Mondanátok tapasztalatokat, példákat, szerelem nélkül induló házasságok kimeneteleire?

38: akkor megmagyaráznád kérlek, hogy ha a szerelem csak arra hivatott, hogy utódokat nemzzünk, miért él rengeteg állatfajta és maga az ember is monogám kapcsolatban?

Ugyanis az utódnemzés és az egész életre szóló elköteleződés nem függ össze.

Bár gondolom nem kell magyaráznom, hogy azért, mert az elméleted helytelen.

Továbbra is írom: nagyon nagy különbség van az évtizedek során lecsendesülő szerelem és a sosemvolt szerelem közt.

És most őszintén: ha el is múlik, nem jobb legalább az első akárhány évet boldogságban tölteni, mint soha meg nem tapasztalni?

Már részleteztem azt is, hogy kedves, jó, őszinte, vonzó fiatalemberekkel napi szinten találkozom. Hozzámehetnék bármelyikhez, hiszen egy részüknek biztos bejönnék én is. De én inkább azzal akarok lenni, aki nem csak kedves, jó, őszinte, vonzó, hanem olyan érzelmi többletet kapok tőle, amit a többiektől nem. Ettől függetlenül ez csak az én tapasztalatom, és el tudok képzelni olyan embert, aki valami okból nem él át ilyen érzelmeket, és nem is vágyik rá. De ha -mint mondod- fiatal és tapasztalatlan vagy, akkor valószínűtlen, hogy ezt be tudd jósolni teljes bizonyossággal. Ahhoz az önismeret olyan szintjén kéne állnod, és annyi élettapasztalattal rendelkezned, ami ha meglenne, ez a kérdés nem került volna ide.

Mivel látom, hogy nem voltál még szerelmes, írok egy kicsit hétköznapibb példát:

A forró csoki nagyon finom dolog, és voltaképp le lehet élni egy életet úgy, hogy simán csak forró csokit iszol. De ha ihatod csilivel megbolondítva is, akkor miért mondanál le a plusz ízről? Ha évek alatt hozzá is szoksz a csili ízéhez, és már nincs benne semmi meglepő, akkor sem fogod elfelejteni, milyen volt, amikor először belekortyoltál. Na valahogy ez így van nekem a szerelemmel is.

38-asnak igaza van, csak kissé sarkított a véleménye. de evolúciós szempontból okos dolgokat ír le.

viszont én a többieknek is igazat adok.

ezt az érzést szerintem át kell élnie mindenkinek legalább egyszer az életben, hiszen ez az egyik legnagyszerűbb emberi érzés:)

de! szerintem sokkal jobb a leendő házastársaddal vagy akár házasság előtt átélni valakivel ezt, mint házasság alatt nem a férjeddel...ezért nem éri meg elválni! manapság nem társadalmi elvárás a házasság, felesleges ilyen döntést idő előtt meghozni...

amúgy Kérdező, tök jó véleményeket kapsz, nem kell velük egyetértened, de szerintem egy kicsit felhúzod magad teljesen feleslegesen.

KÉRDEZŐ!!!

Ha már az elején baromira tudod,hogy nem vagy szerelmes és tőlünk kérsz tanácsokat!!!

Mi kell neked még!

Nézd, amíg érzelmi és emberi kérdésekről beszélgetünk, minden érv támadható. Még a legalapvetőbb tudományos tételek is támadhatóak, ha az ember eléggé ért hozzá... Leírjuk a tapasztalatainkat, és te kezdesz vele, amit tudsz és akarsz.

Kicsit az az érzésem, hogy azt várod, hogy beszéljünk rá, döntsük el helyetted, hogy hozzámész a barátodhoz. Tessék, ha olyan biztos vagy magadban, tedd meg! Neked kell elviselni a következményeit, akár jók, akár rosszak. Felőlem holnap hozzámehetsz, én nem tenném.

És akkor jöhet a következő kérdés,te azért mész hozzá,hogy elmondhasd magadról,hogy férjhez mentél vagy másért!

Mert engem kétszer eljegyeztek és van gyerekem is,de sosem mertem férjhez menni.

Tudomm lepontoztok,de jó anya vagyok,de feleségnek nem éreztem magam igazinak.

Általában ott működik a szerelem NÉLKÜLI házasság, ahol valamilyen kölcsönös érdek áll a háttérben. Például az én első hozzászólásomban a nagynéném pénzt kapott, a férje pedig haláláig tartó gondos ellátást (ott voltam, tudom, hogy gondozta őt becsülettel).

De te fiatalon, ok nélkül házasodj, szerintem a vesztedbe mész. Amint szerelmes leszel, borul az egész, mert még az sincs, hogy a korábbi szerelmes érzéseidre támaszkodva megpróbáld rendbehozni a házasságod.

Én így látatlanban megmondom, hogy nem lesz jó vége a te esetedben. Ha elmúltál volna mondjuk 50, és kell valaki, aki magához vesz és nem az utcán kell lakni, akkor azt mondom, hogy jól sülhet el.

"Azt nem fogadom el, és nem értek vele egyet, hogy a szerelem egy nagyon magasztos, örökké tartó valami."

De te ezt hogy tudod megítélni, ha sosem voltál szerelmes? Ez kb. olyan, mint amikor egy vak mondja, hogy a színek felesleges dolgok, vagy egy süket, hogy a zene értelmetlen. Előbb tapasztald meg, éld át, aztán alkothatsz róla véleményt. Addig meg csak hülyét csinálsz magadból, ha olyan kijelentéseket teszel, amelyeknek semmi valóságalapja.

"Viszont azoknak üzenem, akik azzal jönnek, hogy boldogtalan vagyok, nem vagyok boldogtalan. Ha az lennék, eszembe nem jutna házasodni"

Viszont ha boldog lennél nem lennének kétségeid:)

Szerintem nem boldogtalan vagy, hanem már mint írtam a langyos húgyban tapicskolsz, és úgy gondolod, hogy neked ez megfelelő, mert nem ismersz jobbat. Magyarán elvagy, de hogy boldog nem vagy, az egészen biztos. Látszik a kétségeiden, a kapcsolatodról való írásodon is.