Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek is sok igazság van ebben a cikkben? Házimunka megosztás, nemek eltávolodása egymástól.
válasza:Ezt öröm volt végig olvasni, még így késő éjjel is, egy fárasztó munkanap után, ami reggel 8-kor kezdődött.
Tetszik mindkettőtök érvelése, és az, hogy nem indulatból és nem érzelemből kezelitek ezt a vitát (nem a legjobb szó rá, lehet jobb lenne eszmecserének nevezni).
Én is a "karrierista", nem alárendelődő nők táborát erősítem.
Nem tudom elképzelni azt a függő helyzetet, amit a legtöbbet válaszoló hölgy ír le. Biztos neki jó így, még csak azt sem mondanám, hogy önigazolást keres.
Neki meg valóban az lehet elképzelhetetlen, hogy milyen az, amikor "az ember lánya" szabadon, és mindenkitől függetlenül dönt az életéről. Mikor sosem kell kompromisszumot kötnöm abban, amit szeretnék.
Nekem kicsit mindig olyannak tűnnek azok, akik ennyire alárendelik magukat a férjüknek anyagilag, hogy kapcsolatfüggők. Nem kötekedésnek szánom, csak mindig próbáltam megérteni ezt az önmagába visszakanyarodó kérdéskört. Kell a társ, aki eltartja, cserébe napi szinten kiszolgálja ura és parancsolóját. Persze, hogy nem a külsőt, nem a jó modort, és jó tulajdonságokat keresik a férfiakban, hanem az egzisztenciát. A másik része a dolognak, hogy mihelyt magukra maradnak, ismét új eltartó párt kell keresniük, hiszen gyakorlatilag életképtelenek, önmagukat és gyerekeiket eltartani nem tudók (persze ott vannak az állami támogatások. Amit azok hoznak össze, akik dolgoznak, és adóznak).
Na de nem fejtegetem hosszabban, én viszont nem tudnám megállni vita nélkül, ha a nőket értéktelenebbnél tüntetik fel a férfiaknál. Különösen bosszant, amikor egy nő degradálja magát, és elhiszi, hogy nem tudná magát eltartani, ezért kell a férfira támaszkodnia és cseléd szinten kiszolgálnia.
Igaziból csak a tetszésemet akartam nyilvánítani, hogy öröm egy ilyet végig olvasni.
válasza:Sok nő ott rontja el, hogy a kapcsolat elején még ott a nagy szerelem, a fellángolás, és bizonyítani akar a férfinak, mennyire házias, odaadó, stb...
Ezt látva a férfi örül, hogy beletalált, aztán apránként elkezd ébredezni.
Merthogy vannak nők, akik kifejezetten kizavarják a férfiakat a konyhából, és akkor sértődnek meg, ha nem teljesíthetik a leglehetetlenebb kívánságaikat.
Nekem konkrétan volt olyan barátnőm, aki azt vette zokon, hogy kímélni akartam őt a főzöcskézésektől, mosogatástól.
Jó volt nekem a tesco-s leves, a gombapörkölt, stb...
Ellenben amikor több időt voltam távol, akkor otthon a mosatlan edények hegye fogadott, amiről a retket csak gránáttal lehetett már eltávolítani.
Főzni nagyon nem tudott, de mégis szeretett a konyhában lenni, kísérletezni, én meg amikor főztem, vérig volt sértve, pláne, amikor látta, milyen jól sikerült.
Na ezek után legyen egy egységes "ez jellemző a férfiakra" szöveg, de már kifejezetten feláll a szőr a hátamon az ilyen jellegű cikkektől.
Vannak nők akik a papucs férfiakat szeretik, vagy akiken lehet az anyuka szerepet gyakorolni, és vannak nők, akik pl élvezik, ha rendszeresen elverik őket, mert mazochisták...
