Szerintetek is sok igazság van ebben a cikkben? Házimunka megosztás, nemek eltávolodása egymástól.

27:

Persze, valóban ne keverjük a múltat a jelennel. Ma a szellemi munkák fizetnek többet és ezek alapján ezek állítanak elő nagyobb értéket.

Leírtam én is ezerszer már az előbbi írásaimban (olvasta valaki őket? :) ), hogy igen, én is tudom hogy a nők rengeteg kemény fizikai munkát végeztek a ház körül. Az ellenkezőjét soha nem állítottam. Azt sem, hogy ne lett volna nehéz az életük (de a férfiaké is az volt).

A szellemi munkákban már valóban kisebb a különbség a hatékonyság között, mint a fizikaikban. Napjainkban mégis (ennek a közel egyenlőségnek az ellenére) a férfiak vannak a vezető pozíciók többségében, pedig bő 50 éve (Magyarországon kb. 1950 óta biztosan) a nőknek ugyanolyan jogaik és lehetőségeik vannak az élet minden területén mint a férfiaknak. Az egyetemeken a matematikai, informatikai, mérnöki karokon bő férfitöbbség van, míg a nők inkább a bölcsész-, társadalomtudományokban jeleskednek.

A takarítónő (egy megbízható) megoldható, ha mindkét fél 200-200 ezret keres, de nem, ha 100-100-at, vagy minimálbért. (Persze egy nagyszülő is jelentkezhet erre a szerepre.

Bár -erre most nagyon figyelj, mert ez fontos-, nem teljesen értem mit akartál mondani az egész 27-es számú hozzászólásoddal. Mert az egész egy nagy információhalmaz, aminek a 99%-át teljesen jól mondod és igaz, csak nem vontál le az egészből semmilyen konklúziót. Most én is leírtam itt végig egy csomó adatot, igazságot, de nem túl sok haszonnal (már nem törlöm ki, ha ennyit írtam), mert tulajdonképpen miről is beszélünk? Igen, a szellemi munkakörökben nem ugyanazok a különbségek a két nem között, mint a fizikai munkakörökben, de itt is látszik, hogy mégis van különbség (ami se nem jó, se nem rossz), hiszen a férfiak bizonyos helyeken vannak többségben, míg a nők szintén bizonyos helyeken vannak többségben, nem mindenhol 50-50% az arány. (Sőt, sehol.)

28: Igen, gyerektartás. De ha állítólag a nő is (és a férfi is) képes volt eltartani a családját és most is az, akkor minek a gyerektartás a nőnek (és a férfinak is)?

A kérdésem költői nyilván, hiszen egy férfi könnyebben tartja el a családját. (ÁTLAGBAN. Én is tudom, hogy vannak (itt is) olyan nők -akikkel semmi bajom-, akik biztos vagyok benne hogy képesek lennének eltartani a családjukat.)

Ha 10-15 évig "semmit nem csinált" (azaz munkaerőpiaci szempontból tényleg nem), akkor már a gyerekei is 10-15 évesek. Megkapja az életbiztosítást (alsó hangon 8 millió legyen), özvegyi járulékot, a gyerekek özvegyi támogatást (vagy mit), családi pótlékot és még talán ő is kap minimálbért. A családja is támogathatja (nagyszülők, oldalági rokonok). Igen, nem lesz ugyanolyan mint korábban.

De képzeld el ugyanazt a helyzetet, csak a balesetben meghaló áldozat legyen az anya és az életben maradt az apa. A családnak anyagilag kevesebb gondja adódik, de a gyerekkel sokkal nehezebb lesz az élet. Még ha az apa piszok jó apa is volt, eltávolodhat a gyerekeitől, hiszen neki ugyanúgy dolgoznia kell tovább, hogy megéljenek. Eltávolodhatnak egymástól, elhidegülhetnek. Esélyes lehet a család széthullása, pont úgy, mint a másik esetben, csak nem anyagi, hanem szellemi oldalról. Ilyenek előfordulhatnak mindenkivel. (De ez az egész beszélgetésrészlet köztünk, az eltartó halálával kezdve már nagyon fiktív volt)

# 33/34

Miért ha a nő hal meg is kapnak árvaságit meg a család is ugyan annyi támogatás. A gyerek költésegei pont ugyan annyi lenne ha az anya halna meg mintha az apa.

A nők szerepét sem kell túlmagyarázni, pontosan ugyan annyira képes egy apa mint egy anya.

27 voltam.

Igen, vezető pozíciókban azért ritkábbak a nők, amiért az USA-ban eddig nem volt fekete elnök. Vagy női. Vagy fekete nő.

