Mondanátok tapasztalatokat, példákat, szerelem nélkül induló házasságok kimeneteleire?

"szóval nem flörtölgetnék, vagy nem fantáziálnék másokon. Nem vagyok túl öreg, sem tapasztalt, de nem gondolom, hogy minden ennyire irányíthatatlan lenne. Minek akarnék mást szeretni, ha egyszer hozzámentem valakihez?"

A szerelem, vonzódás nem választás kérdése. Ez egy kéretlen, akaratlan folyamat. A flörtölésről nyilván dönthetsz, de ha pl. valahogy bekerül az életedbe egy vonzó férfi - pl. munkahely, sport, kirándulás, akármi folyamán, nem te döntöd el, hogy kialakul-e vonzalom iránta, hanem a tested. És ha vonzódsz hozzá, nem tudod megállítani, hogy ne álmodozz, képzelegj róla.

Ez nem így megy, hogy én eldöntöm, hogy nem leszek szerelmes.

Egyébként MI A FRANCNAK akartok ti összeházasodni, ha egyikőtök sem szereti a másikat???!!!

Ismerem a "kicsit" vonzódom hozzá érzést - ez az, ami sokaknál kialakul, amikor régóta vagy soha nem voltak kapcsolatban, esetleg nemrég lett vége egy kapcsolatuknak és törődésre, szeretetre vágynak. Ez nem más, mint a saját magányunk, vágyódásunk kivetítése egy emberre. Az ilyenekre ráun az ember hamar, legkésőbb 1-1 hónap után, mert egyszerűen rájön, hogy ez nem szerelem, csak langyos víz.

Egyrészt a hormonoktól elvakított állapotban látott kép jó esetben egyezik azzal, aki valójában a párod. Nekem pl. még sosem kellett csalódnom a szerelmemben, pedig nem 1-2 évet húztunk le együtt. Sose csodálkoztam még rá, ki ez az idegen ember... (Ismerem ezt a jelenséget is, régről...)

Azért a vak rajongás és a hideg fejjel való társkeresés közt van egy csomó átmenet. Bármilyen szerelmes is vagyok/voltam, jól ismerem a páromat. Mérlegeltem ésszel is, hogy érdemes-e belevágni. Azért a szerelemtől nem kapcsol ki az ember teljes agykapacitása...

Más:

"miért olyan egyértelmű, hogy egy fellángolás miatt otthagyjam a gyerekeim apját, akihez minden nap hazamegyek, akivel együtt építettük fel az életünket"

Nem fellángolásról beszélek. De hacsak nem vonulsz kolostorba, kapcsolatba fogsz kerülni férfiakkal. Egy fellángolásért nem lép az ember, ez egyértelmű.

De amikor már fél éve majd minden éjszakát végigforgolódsz, undorodsz a melletted fekvő "jó barát" érintésétől is, nemhogy szeretkezz vele, legszívesebben sikítva kirohannál és a kanapén ágyaznál magadnak, hogy ha már nem lehetsz azzal, akit szeretsz, legalább ne kelljen mással lenned, az kicsit túlmegy a fellángoláson. Én sem vagyok flörtölős, nem keresem a bajt, összvissz 4 férfival volt dolgom egész életemben. Ebből kettő egyetemista "járás", kettő a fent már részletezett "jó barát" és a mostani.

Még.

De idefigyelj, ha te ennyivel jobban tudod, mint 20 másik ember, akkor menj hozzá, és tapasztald meg magadnak, milyen sz*r is. Értelmes ember hallgat a tapasztaltabbakra.

"Még mindig nem értem, hogy mi a különbség aközött, hogy elmúlt a szerelem, meg aközött, hogy nem is volt."

Leírom harmadszorra is:

A szerelem a sz*r kapcsolatokban múlik el (valamelyik válaszadó már írta: ott ahol "rajongás" szinten "szeretik" egymást, fogalmuk sincs róla ki a másik - normál esetben ez nem így megy). A jóban meg megmarad.

Ahol viszont meg sem volt, ott nem is lesz. Tehát alapvetően sz*r.