Ez azért, amit említesz, a két szélsőség. Mintha én szexrabszolga férfiakról írnék, meg olyanokról, akiknek kizárólag tudatlan 18 évesek kellenek 40 éves korukban, mert atyáskodni akarnak, egyedül ők akarják irányítani a kapcsolatot, vezetni a nőt és ezt egy érettebbel nyilván nem tudnák megtenni.
A szöveg első része, mikor a nő kisajátítja, uralja a konyhát meg inkább azokra jellemző, akiknek semmi más nincs. Igaz lehet a gyerekekre is, őket is kisajátíthatja. Simán elképzelhető, hogy az odaadó, engedelmes feleség szerepén keresztül gyakorol hatalmat. Az ilyen nőknek tanulni kellett volna, és valami olyan szakmát vállalni, ahol kiélhetik vezetői ambícióikat, mert így a család sínyli meg, hogy azt játsszák, amivé soha nem válhatnak. Úgy is lehetne családjuk, nem papucsférfival, de akár azzal, akár valaki olyannal, aki ebben is az egyenlőség híve. Sok ilyen boldog párt láttam már.
A te hozzáállásod egyébként abszolút jónak tűnik, viszont ne a barátnőt okold, hanem a rendszert.
Valószínűleg úgy érezhette magát, mint az a férfi, aki szintén emiatt a rendszer miatt féltékeny, irigy a nőre, ha annak is vannak szakmai sikerei.
Azért zárt ki a konyhából, mert attól tartott, még azt a kis hatalmat is elveszed tőle, amit nőként a házimunkával gyakorolhat. Viszont az ilyen nők gyakran teszik élhetetlenné, függővé a férjüket.
Még egy kiegészítés.
"Nekem konkrétan volt olyan barátnőm, aki azt vette zokon, hogy kímélni akartam őt a főzöcskézésektől, mosogatástól.
Jó volt nekem a tesco-s leves, a gombapörkölt, stb... "
Látom, teljesen azt hitted, ez rólad szól. :)
Egyrészt kis naivitás ez férfi részről, nem mindig minden rólatok szól (nem vitaként írom, de tényleg így van). Abban az értelemben is igaz lehet, hogy nem miattad főzött, hogy talán NEKI nem lett volna jó a tescos leves.
Másrészt, úgy sem rólad szólt az egész, hogy ő már beleszocializálódott ebbe a szerepbe, ettől függött az önértékelése, a büszkesége, a tartása, hát hogy gondoltad, hogy miattad eldobja? Ha nem jól csinálja, neked akkor is az a "dolgod", hogy vágj jó pofát hozzá! :)
Csak első ránézésre tűnik igazságtalanságnak, ez sem rosszabb, mint az a férj, aki végigidétlenkedi a hagyományos szerepek szerint berendezett életét. Tudom, ma tényleg nehéz boldogulni, de egyik munkahelyről a másikra vándorol, nem tud stabilitást, biztonságot nyújtani, mégis elvárja a nőtől, hogy ne éreztesse ezt vele, tehát kezelje úgy, mint egy normális családfenntartót. Pedig az ilyen férfi számára is megoldás lehetne, hogy eldobja a hagyományos férfiszerepet. Sok férfi olyan ebben, mint a partra vetett hal, viszont számtalan értékes tulajdonságai lehetnek egyébként, akár a házimunka végzése, akár gyereknevelés, akár a közös élet más területe terén. Egy normálisan kétkeresős családban pedig még problémát sem okozna, ha kicsit botladozik, két-három évente néhány hónapot munkanélküliként tengődik.
válasza:Mindenki a saját szerepét tartja fontosnak egy kapcsolatban egy idő után, eleinte még aki több érzelmet fektet bele, az győzhető meg bármiről.
De érdekes, hogy egyre több nő iszonyodik a cikkben leírt férfiaktól, viszont ahogy meg néztem pár társkeresőn, inkább az erősebb jellemű nők keresgélnek ott. És sajnos néha elég sokáig.
