Megutáltam a feleségemet, mert felvett egy olyan stílust, amitől kiráz a hideg. Hiába szembesítem azzal, hogy ez a stílus nem nyerő a kapcsolatunkban, nem érti. Vissza fog még változni valaha?

Nahát azért ez fura. De hát ez mindenkinek kotelező volt? En totál antiszoc vagyok konkretán ha hozzam szólnak a falusiak 2 szóval tovább is állok😂😂😂 Nem véletlenül jöttem ide sz...k rájuk.😂😂😂 Megértelek. Jo hogy nem vasvillával üldöztek el onnan. Hogy hogy falun éltél 2 évet?

Nem olvastam el az összes kommentet még, de valaki már egy régebbi kommentben utalt rá itt a kérdés alatt; arra gondolok, hogy a feleség mindig nagyon meg akar felelni, mindig olyanra akar változni, amilyenre (véleménye szerint) a környezete kívánja; hogy megfeleljen; megfelelhessen, mert fél, hogy nem szerethető; tehát nem egy érett személyiség; tehát fél önmaga lenni; nem is tudjuk, milyen a valódi önmaga; mert azt még szóval tehát a feleség, az asszony sohasem merte kipróbálni, nem mert soha még önmaga lenni. Hogyha mindig idomul a környezetéhez; mindig keresi, hogy milyennek kell lenni;... "túlértelmezi" a beilleszkedés fogalmát. Mert annyira nem kell, hogy elveszítse a korábbi önmagát; merthiszen, az is ő volt; csakhogy sajnos nem; mert itt nem ismerhetjük meg az asszony valódi személyiségét, mert mindig elrejti,mert fél, hogy máskülönben nem lesz szerethető. Valamiért retteg attól, hogy nem szeretnék. És otthon meg, gondolja, úgyis jó leszel; ahogyan a kollégáknak is megfelel, ezért otthon neki jó úgy, megfelel; ahogy a kollégáknak is meg tud felelni. Tehát ő úgy akar megfelelni, hogy lényegében igaziból nem is saját magának, hanem mindig a környezetét lesi. Amúgy nem tudom tehát, Kérdező, hogy ki lehet-e ebből gyógyítani; tehát, hogy ne legyen már ennyire hát, szerintem talán lehet, hogy picit kórosan -nem vagyok szakértő - is önbizalomhiányos. Tehát te hiába mutatod ki neki, hogy ő fontos neked; X ideje már mégiscsak együtt vagytok; na de hát szóval ez van. Mindig olyanra változik, amilyenre úgy érzi, a környezete megkívánja, megköveteli. És nem is tudja tehát még ő maga sem, hogy milyen az ő személyisége; mert tehát soha sem merte felvállalni. Én tehát sajnálom a feleségedet; de kicsit azért téged is, mert csőbe húzott téged. Nem mutatta meg a valódi arcát, hogy milyen; tehát neked fogalmad sem volt róla, hogy kit veszel el feleségül. És még most se tudjuk. Szerintem nem tudnád rávenni , hogy legyen önmaga; bár, valószínűleg kedves ember; talán ennyit meg lehet neki előlegezni, vagy hogy mondjam. Tehát talán ennyit előfeltételezhetünk róla ;de még az se feltétlenül biztos, hogy tehát minden esetben; hogyha mondjuk pl teszem azt, egész életében megjátszotta önmagát.

Én is köszönöm ezt a kellemes beszélgetést jól éreztem magam.🙂 Nem kell hálálkodnod nincs miért.🙂 A sors hatalma volt hogy itt lehettem és Te is.🙂 Örültem.🙂 Álmodj szépeket.🙂

Ne haragudj kérdező, de megkérdezhetem, hogy hány évesek vagytok a feleségeddel?