Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek is sok igazság van ebben a cikkben? Házimunka megosztás, nemek eltávolodása egymástól.
válasza:5-ös, nem értek egyet. És a környezetemben pont azt látom, hogy a tanulmányod ide vagy oda, azok a párok, ahol a férfi a te fogalmaid szerinti "férfi", ott válás lett a vége, és a nők kerestek maguknak egy általad lefestett "myámnyilát", aki elmosogat, leviszi a szemetet, játszik a gyerekekkel, részt vállal.
Én szerencsére elsőre is jól választottam, és a férjem nagybetűs férfi, annak ellenére, hogy ha kell, elmosogat, foglalkozik a gyerekeinkkel, ha éhes ki tudja nyitni a hűtőt és nem nekem kell kiszolgálnom, stb. De pontosítok, nekem ő pont ezekért nagybetűs férfi, én a másik típussal sosem kezdenék. Az olyan férfi akit te lefestesz, azoknak a nőknek való, aki otthon akar maradni, eltartott, nem dolgozik, és szereti ezt a szerepet, hogy ő otthon van és háztartásbeli. Vannak persze ilyen nők, de mondjuk szerintem egyre kevesebb.
válasza:Hát elég egyoldalú lett, főleg a végén azzal a szösszenettel, h alaptalan, h a gyereket az apa ellen nevelik:)
Áhh, teljesen kizárt, nő ilyet soha, semmilyen körülmények között nem tett....
válasza:11:
Akkor lehet rosszul fogalmaztam, ha ilyen nagy félreértések vannak, miközben szinte ugyanazt mondjuk.
Játszik a gyerekkel: Persze, hogy játszik, pont annyira imádja a gyerekeit a férfi, mint a nő. De ez nem valami házi munka, vagy olyan, amire kérni/rugdalni kellene bárkit, amikor foglalkozik a gyerekekkel és kimutatja a szeretetét.
Leviszi a szemetet: Persze, hogy leviszi, ebből én sem engedek. :)
Részt vállal: Ez a legérdekesebb és talán most adhatom vissza legjobban, hogy mire gondolok. Ha a két házastárs 8-8 órát dolgozik azonos fizikai/szellemi igénybevételű munkakörökben, amikből ugyanannyi pénzt visznek haza, akkor teljesen elvárható, hogy otthon is ugyanakkora részt vállaljanak az otthoni munkákból összességében. De ha nem, nem. Akkor lehet arányítani, ahogy a két félnek megfelel. "Te 50 ezerrel többet keresel és többet túlórázol, ezért én főzök vacsorát, hogy ha hazaérsz közösen ehessünk egyből." "Te 8 helyett 6 órát dolgozol, ezért megcsinálod a házimunkák egy kicsit nagyobb részét." "Te biztosítod a család megélhetésének jó részét, addig én napközben elvégzem az itthoni teendőket és leveszem a válladról az itthoni munkák jó részét, plusz még a gyerekre is vigyázok napközben, de a nevelésükben mindketten részt vállalunk persze." Ezek mind arról szólnak, hogy az összesített munkákat osztják meg a felek 50-50%-ban, de nem úgy, hogy minden munkát megosztanak 50-50%-ban.
Kiszolgálja magát: Aki amilyen. Amikor minden nap főzök az egész családnak (mert ha már a gyerekeknek és magamnak úgy is, akkor neki miért ne?), akkor nincs szükség rá, hogy külön ki is szolgáljam.
Még egyszer mondom, a férjem azért nem mosogat/porol/mos/takarít/főz, mert MÁST csinál, nem azért mert egy lusta dög. Mondjuk megkeresi azt a többlet pénzt, amiből jól élhetünk, vagy elvégzi a ház körüli munkát, amiket én lehet, hogy csak másfél-kétszer annyi idő alatt végeznék el, mert fizikailag megterhelőbbek.
válasza: válasza: válasza:"Akkor is függtem a férjemtől anyagilag, amikor a gyerekekkel voltam itthon. Ez mindig így volt, mióta világ a világ."
Lehet,hogy te szültél a gyesre és a családira,de mi inkább takarékoskodtunk,hogy ne a semmire szüljek KETTŐNKNEK babát,aztán max gyedet kaptam,ami azért ha nem is sok,de simán eltartanám belőle magamat és a gyereket.
válasza:16: Nem teljesen értem mi a baj.
"simán eltartanám belőle magamat és a gyereket."