Egyrészt a társadalomból is nehéz kiírtani az évszázados "az asszonynép másodrendű" nézeteket, másrészt valahol a nők maguk is generálják, hiszen a mai napig szép számmal vannak patriarchálisan gondolkozó nők.

A szülést valóban nem tudják megosztani a felek, így a legnagyobb jóindulattal is kiesik a munkából legalább pár hónapra egy nő. Ez a karrierjét meg tudja törni, főleg magas szinten.

A férfiaknál nem ritka, hogy vezető beosztásban késő estig bent ülnek az irodában. Vagy beáldozzák a magánéletüket, vagy olyan társat találnak, aki a saját karrierlehetőségét áldozza be a férfiéért.

Ha fordított felállásban találkozik egy pár - tehát a férfi vállalja fel az otthoni háttérmunkát - akkor egy nőnek ugyanannyi lehetősége van karriert építeni, vezető szintig.

A felsőoktatásban mostanában jóval több a nő, minden évben csökken a férfiak száma, még a hagyományosan férfiasnak tartott karokon is. Az okát én sem tudom, de statisztikát már nem egyet láttam erről.

Elnézést, ez se lett túl összeszedett, de munkahelyről írok és részletekben tudok csak írni - az meg ilyen lesz :)

"A felsőoktatásban mostanában jóval több a nő, minden évben csökken a férfiak száma, még a hagyományosan férfiasnak tartott karokon is. Az okát én sem tudom, de statisztikát már nem egyet láttam erről. "

40 fős informatikai csoportban 2 lány van. Nem gondolnám, hogy idén több lány jelentkezett.

31, Kérdező:

"Úgy érted, a közösen összehozott vagyont?"

Kijavítottál, pontosan :) Az ősközösségekben (mostanhoz képest 15 ezer éve és attól kezdve pár millió évig) 50-100 fős törzsek éltek egy kupacon (vagy ahol hideg volt és/vagy kevés élelem ,legyen 10-20-30, de nem ez a lényeg), fele-fele arányban férfiak és nők. Nem volt semmi olyan modern találmány, mint "erkölcs és társai" így általában ezekben a közösségekben senki nem tudta, hogy ki-kinek az apja. (Az anyát nyilván igen.) Bár a férfiaknál is lehetett sejteni, hogy az "alfa hímek" nemzették a legtöbb gyereket, ez nem volt túlságosan közösségépítő magatartás. Akinek nem jutott nő, azok nem nyújtották még kisujjukat sem a munkáért. Eltartották magukat és néha mentek vadászni, de mivel a legjobb vadász megkapta szinte az összes nőt, ezért a többi férfi nem volt túl motivált az azon felüli munkában, hogy eltartsa magát. (Hiszen nem lehettek utódiak és akkor mi értelme élni? És akkor még nem voltak olyan remek hobbik mint ma, aminek köszönhetően ennyi szingli van.). Szóval mondhatni a legtöbb férfi nem dolgozott. A nők igen, hiszen mindnek volt szinte gyereke, így bennük megvolt a motiváció a munkára, ahogy az alfát is még motiváltabbá tették a sikerei a törzs eltartásában (ami egy generáció múlva lehet hogy már csak az ő és egy-két másik alfa gyerekeiből állt).

Mikor ez abba maradt és az emberek letelepedtek (mert túl sokan lettek, nem volt hová vándorolni) rájöttek, hogy már nem pálya, hogyha nem dolgozik mindenki, ezért találták ki a családot. Egyszerre volt praktikus (ez női szemmel nehezen emészthető talán) és persze nyújtott soha nem látott érzelmi és anyagi biztonságot a feleknek. Ezért kialakult, az 1 nő - 1 férfi páros, hogy minden férfi motivált legyen a munkában és a saját utódai eltartásában (a nők már eddig is dolgoztak, őket nem kellett motiválni, hiszen addig is szinte minden nőnek született gyereke). És így lett a civilizáció. Rögös út volt, de ha megnézzük hogy 10-12 ezer év alatt ide jutottunk, és hogy előtte pár millió évig mennyire nem történt semmi változás, mondhatni, hogy a civilizáció és a család intézménye egymást segítették a másik létrejöttében (és ez kulcsmondat.).

"A civilizáció szidása" (Bocsi, hogy nem idézem pontosan, de már sok lenne az elfoglalt hely)

Igen, tönkre tesszük a bolygót, de te is tudod, hogy az egyén jobban él, mint a civilizáció előtt. És te sem hiszem, hogy visszamennél egy olyan korba, ahol talán életben sem lennél. Én tudom hogy nem, mert császármetszéssel jöttem a világra egy nehéz szülés után, tehát ha még barlangokban laknánk, akkor csecsemőként meghaltam volna az édesanyám méhében.