Az alap természetét a nemeknek nem túl jó meghazudtolni mindenféle elvárások miatt, mert valaminek a rovására megy...:(
Nekem a nővérem(45) egy elég erős jellemű nő, gyakorlatilag a mai napig nem volt neki egy teljes értékű kapcsolata. Ugyanakkor néha nagyon szomorú, és érződik rajta, hogy valamiről lecsúszottnak érzi magát.
De hát ahogy az ember külseje is változik, változik a jelleme, érdeklődése, hol ilyen férfit tudna maga mellé elképzelni, hol olyat.
Épp melyik típus hagyott benne mély sebeket.
válasza:Tudom, hogy nem rólam szól, csak valamiért jobban megjegyzem az olyan cikkeket, ahol csak így van: férfiak, és nők.
Emberek inkább, milliónyi különbséggel, stílussal, jellemmel, neveltetéssel.
Sokszor sajnos az anyukák rontják el a fiú gyereküket úgy, hogy rettenet...isten irgalmazzon annak a nőnek, aki maga mellé fogad egy olyan férfit. De valószínű olyan típusú nőt is fog keresni magának, ha talál...manapság egyre nehezebb helyzetben van. :)
És ez csak majd még jobban adja maga alá a lovat, aminek az eredménye egy olyan férfi, aki ha esetleg idős korára kórházba kerül, pár héten belül az összes nővérke sírva menekül a környezetéből, persze ha nem ver szét a fején egy tepsit pl.
Egy pontosan ilyen családmodell volt a szemem előtt, egy ismerős nőnek az apja, akit a felesége agyonkényeztetett, még akkor is, ha az apja már gyakorlatilag egy kommunikációs képesség nélküli asztalnál ülő f.ngógéppé alakult át.
Hogy miért kell így tönkretenni embereket, a feltétel nélküli folyamatos odaadással, szeretettel?
Valószínű valami önértékelési zavar miatt, sajnos...
Én a háziasszonyokat látom boldogtalannak. Nekem van párkapcsolatom, de a háziasszonyi lét, egy olyan férfi mellett aki mellett gyenge nő vagyok- a halálom lenne. Akkor inkább a kicsit szomorkás magányt választanám. Úgysem tudnék boldog lenni egy olyan kapcsolatban, tényleg úgy érezném, identitásbeli öngyilkosságot követek el. A testem tovább élne, de minden, ami "én" vagyok, odaveszne. Itt két rossz közül kellene választani.
Nem látom hozzád hasonlóan, sőt. Némiképp természetes, hogy a behódoló nők "valamilyen" kapcsolatot könnyebben összeszednek, hisz könnyebb velük, hosszú távon azonban ki tudja, valóban boldogok-e?
Ráadásul többségük már csak a hagyományos szerep miatt is kapcsolatfüggő, kevéssel is beéri, a tartalom néha mindegy, a hangsúly az elkötelezettségen van.
Társkereső- általában olyan emberek vannak ott vegyesen, férfiak, nők, akik vagy lecsúsztak az "igaziról", vagy problémamentes, könnyű viszonyt keresnek.
Az erős nők néha ilyenek, csak nem mondják. Sőt, valójában nem is annyira akarnak ők elköteleződni, ennek ellenére néha önmagukat is becsapják azzal, hogy még várják az igazit. Sok nőt ismerek, aki minimum 10-szer férjhezmehetett volna egy általa lefestett igazi férfihoz (erős, egzisztenciálisan stabil, okos, stb.), de fél évet sem bírták együtt, és a végén éppen a nő szakított, mert képtelen volt alkalmazkodni. El kellene fogadniuk, hogy nem kell feltétlenül játszaniuk a hagyományos nemi szerepeket. Többségük általában egy alkalmazkodó férfi mellett köt ki, vagy kalandozgat egész életében. Ehhez viszont bátorság kell.
A nemek szerepét talán másképp látjuk, lásd az eddigi hozzászólásokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!