Mondanátok tapasztalatokat, példákat, szerelem nélkül induló házasságok kimeneteleire?

"Néha, kb. évente-félévente rám jön egy ilyen bizonytalansági-hullám, hogy esetleg mégsem ő az igazi... Rá is rá szokott jönni, de neki ha jól emlékszem, kb. 1,5 éve volt egy kisebb utolsó. Sokan látnak el jó tanáccsal, hogy ezekről nem is szabadna egymásnak beszámolnunk, de egyszerűen nem tudnék előtte semmilyen érzést titokban tartani. Ő most kezd arról megbizonyosodni, hogy nekünk örökre együtt kell maradnunk, mert annyira jók vagyunk együtt. Efelől nekem nincs semmi kétségem, hogy ha lehet ilyet mondani tökéletesen kiegészítjük egymást, csak azok a fránya érzelmek nem mindig vannak a helyén"

Ezt olvasd át mégegyszer, és megkapod a választ: az eszed úgy véli, egy jó kombinációt alkottok, jó páros vagytok... de a szíved mélyén épp ellenkezőleg, nagyon bizonytalan vagy ebben. Félévente elgondolkodni azon, hogy talán nem is akarsz vele lenni - ez iszonyatosan sok. Főleg, hogy mindkét részről ez van.

Lehet, hogy ő racionálisabb nálad, és képes háttérbe szorítani az érzéseit, de te nem tűnsz ilyen típusnak. Ez a kapcsolat egy zsákutca, akárhogy is nézzük.

Most már egészen biztos vagyok abban, hogy nem szabad házasodnotok. Amióta együtt vagyunk a férjemmel, egy percre sem merült fel bennem ilyen bizonytalansági hullám.

A szíved lehet, hogy hozzáköt, de az eszed súgja, hogy nem...

Hallgass az eszedre....