Szerintetek is sok igazság van ebben a cikkben? Házimunka megosztás, nemek eltávolodása egymástól.

Sajnálom az elveszett írásod.

"Ezek szerint, ha mindkét fél dolgozhat, mégis a nők ambíciói nagyobbak? :) "

Nem. Mert ahogy írtam is, általában az elvált, családjukból kidobott vagy kiesett férfiakra jellemző, hogy nem akarnak dolgozni. (Mert minek? Hiába vannak utódiak, de kidobták őket a mikroközösségükből.) Az elvált anyáknak többnyire megvan a lehetősége, hogy a saját gyerekeiket neveljék, ahogy a nőknek szinte mindig meg is volt a történelem során a lehetőség, hogy végigkísérjék a gyerekeik felnőtté válását. A nők mindig is dolgoztak a gyerekeikért, de amikor a civilizáció hajnalán lehetővé tették, hogy a férfi is dolgozzon a szerinte 100% BIZTOSAN SAJÁT gyerekeiért a család közösségén belül, akkor a férfi és a nő együttes munkája építette fel a civilizációt tízezer év alatt, a pármillió éves őskoron gyorsan túltéve magukat.

A férfiaknál a kinézet azért nem számít annyira, mert a nők nem olyan szexmániások, mint a férfiak. Mi nem csinálnánk minden férfival, csak lehetőleg a számunkra legjobbal :)

Elismerem, hogy már egy feminizáltabb korszellemben élünk, ahol a kinézet is számít (ahogy régen is persze, hiszen a férfi génjei RÉSZBEN erről is ismerszenek meg), de kb. így tudnám kifejezni legjobban:

-10 000 éve a törzs összes nője a szőrös, törött orrú, koszos férfi elé dobta magát, ha a férfi puszta kézzel megölt két kardfogú tigrist és aztán még jó szakács módjára meg is sütötte őket.

-Ma már nem erről van szó nyilván (!), de a 2 millió év alatt kialakult ösztönök megvannak a nőkben és a férfiakban is.

Egy 8 pontos kinézetű férfi megfelelő dumával és önbizalommal jobb hódító lehet, mint egy 10 pontos kinézetű, de önértékelési zavarokkal és önbizalomhiánnyal küszködő férfi, mert a férfiaknál egyszerűen az IS számít.

Ellenben egy 10 pontos kinézetű nő mindig jobb lesz, mint egy 8 pontos, azért mert ő 10 pontos.

És most nem a hosszú távú kapcsolatokra gondolok, ott mindkét félnél természetesen nagyon sok más tényező is belép a képbe. De ha csak rövid távra nézzük, a tény, hogy a férfinak nem csak jól kell kinéznie, hanem "le is kell vennie a lábáról" a nőt, elmondja a lényeget.

"Dehogyis tartották. :) Sőt, a férfinek az a rendszer még arra is lehetőséget adott, hogy a sok dolgozó családtag, nő, rokon között eltébláboljon. Nem állítom, hogy így volt, de megtehette."

Persze, megtehette, hogy a 3 fiát kiküldte maga helyett szántani, de ne felejtsd el, hogy az a 3 fiú is kiküldhette később a 3 fiát a földre és így tovább :)

Azt pedig nem mondhatta a feleségének és a 3 lányának, hogy akkor fogják be az ökröket az eke elé és irány szántani, mert erre a fizikumuk nem felelt meg. Persze, hogy végeztethetett házi munkát a családtagjaival, de nem úgy képzelem el, hogy a férfi bort szürcsölt a napágyon, amíg pálmafával legyezték. Ha meg az a probléma, hogy a földekről haza érkezve pihent, amíg esetleg a családja a ház körül dolgozott, hát Istenem...

"Én már évek óta ismerem a poligámia-hipergámia elméletét, mindkettő tele van közkeletű hibákkal. Egyrészt rontja a nők szaporodási rátáját (ugyanez igaz a 20%-os arányra is!), másrészt ellentmond annak a ténynek, hogy a nők valószínűleg több férfival is kapcsolatot létesítettek. Semmi nem indokolja, hogy a nőnek egyszerre csak egy "jó pasi" tetsszen (ösztöneinél fogva, az alfahím fogalma pedig erősen relatív)- ennek folytán fejlődhetett ki nálunk a spermiumversengés is. A hímvessző meglehetősen hosszú, míg a hipergám-poligám fajokra ez nem igaz. Ott sok nőstény létesít ugyanazon kevés hímmel kapcsolatot, tehát nem kell a hímeknek ezzel és a spermiummennyiségükkel versengeniük.

