Mondanátok tapasztalatokat, példákat, szerelem nélkül induló házasságok kimeneteleire?

"Ha jön a nagy szerelem, akkor sajnálni fogom, hogy úgy döntöttem fiatalabb koromban ahogy, de a társam mellett kitartanék."

Ne haragudj, nem ismerem a jellemed, de ezt 1000000 ilyen helyzetű emberből ha egy képes lenne megcsinálni. Magamat is ideértve, mert nekem sem biztos, hogy menne. Szerintem még nem voltál szerelmes. Nem tudod, milyen elemi erővel tud kitörni ez az érzés, nem tudod, hogy gyakorlatilag képtelenség elfelejteni, maximum eltemeted magadban, de vergődsz utána ugyanúgy tovább. Nem tudod, hogy ha másba vagy szerelmes, akkor képtelenségnek tűnik, hogy azzal szeretkezz, aludj, kelj, egyél és lakj, akivel összekötötted az életed. Persze meg lehet csinálni, mindent lehet, kérdés, megéri-e. Mert attól fogva ez a titok benned lesz, és szép lassan szétrágja a családi életet. Ingerült leszel, és dühös a társadra, akihez hozzákötözted magad egy életre, és most elválaszt attól, akire a világon a legjobban vágysz. Ott lesznek a gyerekek, akik "miatt" szintén maradnod kell a fenekeden.

Nem tudok jó receptet, hiszen magam sem vagyok még túl az élet nagy részén. De már eddigi tapasztalataim szerint is igen kockázatos ilyesmibe belevágni, amit te írtál itt.

Szabad megkérdezni, hogy mennyire vagy fiatal?

Mert ha a húszas éveid elején vagy előtte vagy, akkor egyáltalán nem ajánlom, hogy így elkötelezd magad.

Magam nevében nem tudok beszélni.

De,akik színtiszta realitásból házasodtak az elmondásuk szerint,akiket én ismerek egy idő után nyűglődés,szenvedés és válás volt a vége.

Ráadásul sorban rátaláltak a házasság után a szerelemre,amiről egyik előttem szóló is írt,akit átvágtak és már utána bukta lett az igazi szerelem is,mert így annak sem kellettek általában.

Tőlük hallottam,hogy nem érte meg.

Ha hagyják elmúlni azt a szerelmet, nem ápolják kellőképp a kapcsolatot, akkor nyilván van ilyen is, igen.

Nem állítom, hogy egy szerelemből induló házasság feltétlen egy életre szól. De fiatalon bizony sokkal több a kísértés is, egy 25 éves nőt elég gyorsan megkörnyékeznek. És a 25 éves nőnek is természetes igénye, hogy tetsszen másoknak. Ez ugye jó esetben a párja. Ha nem tud házon belül szenvedélyes szerelmet adni és kapni, akkor valószínű, hogy a kielégítetlen érzelmei megtalálják az útjukat házon kívül.

Voltam már sok évig egy szerelem nélküli kapcsolatban, el voltam határozva, hogy én vele élem le az életem, mert jó ember, szeretem, hűséges, megért stb.. És nekem is eljött a nagy szenvedély. Nem voltam elköteleződve, sem gyerek, sem más nem kötött minket kényszerből egymáshoz, és igen, rájöttem, hogy tarthatatlan így az együttlét, és szépen szakítottam, mert nem tudtam ellenállni a vonzalmamnak, megbizonyosodtam róla, hogy nem csak kóbor fantázia vagy fellángolás, amit érzek. Megcsalni nem akartam a párom, úgyhogy inkább véget vetettem a kapcsolatnak. Hónapokig gyötrődtem, de ez tűnt az egyetlen értelmes választásnak. A nagy szerelem évek óta tart. Semmit nem enyhült vagy múlt. Ugyanúgy szeretem, mióta beteljesülhetett a kapcsolatunk, mint előtte, titokban. Csak mostmár nincs lelkiismeret-furdalásom miatta.

Hogy mi lesz 15 év múlva, nem tudom. Azt remélem, hogy ha eléggé akarjuk mindketten, akkor az érzelmeink megmaradnak - ahogy megmaradtak az elmúlt években is.

Csak azt tudom, hogy egy kapcsolatot én nem tudok fenntartani, ha hiányzik belőle az az elemi érzés, amit szerelemnek szokás hívni. Mellette pedig ugyanígy elengedhetetlen a megértés, szeretet, megbízhatóság is. Nem úgy kell elképzelni, hogy az elmúlt évek egyetlen hoszú tűzijátékként teltek. De ez az érzelmi többlet, ami miatt nem tudom elképzelni, hogy mással legyek. Kedves, aranyos, rendes, jó, megbízható és vonzó férfiakat tucatszám látok naponta. Ennyi erővel bármelyikhez hozzámehetnék. De fel se merül, mert velük nem köt össze az a pici plusz, ami miatt érdemes minden este ugyanahhoz az emberhez hazamennem.

Akihez hozzámennél, szerelmes beléd?

Egyébként nem törvényszerű az, hogy másba beleszeretünk a házasság alatt. Mi közel 25 éve vagyunk házasok, van már két unokánk. Ápoltuk a házasságunk, és a feleségemen kívül nem kellett más.

Kérdező: persze, azzal is megeshet.

A különbség az, hogy akik szerelmesek egymásba, gyerekeik vannak, azoknak VAN MIÉRT kitartaniuk egymás mellett. Két barátnak nincs. Ugyanis nincs érzelmi kötődés. A barátság érzésénél a szerelem ezerszer erősebb. Bármilyen ember is vagy, egy szempillantás alatt otthagynád a barátodat, ha szerelembe esnél.

Én másik oldalról közelítem meg a történetet.

Nálunk mindkettőnknél megvolt a nagy szerelem..mindkettőnket átvágott a nagy láv, megcsalt otthagyott.

mindketten racionálisan, ésszel kerestünk új társat megtaláltuk egymást, soha nem volt veszekedés, rózsaszín felhő, meg csöpögés

viszont van: tisztelet, megbecsülés,egymásra figyelés, szeretet

Mindenki maga választ....csak azt ne felejtsük el hogy ha szerelmes vagy valójában nem azt szereted aki valójában hanem egy hormonok által befolyásolt, elvakult képet látsz ami 1-2 év után szertefoszlik, ilyenkor jön a felismerés nem is ilyen voltál! Dehogynem csak akkor még nem láttad...nekem soha többet nem kellene az a bizonytalan kiszolgáltatott érzés amit a rózsaszín köd ad..de van aki nem tud enélkül meglenni ezt is tiszteletben kell természetesen tartani.