát. Magukhoz képest természetesen rengeteg nehéz fizikai munkát végeztek a ház körül.

"Egyébként honnan tudod, hogy nem bánták? Mit tehettek volna? "

És a férfiak nem bánták, hogy egész nap dolgozniuk kellett a családért? Mit tehettek volna? - Mindig elfelejtődik, hogy régen a férfiaknak sem voltak lehetőségeik és a férjek és feleségek élete és lehetőségei össze voltak kapcsolva. A férfiak tanulhattak? Minek? Menedzsernek, vagy rendezvényszervezőnek? Falunként lehetett egy pap. Ez lenne a tanulási lehetőség, hogy 100 falusiból 1 papnak tanulhatott? Vagy az, hogy földesúri birtokonként lehetett egy pár kovács, vagy varga? Ha a feleségnek rossz volt, akkor többnyire a férjének is, mert a sorsuk összefonódott.

"Igen, nálunk úgy alakult, hogy gyakran engem várnak vacsorával. :) "

Ez remek!

"A bizalom másik oldalon is érvényes. Én sem hagyom el, azért, mert nem függök tőle.

Nem félelmetes, csak nekem egész konkrétan hasogatna a fejem, annyi elfojtással járna lemondani mindenről, ami én vagyok, amivel foglalkozom, ami vonz, érdekel."

Ezért jó, hogy nem elnyomásban élünk és bárki azzá válhat, ami csak akar. Legyél az aki vagy. Ez ebben a korban megtehető a férfinak és a nőnek is, de régen sem a férfinak sem a nőnek nem volt megtehető.

"Ezt én éppen fordítva szoktam mondani. A férfi már nem képes olyasmivel érvényesülni a nőnél, amivel az maga is rendelkezik.

Egyébként a modern nő semmit sem akar "eladni", semmivel sem "áll" a pasi elé. Ez miféle fonák megközelítés, hogy a nő közeledik, ő adja el magát? :)

És mi történik, ha a férfinak mindez már megvan? Akkor én fojtsam el magamban, hogy helyette megkaphassam azt, amire semmi szükségem? :) "

Nem, ne fojtsd el. Azt mondtam volna, hogy keress magadhoz illő társat, de hoppá, ez már megtörtént :)

Ahogy nézzük a férfi nők előtti és a nők férfi előtti érvényesülési lehetőségeit. Mégis, én inkább 30-as, 40-es nőket hallok arról panaszkodni, hogy nem találnak magukhoz való férfit, miközben megvan "mindenük" (értsd: "Önálló vagyok, ambíciózus és sikeres; van diplomám, munkám, egzisztenciám"). De ha te többet hallasz olyan férfiakról, akik nem találnak magukhoz való nőt... nos az is teljesen reális mivel a nemek aránya a társadalomban durván 50-50%, szóval ha egy nő nem talál magának társat, akkor valószínűleg van valahol egy férfi, aki szintén nem :)

Nem a nő adja el magát, hanem a két fél adja el magát egymásnak a saját pozitív tulajdonságaival, amire a másiknak szüksége van. De ez nem valami tudatos dolog, hidd el én sem így képzelem el. Csak arra vonatkozik, hogy mindenki a neki tetsző pozitív tulajdonságokat keresi a másikban.

"Honnan veszed, hogy ez fontosabb annál, mint amit a nő értékel nagyra egy férfiban? Anyaság, nőiesség, ezekkel nincs gond, de számomra ez sajátja a modern nőnek. Nem mond ellent annak, hogy intelligens, szakmájában sikeres, stb."

Nem fontosabbak egyik fél igényei sem a másikéinál. De éppen csak a férfi nővel szemben fennálló (teljesen jogos) igényeit mondtam el és nem említettem a nő férfivel szemben fennálló (teljesen jogos) igényeit.

Kérdező, 22:

Már leírtam az előző (24-es) válasz elején, hogy szerintem meg nem ütköztetjük az álláspontjainkat, hiszen mindkettőnknek megfelel az aktuális helyzetünk. Azzal vitatkoznék egyedül, hogy a legtöbb nő hozzád hasonló életet élne szívesen. Mert szerintem meg hozzám hasonlót :D

De komolyan, csak ebbe gondolj bele: A legtöbb nő (és a legtöbb ember) nem rendelkezik olyan karrierlehetőségekkel, mint te. A legtöbb nőnek nincs három diplomája. Sokkal reálisabb az, hogy egy nő Tesco pénztáros, vagy irodai adminisztrátor, minthogy három diplomás egyetemi tanár, vagy vezérigazgató (és ugyanígy a férfiaknál is, mielőtt félreértenétek!). Nekik ez nem önkiteljesítés, vagy karrierlehetőség és én abban hiszek, hogy sok nő (nem mindenki, hiszen hozzád hasonló nők is szép számmal vannak) szívesebben lenne otthon és foglalkozna az otthoni dolgokkal, minthogy a pénztárban álljon a Tescóban vagy a ruhaboltban, tehát az én kisebbségem sem olyan kicsi kisebbség.