Az ember nem tud globálisan felelősséget vállalni és nem lát tudatosan a jövőbe (tehát hiába tudja, hogy 100 év múlva nehezebb lesz lélegezni, mert kivágjuk az összes fát, lesz@@rja). Erre vagy lesz megoldás, vagy nem. Érvelhetünk a civilizáció ellen, de megtörtént és egyéni szinten biztos vagyok benne, hogy senki nem cserélné le, mert valljuk be, az emberiség többsége jobban él, mint a civilizáció előtt. Sőt, mondok durvábbat: Az emberiség többsége életben van, nem úgy, mint a civilizáció előtt lett volna.

Részben van helye a vitának, mert amiket leírtál, helyesen írtad, de részben nincs, mert ami megtörtént az már megtörtént és azt nem "tehetjük helyre", ahogy egyénileg sem képes egyikünk sem a világ és az emberiség alakítására.

"A kevés kiemelkedő ember kizárólag férfi lehetett. Papok, királyok, tudósok. A nőket visszafogták ebben, ezért hiszi néha ma a legbutább férfi is, hogy ő okosabb minden nőnél. :) "

Királyok? És a királynők? Mária Terézia, II. (Nagy) Katalin, Viktória királynő (hogy az utóbbi minden évszázadból mondjak egyet-egyet)?

Papok: Igen, az egyházi gondolkodásban megvolt a férfiak és a nők szerepe, ami már szerencsére nincs ennyire beszűkítve, de nem is hiszem hogy sok lányt bocsátottak el a papneveldéből, ahová állandóan sorokban jelentkeztek. A tudósképzőkről ugyanez a véleményem (és lejjebb mindjárt elmondom miért.).

Nem visszafogták a nőket, hanem nem is érdekelte őket. Elhiszem, hogy téged érdekel és a jelenkorunk teljesen más, de:

Képzeld el egy régi ember életét. A szülők nem visszafogták a lánygyermekeiket, hogy ne tanulhassanak, hanem praktikusan a valószínűsíthető jövőjükre készítették fel őket 99,9%-ban. És ez az volt, hogy szüljenek gyerekeket (mert azt csak a nők tudnak) és ha már úgy is otthon vannak a gyerekkel, akkor még lássák el a ház körüli munkákat is.

Párbeszéd a 15. századból két szülő között:

"Te Józsi, nem tudom hogy csillagásznak, matematikusnak, kovácsnak, teológusnak, vagy orvosnak küldjük a Julcsát. Megvan, lehet hogy inkább egyiknek se, mert úgy is a szomszéd Pistike lesz a férje és egész életükben földtúrásból élnek majd a falu másik végén. Ezért inkább ha már úgy is ő szüli a gyerekeket, megtanítom varrni, fejni és ételt készíteni, mert ez így praktikus."

Tehát az emberek többsége (és nem csak a nők többsége) nem is került olyan környezetbe, hogy érdekelhessék ilyen dolgok. Amikor nem tudod mi az a csillagászat, matematika, idegen nyelv, akkor nem is érdeklődsz irántuk. A lányokat nem tudatosan és szándékosan terelték el ezekről a pályákról, hanem tudatosan és szándékosan irányították afelé, hogy remek anyák és feleségek legyenek, míg a férfiakat arra nevelték, hogy képesek legyenek eltartani a családjukat.

Te már más vagy, hiszen talán 5 éves korodban kezedbe adták az első könyvet, ami később a pályádra terelt, de míg az előbb talán én estem abba a hibába, hogy a múltbeli életet hasonlítottam a jelenhez, ezt most te teszed meg ezzel. Arra gondolok, amit itt leírtam válaszképp, hogy az akkori élet más volt, mint a mai.

"Igen, főleg a huszonéves, fiatal korosztályban jóval több fiú panaszkodik, többnyire azért, mert állítólag "rondának" tartják magukat, ezért nincs barátnő, anyagi helyzetüktől függetlenül. :)

De te magad írtad, az interneten többnyire csak a panaszkodók látszanak. "

Ááá, ezt tökéletesen leírtad! :) Erről is szót akartam ejteni, de akkor te már a témába vágtál. Igen, mert a nő családalapítási szempontból 20-25 éves korban van a legjobb korban, addig egy férfi 30-35 évesen (de a nőknél ez legyen 20-30, a férfinál 25-35, hogy jobban essen). Ugyanis egy nőnél az a legfontosabb (egy férfi számára, akár tudat alatt is, addig amíg nincs gyereke), hogy a partnere minél termékenyebb legyen, míg egy nőnek főleg az, hogy a partnere képes legyen az utódok eltartására (de ez nem azt jelenti, hogy csak ő tartja el a családot), csak hogy képes legyen rá.

