Minek már megházasodni? Van elég gond amúgy is, minek magára venni még egy gondot az embernek?

Gratulálok, sikeresen kimosta a fejed a liberalizmus. Jövőhéten meg majd azt fogod kérdezni, miért legyenek az emberek heteroszexuálisak, mikor homokosok is lehetnek?

Szégyelld magad, ülj le, egyes!

"gyerekvállalás? hát abban meg végképp nem gondolkodok..."

Nagy kár, hogy a szüleid annak idején nem így gondolkodtak!

A házassággal létrehozott család egy olyan közösség, amit semmi más nem pótol. Igen, valóban, gondokkal és mindenek előtt _felelősséggel_ jár, cserébe viszont lesz valaki, aki ad egy pohár vizet, ha beteg vagy, és gondoskodik rólad, ha rászorulsz. És előbb-utóbb rászorulsz...

Nem a házasság intézményével van a baj, hanem azokkal, akik úgy ugranak bele, hogy nem tudják, vagy nem akarják vállalni a vele járó felelősséget. A legtöbb rosszul sikerült házasságnak ez a legfőbb oka.

A kérdésedből és a válaszaidból az látszik, hogy te sem a házasságra, sem a gyereknevelésre nem vagy és nem is leszel alkalmas. Nagy szerencse, hogy erre időben rájöttél, és nem teszed tönkre sem a magad, sem mások életét egy elrontott házassággal.

"Hát nem jó , hogy szabad az ember ? Nem kell mással törődni, nincs felelősség ? "

Ezek szerint neked tartós párkapcsolatra sincs igényed, legfeljebb futó kalandra. Amíg párkapcsolat nem kell neked, addig érthető, hogy a házasság gondolata is csak nyűgként ér.

Ha viszont az ember már tartós párkapcsolatban van a neki megfelelő személlyel, akkor nem gond a házasság. Mire mész a szabadsággal, ha nincs gyökered, otthonod, senki, akihez tartozol? Olyan vagy, mint a pitypang ernyőcskéje, csak szállsz erre-arra a nagyvilágban.

Ha te nem akarsz mással törődni, veled sem fognak törődni.

Felelősség? Ahhoz meg fel kell nőni, meg kell érni. Van persze, aki erre sosem képes, de annak nem is való a házasság sem, meg még sok minden más sem.