Minden tisztelettel az elért eredményeid irányt, de: Na és? Mi van akkor, ha simán eltartanád belőle magad? Ez a rész miért olyan fontos? Mit számít ez addig, amíg van egy társad, akivel úgy osztjátok meg a közösségetek (család) munkáját, hogy ő nagyobb részt megkeresi azt, amitől a család nem szűkölködik, míg a másik az otthont tartja rendben és a gyerekükkel tölti az időt napközben, plusz mire a kenyérkereső hazaér, nagyrészt örömmel tölthetik együtt a közös idejüket? Miért érzed magad kevesebbnek akkor, ha nem ugyanannyit keresel, mint a másik, amíg más téren KOMPENZÁLOD ezt a "hátrányt"?
Ezt nem értem teljesen a korábbi válaszok egy részében sem. Arról, hogyha a nő nem tudja eltartani magát, úgy beszéltek, mint valami lenézendő dologról. Szerintem elég paranoid, hogy egy kölcsönös bizalomra épülő kapcsolatban felmerül ilyen, hogy "el tudná, vagy nem tudná" tartani magát. Mikor? Ha elhagyják? Erre nincs szükség, mert ott az állítólagos bizalom, nem? Igen, az ember nem szeret sebezhető lenni, vagy gyengeséget mutatni bármilyen körülmények között, de a család pont ezért egy ilyen sebezhető rendszer, hiszen a feleség megteheti, hogy lelép a gyerekekkel és otthagyja a férfit magányosan, miközben még gyerektartásra is kötelezik, míg a férj is megteheti, hogy otthagyja a nőt, ezáltal csökkentve a korábbi életszínvonalat. Ez kétélű dolog, ezért mondom mégegyszer a kölcsönös bizalmat. Egy család csak így létezhet.
"Lehet,hogy te szültél a gyesre és a családira,de mi inkább takarékoskodtunk,hogy ne a semmire szüljek KETTŐNKNEK babát,aztán max gyedet kaptam"
Ezt sem értem teljesen. Hogy jön össze a takarékoskodás, meg a GYES és családi? Félretettétek az utóbbi két összeget, vagy mi?
válasza:Azok a nők,akik gyesre,meg a pasi fizujéra szülnek,90%-ban kiszolgáltatottak onnantól.Itt is rengetegn panaszkodnak.
Én még csak meg sem kockáztattam ezt,bár párom nem olyan.
Plussz bármikor elcsaphatja egy kocsi,ráeshet a fejére egy tégla,én meg lennék itt egy gyessel meg egy családival?
Pár ezres eltéréssel ugyanannyit keresünk.Házimunkát közösen csináljuk (nem,nem segit,hanem ő is ugyanúgy csinálja).Így volt ez akor is,amikor még csak tanultam,így volt amikor mindketten 8 órát dolgoztunk,így van most hogy babázok 1 évig,így lesz amikor visszamegyek dolgozni.
Ettől még férfiként tekintek rá,de egyenlő felek vagyunk.
Nem értem honnan hozod össze azt hogy kevesebbnek érezné magát az ember a kevesebb fizutól,és azt hogy ki mennyi házimunkát végez.
Fizut nem nézve végzünk napi kb ugyanannyi időt házimunkával mindketten.
Nézzük sorjában. :)
"De miért szégyellni való, vagy rossz, vagy csak simán nem jó, ha a férjem több pénzt hoz haza, cserébe én pedig leveszem a válláról az olyan egyszerű terheket, mint mosogatás (10-15 perc), vagy felsöprés (10-15 perc) (nem mondom, hogy minden ennyi idő, vagy ilyen egyszerű)?"
Talán mert három tudományágból szereztem diplomát és mindegyik jobban érdekel mint a portörlés? :) Nálunk a házimunka amolyan napi kötelezettség, megosztjuk, de különösebb örömet egyikünknek sem okoz.
Nem igazán érdekel bennünket, nekem egész konkrétan marhára unalmas. :)
Tudományos téren viszont én vagyok jártasabb.
Az is fontos számomra, hogy legyen egzisztenciám.
Több pénzt eleve nem tudna hazahozni, mert akik többet kerestek nálam, nem tetszettek, sokkal idősebbek voltak mint én. A párom így valamivel kevesebbet keres, de kedves, vonzó és tud főzni. :)
"A nő szült (többek között) és akkor is a férfi eltartotta."
Szerintem a férfi valójában soha nem tartotta el a nőt, csak az ő nevén volt a tulajdon. A nők nagyon sokat dolgoztak régen is.
Az őskorban is megtermeltek annyit a nők a gyűjtögetéssel, mint a férfiak a vadászattal. Ez nem baj, ettől függetlenül én nagyon szeretem a férfiakat, csak nem vallom, hogy ki lennénk nekik szolgáltatva. :)
"A középkori asszonyok sem bánták szerintem a "függést", amit azt jelentette, hogy a férjük hajnali 4-től este 7-ig a mezőn kaszált, míg ők a gyerekkel foglalkoztak és ellátták a ház körüli teendőket."
