Megutáltam a feleségemet, mert felvett egy olyan stílust, amitől kiráz a hideg. Hiába szembesítem azzal, hogy ez a stílus nem nyerő a kapcsolatunkban, nem érti. Vissza fog még változni valaha?

Na és mondd csak: miért hajoltatok meg a társadalmi konvenciók előtt, és léptetek házastársi kapcsolatba?

Ott is melegszendvics volt, remélem. Vietnámi papucsban mondtátok ki az igent, és halászgatyában?

Azért a fültágítót és a svájci sapkát nem viselted legalább közben, nyugtass meg.

Férfi vagyok, te nagypofájú gyökér.😄

Bár az igaz, hogy a konyha az én terepem az otthonunkban, merthogy én sem akarom, hogy a menyasszonyom robotoljon benne még munka után, és házi cselédként kiszolgáljon engem a konzervatív női szerep betöltésével, de azt sem, hogy emiatt ne vacsorázzon rendesen esténként. Ígyhát főzök. Változatosan és egészségesen.

Én tettekkel segítem a szerelmemet, te csak üres, szavakban élő gesztusokkal. Remélem, hogy bohém stílusodat ebben is megtartva, sosem szaporodsz.

A feleségednek pedig remélek egy mielőbbi válást, az ő érdekében, és hogy talál egy normális szerelmet az életében.

Nincs autóm.

Azért válást kívánok neki, mert csak visszahúzod őt a személyisége fejlődésében, nem fogod fel, hogy nem maradhatsz örök életedre hülyegyerek, ő fejben megérett közben, felnőtt, elhaladva melletted, és te ebben próbálnád meg lerántani a magad komfortérzetéért, önző, énközpontú, a világot - benne a feleségedet is - csak a kiszolgálódként értékelő nárcisztikus ember vagy, aki, amint a rajongás elvárt kielégítését nem kapja meg a feleségétől, megutálja őt is.

És mivel az írásaid alapján arra nincs komoly remény, hogy megváltozz, és megérj a feleséged értelmi szintje mellé, ezért, hogy visszahúzva és gátolva általad ne legyen, inkább válást kívánok neki. Nem ellene, őérte. Van az a helyzet, amikor ez a jó kívánság.

Hogy veled mi lesz, az igazából nem érdekel (milyen érdekes, hogy most sem aszerint közelítetted meg a válaszodban a kérdést, hogy neki, vagy akár _nektek_ mi a jó, hanem személy szerint _neked_ nem kívántam vele úgymond "helyeset" a jövőre, más fel sem merült benned, ezt kérted számon rajtam).