Sőt, a nagyon nagy, nagyon erős, nagyon sok tesztoszteronnal rendelkező férfiak általában gyengébb nemzőképességgel rendelkeznek. Valószínűleg testi erejükkel tudtak túltenni tetszetősebb társaikon és nőket szerezni maguknak. Ez a klasszikus "leütöm a másikat, megszerzem a nőt" módszer. "

Nem látom, hogy miben mondtál ellent a hipergámiának :)

Rontja a nők szaporodási rátáját? Miért? A nők mindig a legjobb közül is a legjobbat akarják, esetleg ha döntetlen az állás, akkor Istenem... a két legjobbat. De csak egytől lehet gyerekük.

Annyiszor szaporodtak, ahányszor lehetőségük volt rá (ahol 20-25-30 évig éltek, hidd el ki is használtak minden lehetőséget a jó partikkal).

A több kapcsolat létesítésében is egyet értek. Olvastam, hogy az volt a "legjobb", de inkább mondhatni legésszerűbb magatartás, hogy a legjobb génű férfitől lett a gyerek (aki a legszebb, aki a legerősebb, stb.), de mivel ezek a férfiak sokszor nem voltak jó apák (mivel 10 nőjük is volt), ezért inkább egy arra hajlandóbb hímmel neveltették fel a gyerekeiket, akinek ugye be kellett adni, hogy az ő gyerekei, hogy részt vállaljon a munkából.

"Ebben egyetértek, inkább törvényileg voltak szabályozva a nők, mint egyénileg elnyomva. De miféle hazaadott keresetet? Régen a férfinak sem volt munkahelye, legalábbis a többségnek.

Arról a néhány évtizedről beszélsz, amikor a férfiak már dolgoztak, a nők pedig még nem? :) "

Nem vagyok pénzügyi szakértő, de régen is voltak, már párezer éve is fémpénzek. De ha ezekkel nem is rendelkezett mindenki, a férj hazaadta az erőforrásokat (ez jobb szó, mint a pénz) és a nő osztotta el őket. Ő tudta, hogy a gabonából mennyi kenyér, mennyi cipó készüljön, a levágott állatok húsát hogy osszák be, hogy ne haljanak éhen a télen. Szóval hogy hogy osszák be a meglévő erőforrásokat. Erre gondolok.

"Egyrészt régen sem úgy volt minden, másrészt, ha lassan is, de változniuk kell, ha nem akarunk katasztrófát. Például manapság élvezzük a modernizáció előnyeit, de ez ahhoz vezet, hogy a legfejletlenebb réteg szaporodhat korlátlanul. A megoldás viszont nem az, hogy versenyre kelünk velük és még többen leszünk. "

Ha az egész bolygót nézzük, pont, hogy nem a legfejlettebb réteg szaporodik korlátlanul. Afrikában, Ázsiában, a világ legszegényebb tájain a legmagasabb a népszaporulat. Kisarkítva, de azért érdemes így is elgondolkozni rajta? Miért halnak éhen annyian Afrikában? Mert már olyan sokan vannak, hogy ott nem bírják eltartani magukat, ráadásul még így is 10 gyerekeket szülnek-nemzenek.

Ha a társadalami csoportokra értetted - tehát hogy a gazdagabbak, jobb módban élők könnyebben szaporodhatnak - ez pusztán racionális, evolúciós szemmel így van rendjén. Ők, mivel kiharcolták maguknak és az utódaiknak, hogy a társdalom tetején álljanak, megkapták az (evolúciós) jogot és a lehetőséget, hogy valóban sok utódjuk legyen és azok jól is éljenek, magas túlélési lehetőségekkel (és azzal az eséllyel, hogy belőlük is lesz valaki). Lásd, miniszterelnökünk 5 gyerekét.

"A nemesember lánya is szült 12 gyereket, csak ott 1-2 helyett 3-4 élte túl. Te erre azt mondod, hogy szerencsére erre ma már nincs szükség."

Igen, ez szerencsére tényleg így van és ezért tehetik meg ma azt a nők is, hogy mással is foglalkozzanak, mert az utódok létrehozása és életbentartása már nem követel meg annyi erőfeszítést, mint régen.