Nem is kell átéreznünk egymás helyzetét (minden híres női empátiánkkal sem :) ), hiszen ezen túl is elfogadjuk egymást, ez így igaz.

23:

Nem, nem leszel el a következő 40 évre, de arra elég, hogy néhány év alatt talpra állj és ne a mindennapi megélhetésen kelljen agyalnod egy ilyen tragédia után. Ezen túl mit akarhatnál egy tragédia után?

A továbbiakban olvasd el a kérdezőnek írt (22-es) válaszom. Pont ugyanezt írtam pár sorral feljebb, hogy nem minden nő (és férfi sem) esélyes a fényes karrierre és hogy sok nő van, aki a futószalag mellől, vagy a pénztárból szívesebben töltené otthon az idejét a családjával foglalkozva, mint az előbb említett munkahelyeken. Ezt nem is ragozom tovább.

Tudom hogy van akit nem elégít ki a házimunka és a gyereknevelés, de ne essünk át a ló túlsó oldalára sem, miszerint minden nő álma valamelyik a fenti "karrierlehetőségek" közül. Akinek tényleg esélye van tanulni és sikeres karriert befutni az tegye, ha úgy érzi jónak. Nem azt mondom, hogy minden nőnek a konyhában a helye, csak, hogy sokkal több nő talán mégis otthon érzi jobban magát. (És ez nem valami alantas, lusta, erkölcstelen dolog.)

Az otthon lévő nők sem halnak bele az unalomba, elhiheted. Háztartásbelinek lenni nem az a legrosszabb rémálom, mint ahogy a többség képzeli.

25: És szerinted felvennének bárhova 10-15 otthon töltött év után ? És akkor már dolgozzak,mert muszáj,előtte meg nem,mert "milyen jó otthon lábatlógatni" ?

Túlságosan ragaszkodsz az elveidhez,szerinted csak az lehet tökéletes,amit te leirsz.

Igazán elfogadhatnád,hogy elég sok nő van,aki ha lehetne se tudna otthon ülni,és egész nap azt a max 1-2 óra alatt megcsinálható házimunkán szöszmötölni.Vagyunk elég sokan,akiket egyszerűen nem érdekel,hogy 2 vagy 3 hónapja nem volt kimosva a függöny vagy hogy van-e porcica a szekrény mögött.

Arról meg szó sem esett,hogy átlag férfi nem keres annyit,hogy eltartsa a feleségét és az 1-2-3 gyerekét.

Tényleg azt tekintjük csak munkának, amihez nagyobb izomerőt kell kifejteni? Amikor ma már szinte minden gépesített, az olimpiai számokat leszámítva hol erény ez?

Szellemi erőkifejtésre pedig mindkét nem genetikailag - ha már ez a vesszőparipád - egyformán alkalmas. Sőt, a magasabb fizetések is inkább szellemi tevékenységhez kapcsolódnak, mint a kétkezi munkához. Fizikai munkát (hórukk, emeld meg, vidd arrébb) bárki el tud végezni megfelelő fizikummal, ezért nem is fizetik meg, mert rengetegen alkalmasak rá.

Nagyon idillizálod a "régieket". Bizony igaz, hogy a mezőn szültek sokszor és az is, hogy a szülés után néhány nappal mentek is vissza dolgozni a földekre. A gyerekre vigyázott a munkához már túl öreg/gyenge rokon, sokadiknál pedig a nagyobbacska gyerekek vigyáztak a kicsikre. Akkoriban 10-15 gyerekből talán a kétharmada érte meg az egy éves kort.

A nők bizony ganajozták az állatokat, bálát pakoltak és egyéb nehéz fizikai munkát is végeztek.

Többek között apám is ilyen család gyerekekeként nőtt fel és nem volt munkavégzésben különbség a két szülő között.

Komolyan, mai állapotokra átültetve, miben áll még meg ez a "de a férfi erősebb" dolog? Igen, de mi hasznát veszi? A munkakörök nagy részénél nincs rá szükség. Otthon is kevés olyan fizikai munka van, amit egy nő ne tudja elvégezni. Hirtelen a bútormozgatáson kívül más nem jut eszembe. Fát vágni, hordani én is tudok (50 kg vagyok), a bazinagy szekrényt meg a férjem se tudja megemelni, ezért hívunk költöztetőket, ha szükséges.

