Minek már megházasodni? Van elég gond amúgy is, minek magára venni még egy gondot az embernek?

"gyerekválallás ? hát abban meg végképp nem gondolkodok..."

Szóval mert te félsz a felelősségtől és nem akarsz sem házasodni sem gyereket vállalni akkor más se tegye? Tudod ha nem vállal senki sem gyereket akkor kihal az emberiség. A rossz házasságok nem a házasság intézményének a hibája hanem a épp a felelőtlen embereké akik nem akarnak semmit sem tenni a kapcsolatukért meg nem akarnak felelősséget vállalni a tetteikért.

Mi azért házasodtunk, mert egyrészt fontosnak tartottuk, hogy hivatalosan is egymás hozzátartozói legyünk ennek minden velejárójával, másrészt mert egy szép gesztusnak éreztük arra, hogy ilyen módon is kifejezzük az érzelmeinket egymás felé, hogy mit jelentünk egymásnak.

Azóta már eltelt néhány év, de nem érezzük ezt gondnak. A mai napig boldog vagyok, hogy így döntöttünk.

Nem azt mondom, hogy akár élettársi kapcsolatban nem élhet ugyanúgy boldogan, szeretetben két ember, természetesen élhet.

De a mi számunkra van jelentősége a házasságnak és még csak véletlenül sem érezzük tehernek.

"gyerekválallás ? hát abban meg végképp nem gondolkodok..." megint csak megértelek részben.Ma ilyen nagyon megértős vagyok.:D Nekem van gyerekem , mégsem mondom azt , hogy egy önző felelősségtől félő nem tudom én kivagy.Attól hogy gyerekem van , lehetek nálad önzőbb és felelőtlenebb is mint te.

Egyébként is ha valaki belátja , hogy önző, és nem akar a nyakába venni házasságot, gyereket, ez önmagában már egy felelősségteljes gondolkozás.Ezzel szemben nagyon sokan vagyunk akik belemegyünk házasságba, gyerekvállalásba, és nem igazán vagyunk alkalmasak sem egyikre sem másikra.Na ez az igazán felelőtlen gondolkozás. No persze attól, hogy ezt belátod átlátod, az még nem jelenti azt, hogy egy másik területen nem lépsz bele az önhittség csapdájába.

Szabadabbnak erzem magam mint valaha, es sokkal kevesebb felelosseg harul ram, nem azert mert nincs, hanem azert, mert megosztjuk. Ja igen, hazas vagyok.

Nincs gond azzal, ha te nem akarsz az lenni, de megosztani valakivel az oromodet es a banatodat sokkal jobb erzes, mint az a fiktiv szabadsagerzes, amit a fejedben a hazassag nelkuli elethez tarsitasz. Bar kell hozza a megfelelo partner, az teny,

"gyerekválallás ? hát abban meg végképp nem gondolkodok..."

Még szerencse ennyi ésszel.

Nem olvastam még el a válaszokat. Akinek gondot jelent, gondnak fogja fel, ha valaki szereti, és össze akarja vele kötni az életét hivatalosan is, az ne házasodjon, sőt, kapcsolata se legyen. Csak 1 éjszakás kalandjai. Így nincs gond.

Megkeseredtél mert elhagytak vagy mi?

Ha mindenki úgy állna hozzá, hogy nem akar csalódni, akkor jó sok magányos ember lenne a világon. Nem mindenkit ér csalódás. Vannak boldog kapcsolatok a világon. Ezért megéri keresni az igazit.

Plusz, a házasság nem börtön. Csak megfelelő párt kell választani. Ugyanolyan szabad vagyok, mint házasságkötés előtt, ugyanúgy szórakozom, találkozom a barátokkal, családdal, foglalkozom a hobbimmal, mint előtte. Csak emellé van egy ember aki szeret, törődik velem, és nem vagyok többé magányos, mint ahogy sok évig az voltam előtte. Ugyanis nálunk a szabadság ennyi, és nem ott kezdődik, hogy másokkal akarunk lefeküdni. (már ha erre gondoltál)