"

"de a férfiak például mehettek háborúzni"

Én egyet se küldtem. :)

"

Hidd el, ők is szívesen maradtak volna a családjukkal. De ez is csak egy példa, hogy a férfiaknak sem volt olyan jó az élet akkor. Inkább lettem volna akkor is egy nő, aki otthon van elnyomva, mint a férje, akit elküldtek háborúzni.

"Ezt nem tudom, honnan vetted, a korral egyértelműen romlik a spermiumok minősége. "

A linked először a dagadtakat említi. Ők persze, hogy gyengébb utódnak adnak életet.

De oké, lépjünk tovább. Miket vizsgáltak még:

Ha mindkét szülő elmúlt 35-35 éves. Ez valóban veszélyes. Ha férfi lennék én sem nemzenék 35-40-en túl gyereket. (De nem kicentizve, ha 36 évesen becsúszik egy, hát Istenem...)

A másik a 40 év feletti nők csoportja. A cikk szerint itt is nagy az esély a genetikai romlásra. Érthető, hogy miért.

40 évnél idősebb apák vs 29 évnél fiatalabb apák. Az aranykort kihagyták, vagyis a 30 feletti, de még közel sem 40-hez lévő férfiakat. De teljesen hihető és én is elhiszem, hogy egy 29 alatti jobb gyereket nemz, mint egy 40 feletti.

A következő bekezdés durva: Itt már 50 feletti apákat néztek. Ez már szerintem sem egészséges közel sem, illetve soha nem gondoltam az ellenkezőjét ennek.

Aztán: 35 feletti anya és 40 feletti apa esetén. Itt sem ad okot meglepődésre a tény, hogy egy ilyen pár gyereke hajlamosabb nem egészségesnek lenni.

Cikk vége. Amúgy jó volt.

Azt gondolom, hogy a nőnek a legideálisabb szülőkor a 20-25(-26-27-28) éves kor, a férfinak pedig a 25-35(+1-2) éves kor. De a férfinak inkább egzisztenciális szempontból is.

"Ja igen, hipergámia. Mindkét nemnek az lenne a legfőbb célja, hogy akár még magánál is rátermettebb partner(ek)el nemzzen utódokat. A nőknek nagyobb lehetőségük van erre, de mindez csak addig hasznos, amellett, hogy erősen plasztikus, környezetfüggő, ki is az "alfa", amíg nem tesz be a szaporodási rátának. Ezért lehet, hogy a két nem érdekei nem egyeznek ebben.

+Alfák+gének"

Igen, igazad teljesen, hogy evolúciós értelemben a férfi-nő párok legtöbbször egymásra találnak és ebben a világban a nem olyan jó nők a nem olyan jó pasikkal kerülnek össze, míg ez fordítva is így van.

A gének: De, nagyon nagy szerepe van annak, hogy egy férfi minél jobban nézzen ki. Ez tutkó, ebben soha nem is kételkedtem. De egy magabiztosabb és határozottabb, jó dumája 8-as könnyebben vesz le a lábáról egy nőt, mint egy félénk, határozatlan, önértékelési problémás 10-es. Tehát a férfiak kinézete KEVÉSBÉ lényeges, mint a nőké, de ezzel nem azt mondom, hogy nem lényeges. Nagyon fontos.

"Átlag két évvel. De akkor elismered, hogy a szabad választás ehhez vezethet. Általában, ha egy nőnek lehet egzisztenciája, kevésbé vonzóak számára az idősebb férfiak, akik ugyebár éppen az egzisztenciájuk folytán lehetnének azok. "

Igen, elismerem, hogyha a nő megkaphatja ugyanazokat, amiért régen a férfiakat találta vonzónak, akkor új szempontok kezdenek benne felmerülni.

"Kereshet, majd az összes ilyen férfi a megmaradt néhány százezer másmilyen nővel létesít kapcsolatot. A sok millió modern nő meg azzal a kevéske modern férfival, és hajrá szelekció. :) "

A modern nők azért nincsenk olyan sokan, amiért a nem modern nők sem. Hiába szeretne valaki modern nő lenni, ha már az összes magas, önálló egzisztenciát biztosító állást betöltötték. Nem lehet minden férfi gyárigazgató, ahogy minden nő sem. Valakinek a szalagoknál is kell dolgoznia.

Egyelőre ez nem az a világ, ahol BÁRKI meg tud élni úgy, ahogy szeretne.

