Mondanátok tapasztalatokat, példákat, szerelem nélkül induló házasságok kimeneteleire?

Akkor egy kicsit sajnállak egyébként én is nagyon soká 32 évesen éreztem először ezt az euforikus érzést és hát nagyon jó volt.

Persze 32 évesen nem ugrottam bele házasságba,mert fellángoltam,szóval nem vesztettem el az eszem,de lett belőle 4 éves kapcsolat.

Azóta is imádok szerelmes lenni.

Nekem nagyon hiányzott tizen és huszon évesen,hogy én miért nem tudok úgy szerelmes lenni,mint a többiek,de jobb későn,mint soha. 39/N

90: úgy nézem ezek alapján, hogy boldogan élsz. Akkor nálad szerencsésen zárult a történet.

88-as voltam.

Nem olvastam a válaszokat.

De szerintem butaság belevágni, tudod az emberek azért házasodnak, mert egymásba szeretnek és együtt akarnak családot alapítani,e gyütt akarnak megöregedni. Az teljesen más tészta, hogy ebből sokszor nem lesz semmi és elválnak. ITt az a lényeg, hogy már induláskor sincs meg a megfelelő érzelmi töltés, ami nélkül szinte biztosra vehető a válás esélye.

Szépen várjál még amíg szerelmes leszel és hozzá menj férjhez.

Kérdező rossznak élted meg azt a nagy szerelmet?

Mert esetleg most félsz a szerelemtől és átestél a ló túlsó oldalára és így akarod magad bebiztosítani.

De ez a két véglet ez nem jó.

Én például a mostani szerelememet ideálisnak érzem,szerelmes vagyok,nem múlik,de nem legfelső fokon,nem is takaréklángon "ég".

És attól igazi,hogy önmagam vagyok benne,nem kell magamból lefaragnom,valamit nem kimutatnom,rájátszanom,hogy kompromisszum gyanánt megfelelőbb legyek,végre megtalálta "zsák a foltját",úgy érzem teljesen önmagam lehetek stb.

Amúgy már megéltem én is a két végletet,amit te,hidd el,nem jó egyik sem.

Várnod kell,mert ahhoz,hogy megtaláld a az igazibb szerelmet,ahhoz a személyiségednek is érnie kell,én úgy hiszem.