Kiábrándultam a férjemből terhesen. Van visszaút?

Ha oviban tudsz dolgozni, olyan nagyon veszélyeztetett nem lehetsz, és otthon is tudnál. Pl. ha ellátnád az állatokat, a férjednek máris több ideje lenne. Ne adj isten te is megcsinálhatsz ezt-azt a házon, bár tudom, ehhez nem mindenkinek van affinitása. A legutóbbi terhességemnél még simán gletteltem, burkoltam, bútort szereltem szinte a szülés előtti utolsó pillanatig, közben a férjem a gyerekeinkkel volt, vacsit adott nekik, fürdette, stb. Magában a munkában anyósom segített. A mi családunkban a nők az ezermesterek, és mégis szeretjük a férjeinket. Egy csomó más dolog van, amiért fel tudok nézni a férjemre.

Viszont a bútorok és babaholmik megrendendelése hagyományosan is női feladat szokott lenni. Ezt már tényleg túlzás a szemére hányni. Ráadásul csak internetes utánajárást és par kattintást igenyel, ez azért megy, nem?

Amúgy lesztek ennél sokkal fáradtabbak és leterheltebbek is, és azt is tudnotok kell kezelni helyes kommunikációval és empátiával. Ha már most nem megy, az baj, változtatnotok kell a kommunikációtokon, az egymás felé fordulásotokon. Férjemmel a kapcsolatunk egy tündérmese volt mindig is, mégis meg tudott bicsaklani itt-ott a gyerekvállalás rögös útján. Volt, hogy haragudtam rá a nehézségeink miatt, volt, hogy távol érzett magától, volt, hogy egymáshoz szólni se tudtunk este kettesben, mert valamelyikünk mindig elaludt a gyerekekkel, és volt, hogy hibáztattuk egymást mindenféléért. Már rég elhidegültünk volna, ha nem akartuk volna mindig minden nehézségen vagy épp elégedetlenségen át mégis megtalálni az utat egymás felé. Ehhez pedig nem kellett más, mint rengeteg beszélgetés, és hogy alapvetően azért szeressük egymást.

Kívánom, hogy megtaláljátok ti is az utat egymáshoz a mostani nehézségeitekben! Dolgozzatok ezen is, ne csak a gyerekszobán!