"Szerintem egy 20 éves fiú még mindig előbb lefekszik egy 40-es nővel, mint fordítva. Tudom, nem így érted, de maradjunk a tényeknél. "

Igen, tudom hogy a fiatal fiúk rá vannak kattanva az idősebb nőkre. De nem akarnak tőlük gyerekeket, csak hancúrt.

"Ezt nem tudhatod. Téged most sem zavar, rendben, elfogadom. De másokat, amint látod igen. Egész pontosan az egyedüli válaszoló vagy itt ezzel az állásponttal, ami szerintem nem baj, nekem legalábbis nincs bajom vele. :) "

Igen, viszont úgy vélem ezt inkább a társadalom és a média neveli az emberekbe. Azért gondolom, mert: Régen a társadalmat nem zavarta, ha egy nő nem tudja eltartani magát. Ma igen. Régen nem nyomták a médiában (Milyen médiában?) azt, hogy a nőnek önállónak kell lennie, különben függni fog valakitől, aki elhagyja, megveri, terrorizálja.

"Globális tudományos versenyek, szerintem rá tudsz keresni, úgy a 18-25 éves korosztályt figyeld. Ázsia egyes területeiről olvastam, hogy a mérnöki pályákon ugyanannyi lány tanul mint fiú. "

Oksa, majd rákeresek.

"A férfiak miért csak azt nézik? Az anya genetikailag még picit jobban is meghatározza az utódok rátermettségét, mint az apa. Biztosan olvastál az anyai hatásról. "

Már leírtam, hogy elég ha a rövid távú ismerettségeket nézzük: Talán harmadjára írom, de csak hogy biztos legyen. Persze a férfiaknak is kellenek nőies tulajdonságok, de ha egy estére tervezett lány nem kedves, hanem hárpia, viszont gyönyörű, akkor ha nem is minden férfi kivétel nélkül, de sokan akkor is megpróbálnának vele legalább lefeküdni.

Ellenben egy férfinek nem elég az az ismerkedéshez, hogy jól néz ki. Legyen még magabiztos, határozott és vegye le a nőt a lábáról.

Te is tudod, hogy egy nőnek nem teljesítmény lefeküdni 100 férfival (csak attól függ, mennyire ér rá)

De egy férfinak teljesítmény lefeküdni 100 nővel (akiknek nem fizet, hanem ráveszi őket, hogy akarják)

"Mit várnánk tőle? A gyerek épp úgy örökölheti az anya félénkségét, mint az apa önbizalmát (vagy fordítva). "

Csak azt mondom, hogy egy lány lehet gyönyörű, de félénk, ezt talán sok férfi még pozitív tulajdonságnak veszi (Vagy éppen tojik rá).

De ha egy jóképű srác félénk, akkor már sokkal kevesebb esélye van becsajozni, mint az ugyanolyan jó génkészletű (és kinézetű, stb.) húgának bepasizni.

"Én sem hiszem, hogy egyforma a két nem, de amíg ennyire erőltetik ezt és hazaküldik szülni a képviselőnőket, addig azt sem, hogy a különbségek pontosan olyanok, amilyeneknek megpróbálják beállítani őket.

Jó kérdés, hogy tapasztalatokról van-e szó, vagy inkább valaminek a mesterséges erőltetéséről? Hagyjuk békén a lányokat. Tényleg, nem kellene annyit írogatni mindenfelé a női természetről, vagy nőietlennek minősíteni valakit, aki nem illik a hagyományos képbe. A női magazinok sem kivételek ez alól."

Hazaküldik szülni a képviselőnőket? Nem maguktól mennek, örömmel?

A női természet létezik, ahogy férfi természet is. Az evolúciótól és az utóbbi 2 millió évből örökültük és 10 000 év "civilizáltság" az egészet nem képes kiírtani. Azon lehet vitatkoznunk, hogy mi a férfi és mi a női természet definíciója, mi fér bele például. És azt is tudomásul venni, hogy ez nem vonatkozik mindenkire és az sem betűről betűre, de a nagy többségre ráhúzható, mert mégis csak az emberi faj vagyunk, nagyjából közös ősökkel. És ne érts félre, most csak egyetértettem néhány gondolattal abból, amit pár sorral feljebb tőled idéztem.

50: Jó cikk.