Aha, vagy megszültek a mezőn, ahogy egyik dédnagyanyám. Később pedig a nagyobb lányaik pesztrálták a gyereküket, míg ők tehenet fejtek, nehéz fizikai munkát végeztek. Egyébként honnan tudod, hogy nem bánták? Mit tehettek volna?
"Az egyik több pénzt visz haza, cserébe a másik vacsorával várja és a végén ölelkeznek egyet."
Igen, nálunk úgy alakult, hogy gyakran engem várnak vacsorával. :)
"Ez nem sci-fi. Igen, a férfi képletből való kivételével a család életszínvonala nem lenne fenntartható, míg a nő képletből való kivételével (szigorúan anyagai alapon mérve) a családok anyagi színvonala többnyire fenntartható maradna. De ez csak egy dimenzió. Ez miért olyan félelmetes? Hol van akkor a bizalom?"
A bizalom másik oldalon is érvényes. Én sem hagyom el, azért, mert nem függök tőle.
Nem félelmetes, csak nekem egész konkrétan hasogatna a fejem, annyi elfojtással járna lemondani mindenről, ami én vagyok, amivel foglalkozom, ami vonz, érdekel.
"A felnézést talán összekeverted a tisztelettel. Alapvető emberi elvárás, hogy tiszteljék az embert a munkájáért, különösen ha az hasznos. A tiszteletet én is elvárom és meg is kapom a családunkban betöltött szerepem után. Pont hogy nem lenézés, hanem tisztelet a jutalmam, amiért például a házimunka nagyját magamra vállalom."
Nem kevertem össze, én is a kölcsönös tisztelet híve vagyok, de jólesik, ha felnéznek rám. Nem muszáj, de ha már választani kell, jobban vonz, mint az ellenkezője.
Olyan vágy nem él bennem, hogy én nézzek "fel" egy férfira. Le sem nézem. Tisztelem is. :)
Ha ő sem néz fel rám egyoldalúan, nem baj, de vonz, ha megteszi.
"Erről mindig az jut eszembe, hogy a “modern nő” egyfolytában olyasmit akar eladni a férfinak, amivel az már eleve rendelkezik, és nem értékeli nagyra. A modern nő azzal áll a pasi elé, hogy: - Önálló vagyok, ambíciózus és sikeres; van diplomám, munkám, egzisztenciám. Erre a férfi válasza: - Én is; nekem is. Valami egyéb?"
Ezt én éppen fordítva szoktam mondani. A férfi már nem képes olyasmivel érvényesülni a nőnél, amivel az maga is rendelkezik.
Egyébként a modern nő semmit sem akar "eladni", semmivel sem "áll" a pasi elé. Ez miféle fonák megközelítés, hogy a nő közeledik, ő adja el magát? :)
És mi történik, ha a férfinak mindez már megvan? Akkor én fojtsam el magamban, hogy helyette megkaphassam azt, amire semmi szükségem? :)
"Egy férfi olyan társat keres, akiben azok a pozitív tulajdonságok vannak meg, amik benne kevésbé: nőiesség, gyengédség, anyai természet, fészekrakó ösztön, stb. A férfi ezeket nem látja “gyengeségnek”, mint azt sokan például a barátnőim közül manapság képzelik. Sőt, ezeket a férfi igen nagyra értékeli."
Honnan veszed, hogy ez fontosabb annál, mint amit a nő értékel nagyra egy férfiban? Anyaság, nőiesség, ezekkel nincs gond, de számomra ez sajátja a modern nőnek. Nem mond ellent annak, hogy intelligens, szakmájában sikeres, stb.
"Ne alárendeltséget képzelj el. Olyan az egész, mint egy hajó irányítása. A férfi a kapitány, a nő az elsőtiszt és nem pedig a hajót az evezőknél hajtó rabszolga."
Nekem nincs szükségem kapitányra. :)
"Még egyszer mondom, a férjem azért nem mosogat/porol/mos/takarít/főz, mert MÁST csinál, nem azért mert egy lusta dög. Mondjuk megkeresi azt a többlet pénzt, amiből jól élhetünk, vagy elvégzi a ház körüli munkát, amiket én lehet, hogy csak másfél-kétszer annyi idő alatt végeznék el, mert fizikailag megterhelőbbek."
Értjük, a te férjed ilyen, neked így jó. Szerintem a leírtak megengedik a kivételt. Az a fő, hogy nektek megfelel, de szerintem ne próbálj ebből valamiféle általános szabályt csinálni, mert az emberek nagy részére nem igaz.
Neked senki nem mondja, hogy másképp élj, én elfogadom, viszont szerintem engem se győzködj tovább. :))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!