Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a véleményetek arról, ha ma egy férfi a házasságkötéskor simán lecseréli a születési vezetéknevét a nőére?
Tudom, hogy ez még mindig nem olyan gyakori, mint a régebbi formák, hogy a feleség változtat nevet - sőt talán még az is, hogy mindkét fél a régi nevét tartja meg, talán már ez is gyakrabb lehet mint az, hogy a férfi venné fel a nőét...
Kedvesemmel 2 éve vagyok együtt, de még abból a 2 évből is csak az első pár hónap volt úgy, ahogy mindenkinek kezdődik, nagy lángolás és csak legyen minden romi, aztán elkezdtünk mindent egyre komolyabban gondolni, már 1,5 éve kimondtuk egymásnak a "0. igent", hogy egymással akarjuk leélni az életünket...
Ami a kérdésben szerepel, hát azt még nem gondoltam úgy, hogy tuti így tennék, de a gondolata már azért párszor megfordult a fejemben... Egyszerűen azért, mert ami a szerelmet illeti, egész életemben arra vágytam, hogy oda jussak, ahol most is állok, hogy pontosan milyen szerelmem is legyen (18 évesen kaptam meg ezt, most 20/f vagyok)...
A szerelmemen és a szeretteimen kívül (akik szintén tudják, ki vagyok, ha máshogy hívnak, akkor is) egyetlen ember sem érdekel a régi iskoláimból, leszámítva egy-két barátot, de a többiek azért se számítanak nekem, mert én korábban amúgy sose voltam jó kapcsolatteremtő és -tartó, és nem kevés konfliktusom és balszerencsém is volt azzal a jó pár régi ismerősömmel, akik ma már mit sem jelentenek nekem.
Szóval az lenne a lényeg, hogy ha megváltozna a vezetéknevem, az akár azt is jelentheti számomra, hogy lezárva a régi életem, az újban pedig csak Neki élek.
Csak simán véleményeket szeretnék látni, nem megjegyzéseket. Köszönöm.
Olyankor teljesen érthető, ha valaki nagyon rossz viszonyban van a családjával vagy esetleg örökbe adták stb és nagyon nem akar hozzájuk tartozni. Meg akkor is, ha valami nagyon macerás hülye vezetéknév volt, ilyenkor azért a családdal előre egyeztetve, de valószínűleg ha nekik is napi gyötrelem a nevet betűzni mindenhol, megértik. De konzervatívabb családban nem kéne ezzel megbántani a rokonokat.
Ha neked ez segít új életet kezdeni, csináld. De arra tényleg vigyázz, hogy ne veszítsd el a saját személyiségedet, mert még NAGYON fiatalok vagytok, még 5 év múlva is nagyon fiatalok lesztek (te biztos, párodról nem láttam hogy írtál volna kort), simán szétmehettek még, és ezt nem szabad megkockáztatni. Sőt, a legrosszabb, hogyha teljesen elveszíted önmagad, akkor AZÉRT fogtok szétmenni, és utána véged... Erre vigyázz, és akkor nem lesz baj.
Kedves Utolsó (tegnap esti), teljesen igazad van abban, hogy nem szabad önmagam elveszíteni, illetve mi mindenre kell vigyázni... Ugyanakkor az a helyzet, hogy barátaim nemigen vannak (Neki azért van pár, de szintén nem sok). Szüleimmel természetesen nem akarom megrontani a viszonyom (nekik még a mindennél is többet köszönhetek), de ha úgy alakulna, hogy távol élünk tőlük (sajnos-nemsajnos, erre sokszor annyi az esély, mint hogy jelenlegi lakóhelyen lenne egyszerre jó munka is meg fizu is), és esetleg időben ritkábbra változna a kapcsolattartás is, akkor (a pár közvetlen rokonom szeretetén *kívül* persze) belül se marad valamicske kötelék köztem és a múltam között, mivel már most is kb olyan az arány, 1-2 emberrel chatelek néha fbukon (és ez az 1-2 fő annak a 10-20-szoros halmaznak a része, akikkel esetleg sok éve voltam jóban)...
Természetesen a többi belső tulajdonságaimról (pláne amiket mások is szeretnek bennem) és a gondolkodásmódomról (e felsorolt 2 dolog bizony a nagy részét megadják az ember személyiségének) nem szándékozom lemondani, ha pedig mindkettőnket együtt nézzük, abban a szemléletben szeretnénk élni, hogy örökre egymás mellett a helyünk (ha problémánk lenne, azt is együtt kell megoldani, nem pedig kidobni mint a jelenlegi használati tárgyakat és fogyasztási cikkeket)... Egyébként így, hogy idén is már megvoltak a szülinapjaink, én 21 vagyok, Ő pedig 19, és természetesen pár év még mindenképp eltelik a házasság előtt. =)
Nem olvastam a kommenteket, elnézést ha semmi újat nem mondok :)
Ha neked és a párodnak ez így megfelel, senkinek semmi köze hozzá. Nem az ötvenes években élünk :). Én igazából nem nagyon látom mi ebben a hatalmas dilemma, nők tucatjai veszik fel a férjeik neveit, tök ugyanaz a helyzet veled is... nem hiszem hogy ez hátrányt jelentene. A férjem egyébként felvette kötőjelesen az én nevemet, így tapasztalatból írhatom, hogy kicsit vicces hogy a gyerekekkel kapcsolatos kérdőíveken sehol nincs "apa születési neve" ezért be kell passzírozni valahová pluszban :). De lehet hogy mire ti odáig juttok már lesz neki hely.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!