Szerintetek is sok igazság van ebben a cikkben? Házimunka megosztás, nemek eltávolodása egymástól.

Így van.

Én az exet többek között azért tettem ki,mert elvárta,hogy munka után minden házimunka rám maradjon,és még rám volt mérges,mert a sörét nem hűtöttem be előző este...(csodálkozott mikor meleg sörrel nyakon öntöttem).

A férjem mintaférj,kérés nélkül megcsinál bármit,most gyeden vagyok itthon,de ugyanugy megcsinál bármit,és nem esnek le a golyói mosogatás közben sem...

Szendi Gábor: Legfeljebb elválunk?! c. cikke más megközelítésből, de hasonlót ír le.

Ő arra hegyezi ki, hogy mindenki egy házassági scripttel érkezik a házasságba és ha ez nem teljesül, akkor előbb-utóbb benyújtja a számlát a másik fél. Ilyen scriptek az "azt hittem segíteni fogsz a házimunkában", "azt hittem, szexuálisan aktívabb leszel", stb.

Szerintem a házimunka megosztásán túlmutat a kérdés. Ha megfelelő, tabumentes a kommunikáció a két fél között, akkor fel sem merül az, hogy bárki hátrányban érezze magát.

Vannak olyan szemléletű nők, akik elképzelhetetlennek tartják, hogy a férfi házimunkát végezzen - viszont jellemzően a családi kasszához se járulnak hozzá komolyabb mértékben.

A kulcs szerintem az, hogy két hasonló nézetű ember kerüljön össze és az igényeik passzoljanak.

Ez így van....

Pl nálunk, ha együtt főzünk...stbolyankor sokkal jobb az összhang, jól érezzük magunkat...

Ez csak egy példa..

Az is igaz, hogy igen régen lehettt ez a "női munka" a takarítás, főzés...stb, de maradt egy csomó munka a férfira ,amire a nőnek sem ideje, de ereje nem biztos, hogy volt...

Szántás, szőlőkapálás, favágás, befűtés, stbstbstb

Ma ezek már ninenek általában...

Igazából egészen összeszedték a cikkben a mai családok problémáinak nagyrészét...

nekem csak annyi hiányzik a cikkből, hogy mi van, ha a férfi mindent ellát a ház körül, férfiasnak titulált munkákat, emellett dolgozik is, de mégsincs elég pénz? A nőnek ebben az esetben is el kell mennie hazulról, tehát a szerepe ugyanannyi, mint a férfinak. Férfi-munka-ház körüli teendők

Nő-munka-mosogatás takarítás stb. Ha ezt most a mérlegre teszem, akkor szerintem egyértelmű, hogy amelyik nő dolgozik a maga erejéhez képest a legjobban /nem várhatjuk el, hogy taligával cementet hordjon/, mert egy nőt kevesebb munka is kifárasztja, hiszen a fizikai teljesítménye jóval kevesebb, akkor miért várják el, hogy még ezen felül is csakis ő takarítson. Én úgy gondolom én is minden nap kifáradok a napi 10 órámba, meg a pasim is, csak ő mondjuk téglapakolással, én meg gyári melóval, és akkor jön a duma, hogy kemény fizikai meló. Engem is ugyanúgy megterhel a magam munkája, igaz ez nem annyi, mint a pasimé.

Itt egy felmérés arról, hogyha a felek megosztják a házimunkát, akkor NAGYOBB a válás esélye:

[link]