Azzal sosem vagyok kibékülve, hogy állandóan hype-olják a nők egyenlőtlenségét, miközben ezek teljesen racionális okokra vezethetőek vissza, amiket már jórészt felsoroltam. Ha nincs elég nő valahol, az a baj, ha túl sok nő van, az nem baj.

Itt is hátrányos megkülönböztetésről ír a cikk, közben meg pár sorral később fel is sorolja a teljesen reális okokat:

"A bérszakadék a munka és a magánélet közötti egyensúly kialakításával összefüggő problémát tükrözi: sok nő veszi igénybe a szülői szabadságot és csak részmunkaidőben vállal munkát."

Hogy kaphatna az a nő ugyanannyi fizetést, az ugyanolyan pozícióban lévő, egykorú, egy végzettségű férfitársához képest, aki elment szülni pár évecskét (1-2-3-4-5-6) és annyival kevesebb tapasztalata van? A magánszektorban nem puszira adják a fizetést, hanem teljesítmény alapon, mindezt megfejelve a bértárgyaláson való érdekérvényesítési képességgel.

51:

"Ez jó cikk, de inkább a neveltetés lehet az ok, vagy az a szülői stratégia, hogy a nő erőforrások megtermelésében is inkább a kevesebb, de biztosabb dolgokra hajtott, mert a gyerekének minden nap enni kellett adnia. Gyűjtögetett, biztos hozamot akart. Míg a férfi elment mamutot vadászni, de ha hetekig semmit nem ejtett el, akkor is eltengődött, csak magára volt gondja. "

De akkor te is elismered, hogy ez nem valami nőelnyomás, hogy a nőket úgy nevelték (a szüleik), hogy ők kevesebbet érnek és ezért kérnek kevesebbet, hanem hogy a távoli múltban is jól fellelhető okai vannak és az okai általában a női természetben keresendők annak, hogy a nők valamivel kevesebbet keresnek, mint a férfiak.

"Hosszú távon azonban például jobban tőzsdéznek a nők, ha a hozamokat nem a hirtelen nyereség szempontjából, hanem kiegyenlítetten vesszük figyelembe. "

Tőzsde, komolyan? :) A férjem ebből él és erről még sosem hallottam, szóval erről is szívesen olvasnék tőled (általad linkelt írást majd) :)

Azt mondta még sosem találkozott női tőzsdéssel, azért is kaptam fel a fejem erre.

"Bizonyára más lenne egy nők által vezetett világ, de szerintem a nemek különbözőségeit fel lehetne használni arra is, hogy kiegészítsék egymást. Nem kellene kevesebbet keresniük a nőknek, hisz a teljesítmény számít, nemde? "

A cikked szerint viszont ha a férfi kiharcolja magának, talán kisebb teljesítménnyel is felülmúlja a nőt. "

Igen, itt viszont felesleges férfi-női párhuzamot fenntartani. Ha az egyik ember kiharcolja magának, akkor talán kisebb teljesítménnyel felülmúlja a másik embert. Szerintem nemtől függetlenül mindenkinek szívesen lenne célja az, hogy felülmúljon valaki mást. Ha esélyed lenne a munkahelyen, hogy valakinél jobb bérezésben részesülj, akkor nem hiszem, hogy ha Karcsinak hívják, akkor foggal-körömmel küzdenél továbbra is, de ha Julcsának, akkor meg lemondanál a javára, csak mert egy nőtársad. A munkaerőpiaci verseny szerintem eléggé nemsemleges verseny, ahol mindenki jobb akar lenni a másiknál.

"Bár ezt már bánom, hogy szóba hoztam, biztos kiforgatod, hogy mindez ahhoz vezet, hogy a férfiak mindig is a nők fölött fognak állni, hiszen a nő együttműködésre, kiegyenlítésre törekszik.

Lehet, hogy én is erre törekednék, a baj csak az, hogy ez megy egy ideig, de hosszú távon igazodunk, nekünk is elegünk lesz belőle, ha a másik fél nem hajlandó rá, helyette verseng, túltesz, harcolgat."

Dehogy bánod, különben kitörölted volna, mielőtt elküldöd. :)

Inkább így fogalmaznék: Amíg a férfiak azt látják, hogy a nők szemében számít a státuszuk, addig foggal körömmel fognak küzdeni a vezetői pozíciókért. Amíg azt látják, hogy a sportoló, a színész, a helyi politikus/vállalkozó/maffiavezér kelendőbb, mint a fizikatanár, az irattologató, vagy a vízvezetékszerelő, addig mindig lesznek annyira motivált férfiak, akik a társadalmi ranglétra minél magasabb fokán szeretnének lenni.