A házimunkára pedig van egy egyszerű megoldás, ha gazdaságilag aktív mindkét fél: takarítónő. Így az elvégzendő házimunka kb heti fél óra, csak a naponta elvégzendő dolgok maradnak, mosogatás, felmosás, ruhák mosása.

Gyerektartás az anyának: nem, a gyerektartást a külön élő szülő fizeti a gyereket nevelő szülőnek. Adott esetben az apa is kaphat gyerektartást.

Azzal egyetértek, amit felettem írtak: nagyszerű az életbiztosítás, de mi a pélóból áll talpra az a munkaerőpiac számára értéktelen ember, aki 10-15 évig semmit nem csinált munkaadói szemszögből? Minimálbérből nyomorog majd a gyerekekkel, mert úgy nőies? Ráadásul pont a minimálbéres melókra nehéz bejutni, mert arra mindenki alkalmas és próbálkoznak is.

A sok egyformából az fog kilógni, akinek nagy fehér folt van az önéletrajzában.

26:

Igen. A legjobb barátnőm 19 és 21 évesen szült. Majd 31-34 éves kora között végezte el levelezőn az egyetemet és aztán állt munkába. Ugyanúgy kezelték, mint egy pályakezdőt. (Hiszen mindegy, hogy a pályakezdő hány éves, a lényeg hogy pályakezdő.) Sőt, még előnye is volt, hiszen nem küldték el sehonnan azzal, hogy "fiatal nő, biztos pár év múlva szülni fog úgyhogy fel se vegyük". Az akkor 10-12 éves gyerekeivel pedig már nem igényeltek egész napos foglalkozást, tehát a poharak fényesre törlése helyett karrierbe kezdett.

Nem hinném hogy túlságosan ragaszkodom az elveimhez. Kb. minden második mondatom eddig is az volt, hogy tudom hogy vannak, akik nem olyanok mint én és aki a lénye részének érzi azt nőként, hogy sikeres legyen a karrierjében és a munkájában is, az tegye, ha ezt teszi boldoggá.

Pont elmondtam, hogy kreatívnak kell lenni, aki unatkozik otthon. Sőt, be sincs zárva senki a házába (én sem), azért is kezdtem el tanulni és hasznosan eltölteni az időmet. Például megtanultam németül pár évre előre, hogy amikor a gyerekeim hazaértek később az iskolából, majdnem egy tanár szintjén korrepetálhassam őket és segítsek nekik ilyen módon a későbbi boldogulásban. ÉS ez csak egy a millió lehetőség közül, hogy ne "unja valaki halálra magát".

Már valahol említettem én is, hogy erre az életmódra természetesen nagyon sokaknak nem telik. Ezen nem segíthet senki egyéni szinten, viszont régen elmondom hogy oldották meg, hogy a férfiak dolgoztak és a nők otthon voltak. Nem a középkorban, hanem még a 30-as, 40-es években is. Egyszerű: A férfiak családi bért kaptak: Azok a férfiak, akiknek családja volt, akkora bért kaptak, hogy a családjukat el tudják tartani. Ha valahol egy nő dolgozott (akinek a férje is dolgozott), az a nő kevesebb bért kapott, mint egy az egész családját eltartó férfi, hiszen a nőnek nem kellett a családot eltartania, arra ott volt a férfi fizetése. Így minden férfi dolgozott és minden család tudott enni. Plusz még ha voltak üres állások, akkor a nők is beugrottak. (És mivel sokat kell lábjegyzetet tennem, most is teszek egyet: Akkor az emberek 95%-a egy szülő-gyerek típusú családban élt, tehát nem voltak szinglik, szingli életmód, meg ilyenek. Amikor a férfi dolgozni kezdett bérét, akkor többnyire már volt családja (vagy útban volt) és ezért családi bért kapott, míg ha nem, akkor ő is egy embernek eleget, mint azok a nők, akiknek a férje már dolgozott, de ők is dolgoztak. Ha pedig a férfi meghalt, akkor nyilván a dolgozó nő (állami támogatás mellett) megkapta természetesen a családi bért.)

És a végére: Nem azt mondom, hogy holnaptól vezessük ezt az előbbit be, csak hogy régen megoldották ezzel a nagyon egyszerű logikával, különösebb komplikálás nélkül, úgy, hogy szinte mindenki jól járt. Tehát, 26-os válaszoló, ma valóban nem ez a helyzet, de régen ilyen értelemben sokkal jobb volt a helyzet :)

Ez az utóbbi bekezdés ilyen értelemben pedig csak egy kis történelem volt :)