Feleség 'apának' szólítja a férjét?

"Hát ti se vagytok egy pszichológus beállítottságúak."

De igen, az vagyok, hiszen azt tanulom. Talán nem csak Csernus könyveit kéne olvasnod, egy kicsit beleolvashatnál Stanislav, Piaget vagy Freud könyveibe is. Ők komolyabb emberek.

Amúgy a kérdésedre válaszolva, azért szólítja sok szülő egymást anyának és apának, hogy a gyerek ezt szokja meg. Mivel egy beszélni tanuló kisgyerek a legtöbb időt a szüleivel tölti, ezért azt sajátítja el, amit tőlük lát illetve hall. És ezt nemcsak tankönyv alapján mondom. A környezetemben sajnos van olyan család, ahol a gyerek Jóskának hívja az apját, az anyját meg Tündének. Ők ezt teljesen természetesnek veszik, de a környezetükben ez folyton beszédtéma. Sokszor a sokak által megvetett kisebbségekhez hasonlítják őket, mert ott szokás ez.

Ugye azt tudod, hogy régen a tiszteletlenség jele volt, ha a gyerek a szülőt letegezte. Na a mai pszichológia szerint manapság a szülő keresztnevén szólítása, tükrözi a gyerek tiszteletlenségét a szüleivel szemben. Na ennek elkerülése véget hívják egymást így a szülők a gyerek előtt.

Egy házasság pedig nem azon múlik, hogy ki, hogy szólítja a másikat. Ez egy kicsit összetettebb dolog.

No ezt most kinek írtad?

Legközelebb írd ki a kérdésed mögé, hogy csak akkor fogadsz el választ, ha csatoljuk a gazdaságpszichológiai diplománk másolatát.

Én még mindig értelmesebb, nyitottabb, elfogadóbb vagyok a szerény kis villamosmérnöki mesterdiplomámmal, mint te.

Beteg vagy kérdező, ezen nincs mit mentegetni. Kezeltesd magad egy pszichológussal, mielőtt felemészt téged a gyermekkori traumád és tényleg kárt teszel valakiben nagy felindultságodban.

Na meg írj egy könyvet a társadalmi, gazdasági szokásokról, fejlődésről, vond le a következtetéseidet, aludj azzal minden este és a világ helyreáll.

"A felét élted volna csak meg annak a szenvedésnek amit én megéltem gyerekként, nem vernéd itt magad. Ha neked oly tökély volt a szüleid házassága, hát örülj neki. De ne gúnyolj ki másokat."

De hogy ebbe miért keverted bele, hogy anyád hogy szólította apádat, azt nem értem.

Szerinted ez mind azért történt, mert apának szólította?

Az én szüleim anyának és apának szólították egymást, amikor gyerekek voltunk, nekünk ez természetes volt. Sőt az is, hogy mi még magáztuk a szüleinket.

Amikor az unokák megszülettek, mama és papa lettek. És összedőlt a világ?

Nemcsak ők szólították egymást mamának és papának, hanem a gyerekeik is, és az unokáik is.

Ettől függetlenül nem volt náluk jobb szülő a világon.

Sajnos már mindketten eltávoztak, de szeretetük, belső nyugalmuk bennünk és gyermekeinkben tovább él.

Ezért mondom még egyszer, hogy ahhoz, hogy valaki milyen életet él, teljesen mindegy, hogyan szólítják egymást.

öö...lehet valaki eladónő is a sarki zöldségesnél, és boldog feleség, boldog anya, boldog nő, boldog ember..

Nem kell ahhoz gazdasági, gazdaságpszichológiai diploma. Sőt!