A nő ennek ellenére lehet gyufaárus lány, tanár, vízvez..., vagyis aktatologató, gondolj bele: Az aktatologató csajszira ugyanúgy hajt a főnöke, mint a munkatársa. De a főnöknő inkább a vezérigazgatót akarja, mint a beosztottját. (TÖBBNYIRE).

Amíg egy menő menedzser könnyebben szerez jó nőt, mint egy menő szerelő (aki talán annyira mégsem menő), de a szép titkárnő ugyanolyan könnyen pasizik, mint egy szép vezérigazgatónő, addig lesznek nemi különbségek.

A férfiaknak kell a hatalom, hogy megfoghassák a minél jobb nőt és ilyen értelemben mindent meg is tesznek a hatalomért. A nőknek nem kell hatalom, hiszen nekik már van hatalmuk: Hatalmuk a férfi felett. :)

Hú, délelőtt óta rengeteget írtatok, most nincs már erőm/időm végigbogarászni, a versenyképességhez a saját példámat hadd írjam le:

A férjem egy tizessel idősebb nálam, második házassága, nekem első. A főiskolát elbaszkuráltam pár évig, így 30 éves koromra "álltam pályára", de ez teljes mértékben saját lustaság volt, nem a női mivoltomból fakad.

Az érzelmi részt félretéve, gazdasági közösséget alkotunk. Volt egy-két év, amíg eltartott, mert csurrant-cseppent bevétel nálam, amíg vállalkozóként ebbe-abba belekaptam.

Most stabil munkahelyem van jó fizetéssel, támogató főnökkel (aki még az első hónapokban egy értékelésnél úgy fogalmazott, hogy sok rejtett tartalékot lát bennem).

Aktuális a gyerekkérdés, leültünk megbeszélni, hogy hogyan legyen. Mivel neki már egyenesbe állt a karrierje (negyvenes), nekem most ível felfelé, ezért ő maga ajánlotta fel, hogy a szoptatási időszakban tényleg csak segíteni tud, de utána bunyózzam ki magamnak a részmunkaidőt, ő vállalja a gyereket a fennmaradó időben. Aztán idővel akár teljesen bevállalja, hogy gyesre megy.

A bejelentett fizetésem nekem magasabb, kb a háromszorosa az övének. Ténylegesen pedig az ő nettó jövedelme közel kétszerese az enyémnek. Szóval az első évben nekem érdemes itthon maradni, anyagilag így járunk jobban. Utána csere (a részmunkaidős verzió opcionális, rám bízza, hogy nekem hogy kényelmesebb/jobb).

Anyagilag pont emiatt, hogy remekül meg tudjuk osztani a feladatokat, szépen haladunk előre. Házimunka teljesen felesben megy, sőt, talán ő végez többet, mert én tovább elnézem a mosatlant például, de a koszos padló meg engem zavar előbb. Illetve beiktattunk takarítónőt, mindkettőnknek megvan az elérhetősége, amelyikünk már koszosnak ítéli a lakást és nincs kedve takarítani, az felhívja és egyeztet vele. Megbízható lány, reggel megkapja a kulcsot, este leadja, mi meg tiszta lakásba érünk haza.

Ehhez kellett az, hogy én a sztereotíp átlagnál férfiasabb mentalitású vagyok, ő pedig egy kicsit nőiesebb mentalitású az "átlagnál".

Következetességben és tervezésben például én vagyok jobb, a pénzügyek tervezése (amúgy is pénzügyi területen dolgozom) nálam landolt. Egy-két helyzetben belátta, hogy jobb javaslatom volt, ezért főként az én elgondolásaimra támaszkodunk ilyen téren.

A gyengeségeink is kiegészítik egymást, sokat tanulunk a másiktól. Jól beszélek idegennyelveket, neki kimaradt. Tanítom, szépen halad.

Néhány kocsitörés után betojtam a vezetéstől, ezért ő meg ezt tanítgatja és ha neadjisten megtöröm, nem történik semmi, intézi a szerelést (neki ez a szakterülete).

