Mondanátok tapasztalatokat, példákat, szerelem nélkül induló házasságok kimeneteleire?

Elmondanád kérdező,hogy te a Házasság alatt,mit értesz?

Mert így egy kicsit érhetetlennek tűnsz...

Azt is hozzátehetnéd mi szerinted a szerelem.

:S Ez egy elég hülye gondolkodás, találkoztunk ezzel már itt az oldalon - minden héten van 1-1 leányzó, aki egyébként tökéletesen boldog párkapcsolatban él, de 1 év után még nem akarja elvenni a párja, így inkább szakítana, mert neki a házasság és a gyerekek élete értelmei.

Kérdező, ezt fontold meg jól: annak, aki szereti valóban a másikat a házasság és a gyerekek nem cél, végállomások, hanem egy hosszú, mély, boldog folyamat eredményei, melyek után IS van élet, a lényeg, hogy azt együtt töltsék el.

Bocsánat, offolok.

Annyira okosakat és értelmeseket írtok, jó érzéssel olvasom ezt a topicot, és jó látni azt, hogy emberek milyen mélyen tudnak érezni.

Nyálas leszek, de egy virtuális ölelést küldök mindenkinek, a kérdezőnek is :)

OFF vége.

Végigolvastam az összes hozzászólást, nagyon jó válaszok születtek.

Kedves Kérdező! Mesélsz egy kicsit magatokról? Hány évesek vagytok? Mióta vagytok együtt? stb. Én személy szerint kíváncsi lettem.

Elmesélem mindjárt a személyes tapasztalatomat is, de előtte egy kis eszmefuttatást engedj meg. : )

Mi is a szerelem? Hogyan lehetne ezt megfogalmazni, definiálni? Van erre egy biológiai-fiziológiai meghatározás, hogy a szerelmes ember agyában milyen hormonok termelődnek, meg milyen evolúciós okokra vezethető vissza ez az állapot, stb. Ennek ellenére azonban én úgy gondolom, hogy a szerelmet másképpen is meg lehet fogalmazni. Én kétféle szerelmet különböztetek meg. Van a kezdeti fázis és az érettebb fázis. Egy kapcsolat elején megvan a nagyon erős fizikai vonzalom, amikor állandóan a pároddal akarsz lenni, sokat gondolsz rá, alig bírjátok levenni a kezeteket a másikról, stb. Ilyenkor elöntik a hormonok az agyadat, szerelmes leszel, röpködsz. Egy idő után nyilván ’enyhül’ a szerelem, nyugodtabb leszel. De ez nem azt jelenti, hogy elmúlt a szerelem, csak átalakult, amit én ugyanúgy szerelemnek nevezek, sőt sokkal többre tartok a kezdeti fázisnál. Ez utóbbi érzés mély, nyugodt és biztos. Évek múltán nem fognak pillangók röpködni a gyomromban, nem kezd el vadul kalapálni a szívem és nem kezd felgyorsulni a légzésem, ha a páromra gondolok. (Ugye sokak szerint nem is vagy szerelmes, ha ezeket a tüneteket nem produkálod.) De a párom ugyanúgy ott van szinte minden gondolatomban, mint az elején. Ha hazafelé menet beugrok a boltba, akkor gondolok rá, hogy vajon mit vigyek neki, mire lehet szüksége, ami nincs otthon. Ha vicces szituba keveredek, ha idegesítő dolgot tapasztalok, ha aranyos dolgot látok az utcán vagy bármi más ehhez hasonló dolog történik velem, akkor az a második gondolatom ezután, hogy hú ezt el fogom este mesélni Neki. Én ezt szerelemnek nevezem. Lehet, hogy mások csak szeretetnek, nem tudom. Van egy kérdés, amivel én ’mérni’ szoktam a saját érzéseimet, tedd fel te is magadnak: Mit éreznék, ha a párom mással lenne? Mit éreznék, ha mással viselkedne úgy, mint velem, ha más iránt táplálna hirtelen olyan érzéseket, mint irántam?

Három komoly kapcsolatom volt életemben. A második kapcsolatom volt a legkomolyabb, menyasszony voltam már benne. A szerelem fázisai úgy alakultak, ahogyan fentebb leírtam. De egyszer csak felötlött bennem egy érzés, hogy nem ő lesz az igazi (4,5 éves volt a kapcsolat). Két hónapig őrlődtem és gondolkodtam, hogy mi legyen, mielőtt szakítottam, pedig minden észérv mellette szólt…kedves, rendes, hűséges, megértő, jómódú, okos, szorgalmas, a családja imádott, stb. A mérleg másik oldalán viszont csak az én egyetlen bizonytalan gondolatom volt, hogy nem ő lesz az igazi…és ez nálam képes volt elbillenteni minden mást. Utólag saját magamnak persze képes vagyok megindokolni, hogy miért is nem illettünk mi össze, de ez számodra nem érdekes, így nem is írom le. Számodra csak az a tapasztalatom releváns, hogy egy bizonytalan érzés miatt felrúgtam mindent. Nem bántam meg. Ezután jött egy pasi, aki mocskosul összetörte a szívemet, de még akkor sem bántam meg az eljegyzésem felbontását, amikor szenvedtem, mint a kutya. Innen is tudom, hogy tutira jó döntés volt.

Szóval összességében nem tudom: ) Akár jól is elsülhet a készülő házasságod, de ezt itt mi biztosan nem tudjuk megmondani, majd az idő eldönti. Én személy szerint nem szeretnék úgy házasságot kötni, hogy nem vagyok biztos magamban. Te amúgy azért vagy bizonytalan, mert azt gondolod, hogy mi van, ha jön valaki jobb? Meg tudod fogalmazni, hogy miből fakad a bizonytalanságod?

26/n