És akkor most veszek egy mély levegőt és elmondom: Igen, tudom hogy te más vagy (kérdező), hiszen ezt már többször bizonyítottad. Ebben az egész előző bekezdésben nem játszik szerepet semmi erkölcsösség, vagy civilizáltság! Ezt szeretném közhírré tenni, mielőtt ezzel rontana nekem valaki. Ezek azok az ösztönszintű dolgok, amik a mai társadalomban is benne vannak. Gondoljatok arra: 1-2 millió évig éltünk a fent vázolt módon (a nő legyen minél termékenyebb, a férfi minél jobban tudjon eltartani). A másik nem szemében ezek az emberek voltak a sikeresek (a nemzőképes, nemzés előtt álló férfiaknál most is a szép, fiatal nők a kívánatosak, a szaporodóképes nőknél pedig a jó egzisztenciájú férfi a zsáner.

Igen, ez nem túl civilizált, de pár millió év ösztönvilágát nehéz kiírtani néhányezer év alatt. És mégegyszer mondom kérdező: Igen, tudom hogy te más vagy, de én mindig csak a nagy átlagról igyekszem beszélni.

"A férfiak 30-40 felett, nem igazán panaszkodnak. Annál a korosztálynál még szokás, hogy tartja magát, összeszorított foggal tűr, esetleg prostihoz megy."

Ezt én is megfigyeltem :) Röviden úgy jellemezném, hogy a férfiak nehezebben kötelezik el magukat, de nehezen távoznak, míg a nők könnyebben kötelezik el magukat, de könnyebben távoznak. (Félig "jó", félig "rossz", mindkét nem).

"A 30 feletti szingli nőkről írtál pár sort, ami túl hosszú megint, hogy beidézzem, bocsi"

Jól látod ezt is. Azzal egészíteném ki a teljesebb képért, hogy természetesen vannak olyan emberek, akik nem alkalmasak hosszú távú romantikus kapcsolatra. Férfaiknál és nőknél is. Általában az ilyen emberek egyedül maradnak.

"És ezeket a nőket ki tartja el? Régen sem csak gyereket nevelt és mosogatott a nő, hanem produktívan kivette a részét (amennyire, amennyire) az erőforrások megtermeléséből. Nem várhatod a társadalom többi tagjától, hogy tartsák el őket. A férj sem képes rá egyedül. Régen sem volt, az mese. :) Tegyük fel, valamivel többet dolgozott, de a család "bevétele" az ő, a felesége, a nagyszülők, később a nagyobb gyerekek PRODUKTÍV munkájából jött össze. :)

A nők egy része az önkiteljesedés, más részük az önállóság, harmadrészük pusztán amiatt dolgozik, mert régen is ezt tették. Muszáj volt. :)"

A nők egy része az önkiteljesítés miatt dolgozik - akiknek megvan rá a lehetősége. Titkárnőnek lenni, pénztárosnak vagy a szalagnál állni nem önkiteljesítés, de tudom hogy nem is ezt mondtad, csak hogy érzékeltessem, a legtöbb nő nem önkiteljesít, mert nincs annyi remek munka a bolygón, hogy a többség önkiteljesíthessen (valakinek kell lenni beosztottnak is, szalagnál is állni, pénztárosnak lenni).

A nők egy része az önállóság miatt dolgozik. - Aki nem bízik meg egy férfiban, vagy viszolyog attól, hogy ne dolgozzon, az tegyen így.

A nők egy része azért dolgozik, mert muszáj. Ez a legigazabb.

Ezeket a nőket ki tartaná el, akik tömegével lennének otthon? - Őszintén szólva nem tudom, de leírtam, hogy ennek régen volt egy tök egyszerű megoldása (A dolgozó, családos férfiak családi fizetést kaptak (magáncégeknél is), így az egész család részesült a fizetésből. Akkor még az állam sokkal jobban támogatta családot. Ma már sajnos nem.).

Ma nem tudom hogy lehetne arra megoldást találni, hogy azok a nők, akik nem dolgozni szeretnének, hanem a gyerekeikkel, a párjukkal és az otthonukkal foglalkozni, de egy nálam sokkal okosabb és a témában képzettebb munkaügyi csapat biztos találna rá valamilyen megoldást.

"Nem várhatod a társadalom többi tagjától, hogy tartsák el őket."

Régen nem volt a társadalam többi tagja, mivel az emberek 95%-a klasszikus szülő-gyerek családban élt. Mára ezt szétverték, szóval ahogy írtam, személy szerint tényleg nem tudok rá megoldást, de ha nálam okosabbak megerőltetnék magukat, egy hosszú távú megoldást ki lehetne találni.