De ő eleve az a típus, aki nem tudna mit kezdeni egy otthon mosolygó házitündérrel. Nem fontos neki, hogy meleg vacsora várja, rendel, főz, vagy a városban eszik. A lakás tisztasága fontos, az kevésbé, hogy milyen módon tisztul. a takarítónő teljesen megfelel.

Ami fontos számára: kielégítő, tabumentes kommunikáció.

Nekem sem fontos, hogy mennyire erős (nálam erősebb :)) vagy hogy szerel valamit. Én is kommunikációpárti vagyok.

Ha szerelni vagy építkezéssel kapcsolatos munkát kell végezni, sokszor odaállok és tanulok tőle. Élvezem is, nekem sikerélmény volt, hogy megtanultam gipsszel falat javítani.

A gyerekek tapadnak rá,bárhol van, tapasztalata is van velük. Én tétován nézek, hogy mit kell csinálni egy gyerekkel. Ezért is vagyok nyugodt, hogy ő el tudja látni a leendő gyereket, sőt, én fogok tanulni tőle (van már gyereke az előző házasságából).

De azt is tudjuk, hogy míg én egy csecsemővel nem igazán tudok mit kezdeni, kiskamasz-kamasz gyerekekkel jól bánok, következetes vagyok, hozzám ez a korosztály csapódik.

Valószínű, hogy egy alacsonyabb vezetői pozícióba el fogok jutni 5-6 éven belül, ehhez mérten nagyon magas fizetéssel. Ezt támogatja is.

A felsőbbvezetői pozíciót jelenleg nem kívánom magamnak, ugyanis ilyen pozíciójú ember közvetlen munkatársa vagyok és látom, hogy milyen bitang nehéz. Lehet, hogy évek alatt felnövök a feladathoz, egyelőre még nem tartom magam elég "erősnek" ehhez.

De sok interperszonális trükköt én tanítottam meg neki és a munkámban is sikerrel kamatoztattam ezt a készségemet.

Voltam üzletkötő, ott pókerarccal, minden érzelmet kizárva kellett tárgyalni, helyzeteket "megérezni", ráérezni, hogy mikor lehet erősíteni és benyomulni és mikor kell kissé visszavenni és behúzni a féket. Sok ügyfelem és a mostani főnököm is méltatta ezt a tulajdonságomat, hogy nem sodornak el az érzelmeim, mégis keményen tudok tárgyalni.

Nagyobb beruházásnál (autóvásárlás, ingatlan) a férjem engem szokott előretolni, hogy alkudozzak, mert jobban megy. Ő addig nézegeti a műszaki paramétereket. Sokszor a munkájába is besegítek ilyen szituációkban, olyannyira, hogy néha a főnöke közvetlenül keres meg, hogy egy tárgyalást vezessek le.

Volt egy vicces szitu néhány hónappal a munkahelyre kerülésem után. A főnököm főnökénél helyettesítettem valakit. A nagyfőnök pénzügyi területen nagyon ismert név, hihetetlen szakmai tapasztalattal és szakmai hatalommal.

Behívott egy kicsit beszélgetni, érdeklődött, hogy hogy érzem magam. Közben szabadkozott egy sort, hogy kupi van az íróasztalán (kb apám korosztály az úr). Mondtam, hogy ugyan már, nálam otthon pont így néz ki az íróasztal.

Mondta, hogy ejj, fiatal vagyok még én ehhez a kupihoz. Elmosolyodtam és kicsúszott a számon, hogy "ha ez azt jelenti, hogy 30 év múlva én is itt fogok tartani, akkor szerintem nem baj". Felnézett:

"jókat hallottam már magáról, de már értem a kraftot, amiről beszéltek. Őszintén kívánom, hogy tényleg itt tartson néhány évtized múlva, a lehetőség meglátásom szerint nyitva áll Ön előtt"

Nekem ez volt egy hatalmas visszacsatolás.

Fizetésnél említette valaki a bértárgyalást - ezzel egyet kell, hogy értsek. Két munkahelyen is pofátlanul magas összeget mondtam be (a felének is örültem volna). Mindkét helyen annyit reagáltak, hogy "sajnos csak X összeget tudunk adni, ne haragudj". Még így is az elvárnál magasabb fizetést kaptam és nem dobtak ki, nem volt rosszallás, ironikus módon ők kértek elnézést, hogy nem tudták teljesíteni a bérigényt. Kiugróan jó teljesítmény esetén, ha megdicsértek, akkor szoktam fizetésemelést kérni. Mindig megkaptam, egyszer nem, de akkor egyszerűen nem volt miből, ők is keretből dolgoznak.