Nincs is ezen mit csodálkozni. Nőként lehetünk bármennyire emancipáltak, modernek, az ösztöneink tojnak a modern dogmákra, nekünk továbbra is egy férfi kell. Akire legalábbis fel lehet nézni, akit tisztelhetünk, aki a tudatalattink felé megnyugtató üzeneteket küld. Mit mond egy nő tudatalattijának, ha azt látja, a pasija mosogat? Nyámnyila vagyok és manipulálható. Hogyan tudna felnézni a nő egy olyan férfira, akit be lehet parancsolni a konyhába? Sehogy. NE ÉRTSÉTEK FÉLRE, azért nem a világvége, ha a férjünk néha besegít otthon. A lényeg, hogy ez segítség legyen. Attól még nem zuhan meg a férfi megítélése, ha segít a fáradt feleség válláról némi terhet levenni. Sok esetben tényleg erről van szó. A lényeg a hogyan. Magától végzi a házimunkát, vagy legföljebb alkalomszerű, udvarias kérésre. Parancsra, hisztire, elvárásra soha! Igen, ez adott esetben nem tűnik egyenlőnek, egyenjogúnak. Na és? Szép ábránd az egyenjogúság, de még soha senkinek nem sikerült összefüggésbe hozni a nők vágyaival, boldogságával vagy elégedettségével. Sőt! Mióta megy a nagy harc, a nők egyre boldogtalanabbak (Cikk, cikk, cikk. A fenti cikk még egyszer. Nem magamtól találom ki.). A nőként nem attól leszek valóban boldog, hogy heti 20 perccel kevesebb a házimunka, hanem attól, hogy a partnerem erős, magabiztos, férfias (nem macsó, nem így értem). El lehet dönteni, hogy mi számunkra a fontosabb: az egyenjogúság grammra kimért illúziója, vagy pedig a párkapcsolatunk boldogsága. A kettő egymás ellensége ugyanis. Játszhatna a férjem felvilágosult feministabarát házipasit, aki rendszeresen porszívóz, csak tudni illik róla, hogy ez 50%-al emeli annak az esélyét, hogy a nő kiszeret és lelép. (OLVASD EL A FENT BELINKELT TANULMÁNYT, MÉGEGYSZER). A kevesebb házimunkáért a nőt lehet máshogyan is “kompenzálni”. Talán az előző volt a kulcsmondat,tehát mondom még egyszer, mert ez tényleg fontos: A kevesebb házimunkáért a nőt lehet máshogyan is “kompenzálni”. Ugyanis lehetnek a házastársak egyenrangúak akkor is, ha nem csinálnak mindent ugyanúgy, ugyanannyira. Lehet, hogy a nő több házimunkát végez, de a férfi több pénzt ad haza. Vagy sofőrködik a családnak, cipeli a cipelnivalót, vagy kifejezetten férfiaknak való házimunkát végez: füvet nyír, barkácsol, csőszerel. A normális ember tovább lát az orránál, és nem hiszi azt, hogy a boldogságot stopperrel lehetne mérni a mosogató mellett. Ahogyan ezt a fentebb linkelt cikk is bizonyítja.

" Jaj ezt meg főleg ne! Nem lenne elég, hogy helyette mosogatok, még anyagilag is függjek tőle? :( "

De hát házasságban éltek. Én is anyagilag függök a férjemtől, ha így nézzük. De miért szégyellni való, vagy rossz, vagy csak simán nem jó, ha a férjem több pénzt hoz haza, cserébe én pedig leveszem a válláról az olyan egyszerű terheket, mint mosogatás (10-15 perc), vagy felsöprés (10-15 perc) (nem mondom, hogy minden ennyi idő, vagy ilyen egyszerű)? A nő nem egyenlő a férfivel, a férfiak mások hozzánk képest, de egy listán hozzánk képest nem fentebb (jobbak) vagy lentebb (rosszabbak), hanem valahol mellettünk vannak (mások). Akkor is függtem a férjemtől anyagilag, amikor a gyerekekkel voltam itthon. Ez mindig így volt, mióta világ a világ. A nő szült (többek között) és akkor is a férfi eltartotta. Manapság úgy, hogy pénzt hord haza, régen úgy hogy mamut húst. A középkori asszonyok sem bánták szerintem a "függést", amit azt jelentette, hogy a férjük hajnali 4-től este 7-ig a mezőn kaszált, míg ők a gyerekkel foglalkoztak és ellátták a ház körüli teendőket. Ez egy munkamegosztási folyamat, aminek pont az a lényege, hogy a két fél nem centire kimérve fele-fele arányban oszt meg mindent. Az egyik több pénzt visz haza, cserébe a másik vacsorával várja és a végén ölelkeznek egyet. Ez nem sci-fi. Igen, a férfi képletből való kivételével a család életszínvonala nem lenne fenntartható, míg a nő képletből való kivételével (szigorúan anyagai alapon mérve) a családok anyagi színvonala többnyire fenntartható maradna. De ez csak egy dimenzió. Ez miért olyan félelmetes? Hol van akkor a bizalom?

