Mit szóltok ehhez a menyasszonyi ruhához?

Most olvasom a mai kommenteket. Egy dolgot tisztázzunk: nem vagdalkóztam százezrekkel. Isten ments, hogy ezzel vagdalkózzak, mert nem vagyok tehetős. Az más tészta, hogy az ember egy esküvőnek úgy indul neki, hogy ezekre a kiadásokra számítva gyűjtögeti a pénzét és igen is ott van az az összeg kajapénzből megspórolva.

Nem áll nekem feljebb, senkit nem szidtam, sőt többször is megköszöntem a véleményeket és még a legmegalázóbbakra is zöldet nyomtam. Senki előtt nem akartam villogni és senkitől nem vártam, hogy ódákat zengjen rólam, mert ha azt akartam volna, akkor úgy teszem fel a kérdést, hogy mellé írom, hogy én varrtam, ahogy ezt korábban tettem. most viszont szándékosan nem írtam oda. 73%, azért, mert ez a fiú mellém állt és megdicsért (amit nagyon szépen köszönök) és ezzel felhúzott téged, netán meg is sértett, kérlek, ne rajtam töltsd ki a dühödet. Ne engem szidalmazz, mert én neked semmit nem ártottam.

Igen, sajnálom, hogy így leszóltátok, mert valahol bíztam benne, hogy legalább megoszlóak lesznek a vélemények, de az, hogy véleményt kértem, nem azt jelenti, hogy én ezt a ruhát ki fogom dobni. Megpróbálok rajta javítani, hiszen van még időm. volt olyan hozzászólásom, amiben érezhettetek dühöt részemről, de az konkrétan azoknak szólt, akik leszerencsétleneztek engem. Erre írtam azt (nekik szánva), hogy tegyenek le jobbat az asztalra. Tudod, nekem nem azok a kommentek fájtak, amiben kultúrált módon leírták, hogy nekik nem tetszik, hanem azok, amikben litániát írtak arról, hogy mekkora undormány és legyek boldog a sz'rommal... Ez azt hiszem, érthető dolog. Elképzelheted, hogyan éreztem magam az elmúlt két napban. Senkinek nem kívánom ezt az érzést. Tudom, én voltam a naív, amikor azt hittem, hogy megúszhatom néhány "nem tetszikkel". de igen, mea culpa, nem kellett volna megkérdeznem és aki céltáblának áll, ne legyen meglepve, ha vérezni fog. Minden esetre csak annyit kérek, vedd figyelembe, hogy kaptam már eleget és ne rajtam töltsd ki a dühödet, ha van valaki, aki nagyra tartja az elszántságomat. Kicsit hosszúra sikeredett, de kikívánkozott belőlem, főleg az utóbbi 2 kommentedet olvasva.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esnek jól az általa írottak, de azzal én se értek egyet, hogy az, aki veszi, vagy béreli a ruháját, rossz feleség lenne. Nem mindenkinek van ideje és energiája azzal foglalkozni, hogy heteken át varrogasson egy ruhát. Még ha ideje van is, akkor se biztos, hogy ez eszébe jutna. Én ezért senkit nem nézek le. én ebbe azért kezdtem bele, mert a páromnak akartam meglepetést okozni. Csak nekem az kifejezetten rosszul esett, hogy "vagdalkózik a pénzzel", mert ha belegondolunk, 200 ezrrel nagyon nincs mit villogni, ennyibol szalonban nem hiszem, hogy vettem volna, csak maximum az ázsia centerben. Szóval ez arcoskodásnak igen gyenge lenne. ez így egy nagyon szerencsétlen félreértés volt. Én csak azért jegyeztem meg, mert szerettem volna, ha értitek a helyzetet, hogy nem azért kezdtem neki, mert nem volt más választásom, hanem azért, mert ilyen vagyok, szeretek "alkotni".

A ruha valamiért nekem se tetszett annyira, csak nem tudtam rájönni, hogy miért. 2 hónapnyi éjt nappallá tévő munka után a türelmem már elfogyott hozzá, hogy nekilássak átalakítani, de a kommentek lendületet adtak és tegnap már több hibát is kijavítottam rajta (olyanokat is, amiket a kommentek nélkül én nem vettem volna észre) Ezt a kommenteknek köszönhetem.

Azon pedig nem is kéne meglepődnöm, hogy egymásnak estek az emberek. Több esküvős kérdést elolvasgattam és szinte mindegyiknél vitába és veszekedésbe torkolltak a kommentek, mert néhányan hiszik, hogy a saját véleményükre tudják fordítani másokét is, ha durván fogalmaznak. Én sajnálom, hogy degradáltak benneteket és vásárolt/bérelt ruhátokat, mert az én szememben ezzel semmi probléma nincs. Ennyi erővel a férfiaktól is elvárhatnánk, hogy varrják meg az öltönyüket, csak épp nem járnának jól, mert a többség nyakkendőt se tud kötni :)