Kijártam tanulmányi szerződést még próbaidő alatt, kaptam egy mosoylgós ejnye-bejnyét, hogy ilyenkor még nem illik, de már csak a tökösségemet is díjazzák ezzel.

Rálátok a területen dolgozók fizetésére, és nem igazán látom a különbséget a női és férfi dolgozók között. Persze, aki idősebb és 10 éves szakmai tudása van, természetesen jobban keres. De azonos paraméterű munkatársaknál egyforma, de gyakran a nőké magasabb.

Valóban önmenedzselésen múlik leginkább. Egy béremelési körből ki lehet esni a szülés miatt (nem vagy ott, mire fel emeljenek), de kb ennyi különbséget jelent.

"Aztán: 35 feletti anya és 40 feletti apa esetén. Itt sem ad okot meglepődésre a tény, hogy egy ilyen pár gyereke hajlamosabb nem egészségesnek lenni."

Mivel ebbe a kategóriába születem egészségesen én is linkelek egyet.

[link]

54-55-56-57-58:

Nagyon jókat írtatok, de majd holnap folytatjuk, ha még valakinek van kedve hozzá :)

Nem ígérem hogy egyből reggel írok, de szerintem délelőtt körül összehozható.

A videót még megnéztem.

A doktor úr mindent elmond.

A végén az érvei a 35 éves kor körüli vagy feletti gyermekvállalás mellett:

"Ezek a nők már mind sokkal veszélyeztettebbek, ezért sokkal jobban vizsgálják őket, ezért hamarabb rájöhetnek a bajra."

Ez eddig nem túl meggyőző. Én is kértem magamra külön minden létező vizsgálatot a babák és az én védelmemben. Ez kb. olyan érv volt, mint hogy azért jó közismert bűnözőnek lenni, mert a rendőrség mindig megfigyelés alatt tart, ezért ha téged megtámadnak, akkor a rendőrség akár meg is védhet.

"fejlett várandósgondozás; mivel több a baj a 35 év körüli vagy feletti terhes nőkkel (nagyobb eséllyel kövérebbek, cukorbetegek), ezért jobb ellátást is kaphatnak"

Ez is elég sovány jó érv. "Mivel elütött az autó és a kórházban fekszem, ezért ingyen kapok reggelit, ebédet és vacsorát és még a nővérke is megpisiltet.

"Minden gyereknek örülni kell"

A doktor úr megpróbál az érzelmeinkre hatni. Nem azt mondom, hogy szándékosan manipulálni akar, csak hogy nem gondolkozik el azon, hogy nem csak az a megoldás van, hogy egy nő 35 éves koráig karriert épít és aztán szül, hanem az is, hogy fiatalon szül, aztán mire 30-35 éves lett, már a gyerekei is felnőttek (nem kell állandóan felügyelni rájuk) és ott építgetheti a karriert, ahol csak akarja (mondjuk nem társadalomtudós, csak próbált jókat mondani). A fizetések miatt (ma már nincs családi fizetés a férfinak, az embereknek nem 95%-a él családban) ez nem mindenkinél megvalósítható, de sokaknál pedig igen, a felső középosztálytól kezdve.

"Okosabb utódok, mert az anya is okosabb 40 évesen, mint 20 évesen"

Ezt nem értem. Nem iskolába járnak a gyerekek, hanem az anyjuk tanítja őket? Mert szerintem isibe járnak. Vagy hogy lesznek okosabbak? Ha jó géneket kapnak az anyjuktól, akkor lesznek okosabbak, legyen az 20 vagy 40 éves korukban. Maximum az életük első 4-5-6 évében lehet értelme ennek, akkor is annyi, hogy hamarabb, még otthon megtanulhatnak írni, olvasni, számolni (bár mondjuk akkor sem, mert egy 20(-25-30) éves anya is meg tudja ezeket tanítani a gyerekeinek. Vagy az élettapasztalatát adja át a gyerekeinek? Karrier és párkapcsolati tanácsokkal látja el a kicsiket? Vagy a fiatalon nem lévő, de idősen már meglévő akadémiai tudását adja át a gyerekeinek? Ezt sem hiszem. Az anyai ösztönök pedig ugyanúgy működnek 20, mint 40 évesen.