Mit lehet kezdeni egy ilyen házassággal?

49. Bíztam benne, hogy javulni fog. Ez olyan nagy hiba?

Igen. De ne aggódj, az emberek nagyrésze így házasodik, mintha a házasságtól hirtelen varázsütés szerűen megjavulna minden. Frászt. Úgy kell házasodni, hogy tisztában vagy a hibáival, és AZOKKAL EGYÜTT ELFOGADOD. Nem szabad úgy házasodni, hogy valamivel nem vagy kibékülve, de reménykedsz, hogy majd megjavul... Gondolom azért ezt most már te is belátod...

Nekem a hozzászólásokat olvasva eszembe jutott még valami, ami lehet, hogy nem releváns, de annyira élénk nálam az érzés, hogy rátok is kivetítem :)

Mi egy fél éve vettünk lakást, nagyon sokáig nézegettük és nagyon rosszul sikerült a házvásárlás, mert a végére anyósom sokkal aggresszívebben szólt bele, mint ami nekem elfogadható lett volna. Ráadásul azt éreztem, hogy a férjem egységfrontot alkot az anyjával velem szemben.

Ez akkora trauma volt, hogy fél éve azon gondolkodom, hogy el kéne adni a lakást, bármi kiderül, amiért nem volt jó vétel, teljesen kikészülök és napokig rossz kedvem van. Jârok pszichológushoz és voltunk párkapcsolati terápián is és szerintem kezdünk kijönni belőle, de ha épp megint a per (mert ugye belehajtotta anyósom a férjemet a lakás korai megvételébe, úgyhogy az előző tulajok helyett pereljük az építtetőt) egy új részlete kerül elő, akkor napokig rossz kedvem van.

Azért jutott eszembe ez az egész, mert írtad, hogy csak "negatív energiákat" kaptál a párodtól a lakásvásárlásnál, ami nagyjából fedi, azt, amit a férjem érez és hogy a párod úgy érezte, hogy nincs rá elég pénzetek, de ennek ellenére megvettétek. Illetve azt is, hogy eleinte nem tűnt fel, hogy nem szexeltek, mert te felújítottál, szóval akörül kezdődött?

Nem azért fintorog, mert utál, hanem mert tudja, hogy csak azért bújsz oda, mert szexelni akarsz.

Mikor antidepit szedtem, ugyanígy viselkedtem az akkori párommal.

Ha nincs libidója a gyógyszer miatt, akkor a szexet erőszaknak fogja érezni.

55, ugyan én nem szedek antidepresszánst, de vannak komoly kilengései a libidómnak (érzelmi kilengésekhez kapcsolódva sajnos) és olyankor én se bírom, ha azt érzem, hogy megint dugni akar. Pedig tudom, hogy ez egy egészséges embernek normális és máskor, nem is zavar. Emellett sajnos ez is egy öngerjesztő folyamat. Nem akarok szexelni, mert nincs libidóm, ezért a párom an gyűlik a szexuális feszültség, ami miatt ösztönösen többször ér az intimebb részekhez, fenék, mell, amitől én frusztálódok, mert azt érzem, hogy a szex körül forog a világ és próbál bele kényszeríteni. Holott persze ez így túlzás és egy egészséges időszakban, vagy egy egészséges emberrel működne is a dolog. De ott és akkor a szex komoly mumus és egy ponton túl járkáló pnának érzem magam, mert egyre inkább túlsúlyba kerül a szexuális érintés ráadásul egyre jobban ki is vagyok élezve rá.

Szóval a végén kölcsönösen rossz a helyzet.

Szerencsére, mi egész jól megtanultuk mostanra kezelni egymást, illetve egyre hamarabb észre veszem a kilengést és küzdök ellene, így kevésbé csapódik le a páromon. De ettől függetlenül okoz vitákat, problémákat.

Mint írtam, egy sérült emberrel együtt lenni komoly kihívás.

Nálunk csak a szakítás előtt maradtak ki hónapok, de itt nem is az aktuson, hanem az állandó kezdeményezésen van a hangsúly. Hogy az ember (legalábbis én) azt érzi, hogy a párjának már konkrétan csak arra kell, mert a napi x közeledés, kedveskedés, érintés többsége szexuális töltetű. Nem jön oda csa úgy Meg ölelni, hanem akkor már egyből a keze a fenekemen, vagy ha hátulról ölel akkor a mellemen. Hogy nem képes megcirógatni az arcom, vagy a hátam, vagy ha igen, a nemi részeket ki nem hagyná.

Lehet itt hepciáskodni, de, ez egyrészt nem változtat azon, hogy könnyen lehet, hogy a párodnak is (részben, vagy egészben) ez a baja és azon se, hogy le írtam, hogy tudom mi a háttere a dolognak.

De az, hogy az eszemmel felfogok valamit, még nem jelenti, hogy érzelmileg el tudom fogadni.

Nem vitatkozni kéne, hanem végiggondolni, megpróbálni megérteni és felismerni, van-e nálatok ilyen probléma.