" 5. Ismerem a tanulmányt, de amiket én eddig olvastam, meggyőzőbbek voltak. Én nemhogy kiszeretek, de bele se tudok szeretni abba, aki nem néz fel rám is, nem érzi közös feladatnak a házimunkát, azt várja, hogy végezzem el helyette is az ő részét.

Nem vagyunk mi nők sem egyformák, úgy tűnik. Megjegyzem, cserébe sosem vártam, hogy kitartsanak, rám férfi még egy fillért nem költött ilyen értelemben, mindig önfenntartó voltam. :) "

A felnézést talán összekeverted a tisztelettel. Alapvető emberi elvárás, hogy tiszteljék az embert a munkájáért, különösen ha az hasznos. A tiszteletet én is elvárom és meg is kapom a családunkban betöltött szerepem után. Pont hogy nem lenézés, hanem tisztelet a jutalmam, amiért például a házimunka nagyját magamra vállalom.

Az önfenntartás nem egy hatalmas női erény (szerintem). Erről mindig az jut eszembe, hogy a “modern nő” egyfolytában olyasmit akar eladni a férfinak, amivel az már eleve rendelkezik, és nem értékeli nagyra. A modern nő azzal áll a pasi elé, hogy: - Önálló vagyok, ambíciózus és sikeres; van diplomám, munkám, egzisztenciám. Erre a férfi válasza: - Én is; nekem is. Valami egyéb? A modern nő jeget akar eladni az eszkimóknak. Egy férfi olyan társat keres, akiben azok a pozitív tulajdonságok vannak meg, amik benne kevésbé: nőiesség, gyengédség, anyai természet, fészekrakó ösztön, stb. A férfi ezeket nem látja “gyengeségnek”, mint azt sokan például a barátnőim közül manapság képzelik. Sőt, ezeket a férfi igen nagyra értékeli.

"5. ezzel nem értek egyet, én nem szeretek alárendelt lenni, egyoldalúan felnézni. Ha a pasi nyámnyila a mosogatástól, tehát nőies, akkor ezzel azt mondod, hogy a nő nyámnyilább, mint a pasi.

Nekem az esik jól, ha rám is felnéznek. :) "

Ne alárendeltséget képzelj el. Olyan az egész, mint egy hajó irányítása. A férfi a kapitány, a nő az elsőtiszt és nem pedig a hajót az evezőknél hajtó rabszolga. Persze, hogy van beleszólása a dolgokba. Nem nyámnyilább a nő, de a férfinak nem ugyanaz áll jól, mint a nőnek. Mit értesz a nyámnyila alatt? Hogy a nő fizikailag gyengébb mint a férfi? Igen, ez így van. Azért a férfiak a kukások, bányászok, rendőrök, tűzoltók, mert nekik van meg hozzá a kellő fizikai erejük. Ezért amíg a férjem füvet nyír, megcsinálja a tetőt vagy a kerítést, vagy a munkában betonoz vagy bérszámfejt addig én megcsinálom azokat a dolgokat, amiket egy nő is meg tud csinálni (fizikailag, mert igen, fizikailag gyengébbek vagyunk a férfiaknál. De ezen nincs mit szégyellni.)

A felnézést megint összekevered a tisztelettel. Kölcsönös tiszteleten kell alapuljon minden hosszútávú romantikus kapcsolat, ez természetes. :)