Menyasszonynak nadrágkosztüm?

3-as válaszadó: A szoknya nekem nem jó. Vastag a vádlim.

4-es: "végülis tetszeni akarsz a párodnak, nem?"

Páromat idézem: Felőlem rongyos melegítőnadrág is lehet rajtad, mert nekem az a lényeg, hogy a feleségem legyél! És az is leszel, bármi lesz rajtad, nekem úgy is tetszel! - Azt hiszem, ez hűen tükrözi párom álláspontját. :) Megkérdeztem, nincs olyan álma, hogy engem ő menyasszonyi ruhában lásson. Mert neki MINDEGY, mit viselek. Egyéb kérdés?

Nem értem, a többség miért nem a kérdésemre válaszol? Ki kérte, hogy beszéljetek rá olyanra, amit nem akarok? Nos igen, korábbi kérdéseimet épp az ihlette, hogy a környezetem is totál rám szállt, mert meg akarták magyarázni, mit KELL viselnem és miért. És épp az egyik korábbi kérdésemnél egy válaszadó ébresztett rá arra, hogy végül is én kinek akarok megfelelni? Miért hagyjam rábeszélni magam valamire, ami nekem nem kell? Mert így szokás? Mert 100-ból 99 nő így van vele? És ki a jó fenét érdekel???

A 7-es válaszadó véleménye hűen tükrözi az enyémet. Nem akarok 20 perc miatt több tízezer forintot fizetni, ha egyszer nekem nem fontos a menyasszonyi ruha, vőlegényemnek sem fontos, ráadásul a próba gondolatától herótot kapok.

9-es: Ennyi ostobaságot egy válaszban! A gyerekem lesz, tehát ismeri az anyját, aki mindenben olyan, hogy hülyeségre nem ad ki pénzt. Megmondom neki őszintén, miért volt, ahogy volt. Könnyen lehet, akkor sem szívesen vennék fel olyat, ha vékony lennék, mert attól még nehezemre esik a próba, a hercehurca és pénzbe is kerül.

De peeeersze, mert én nem vagyok egy tipikus álmodozó menyasszony, majd a lányomnak önértékelési problémái lesznek miattam. :D Ez tetszett, rég nevettem ilyen jót! Különben is fiúgyereket akarunk a párommal, nem lányt, de ha mégis lány lesz, nyugi, vigyázok, nehogy derékba törjem a lelkét, csak mert az anyja nem menyasszonyi ruhában ment férjhez! :D

10-es: "A kérdezőt valahogy úgy tudom elképzelni, hogy ül a fotelben a 'jajjnemármégmindignincsruhám' fejjel, és akkor őt most sajnáljuk."

Nem, nem így kell elképzelni. Egyszerűen nem érdekelnek az ilyen dolgok, így halogatom. De tudom, hogy valami meg mégis kell, ha egyszer nincs épkézláb elegáns ruhám. Zárójelben meg megjegyzem, nehéz összeegyeztetni a párommal olyan napot, amikor együtt mehetünk el, külön meg nem megyek, mert szeretném, ha ő is látná, mit viselek majd az esküvőn. :) Nyugi, nem kell sajnálni, épp elegen lesajnáltak az ismerősök között, hogy én ilyen selejt nő vagyok, aki tudatosan nem akar álomesküvőt csinálni...

11-es: Nem, a házasság és az esküvő körüli sok számunkra hülyeség nekem két külön dolog. Nekem a házasság intézménye kell, a körítés nem. Párom ugyanígy van vele. A kérdésem pedig arra irányult, mégis ki tudna valami olyan kosztümöt ajánlani, amit körülírtam. Amire érdekes mód kevesen válaszoltak!

12-es: Igen, akarom! Komolyan nevetséges, hogy az ember szándékát meg merik kérdőjelezni, csak azért, mert nem kell a cicoma. Mi köze a házassághoz annak, hogy milyen drága ruhában vagyok? És a többi felesleges dolognak? Attól lesz normális a házasságunk? Nevetséges, komolyan! A való életben sem vagyok az a készülődős, igényes nő; én sosem sminkelek, nekem az ápoltság a tisztasággal egyenlő, és ruhám is csak annyi van, hogy épp elég legyen, semmi több. Ha én már csak ilyen holt egyszerű vagyok, akkor mi a fészkes fenéért kéne kibújnom a bőrömből? Mert házasodom?

15-ös: Koszorúslány? Heh? Kis párszemélyes esküvőnk lesz, és CSAK POLGÁRI! Semmi egyéb. Egy szertartás, és vége. Nem lesz lagzink sem. Na, majd épp anyám rángat el, attól félek. :D A tanúm pedig pasi, mivel ő a legjobb barátom (barátnőm nincs is), ő biztos nem fog velem szalonokba mászkálni. :) Meg nem is akarom.

Egyébként meg köszönöm, hogy 1-2 kivételtől eltekintve senki sem a kérdésre válaszolt! Köszönöm, hogy most épp tök idegen emberektől kell hallgatnom, amit már megkaptam a környezetemtől, kolléganőktől elsősorban.

Hadd kérdezzek valamit! Miért nem lehet felfogni, hogy vannak, akiknek TÉNYLEG tökmindegy, miben vannak? Akik mást nem akarnak, mint egybekelni, körítés nélkül? Miért olyan nehéz elhinni, hogy vannak nők, de egyetlenegy biztosan, akit nem érdekel ez az egész esküvői hiszti, mert ő mást nem akar, mint házasságot kötni a párjával? Miért kell hülyének bélyegezni, vagy megmagyarázni, hogy biztos nem is akar hozzámenni a vőlegényéhez, meg a többi hülye baromság, amit ide is leírtatok? Muszáj engedni a társadalom nyomásának? Minek erőltessek magamra olyat, amit nem akarok, áruljátok már el? Bánni fogom? Mit? Hogy úgy tettem, ahogy nekem tetszett? Nem pedig ahogy a többi NŐNEK tetszik? Ha valamit bánnék, az az, ha olyan lennék a nagy napunkon, ami nem vagyok, ami tőlem létidegen.

TI lehet, hogy égnétek kosztümben, mert TI másképp képzelitek a nagy napotokat, vagy másképp zajlott nálatok. De azok TI vagytok! Nekem senki előtt nem fog égni a képem. Mert nincs miért. Az a maroknyi ember, aki ott lesz, nem fog ítélkezni, mert ennél értelmesebbek, plusz tudnak róla, hogy nem fogok menyasszonyi ruhát viselni. Kész, pont.

Úgy írt ide a legtöbb ember, mintha kérdeztem volna a véleményüket. Pedig nem! Én a kosztümre kérdeztem rá. Hogy korábbi kérdésemnél mit kérdeztem, tökmindegy. Már azt lerendeztem magamban akkor, és rá is jöttem, hogy épp az ilyen kotnyeles nők ébresztettek bennem kételyeket, ami a kérdést akkor generálta. Azóta tudom, nem fogok a csordával menni, akárki akármit mond.

22-es: Igen, épp ez jutott eszembe. :) Nem az a fontos, én mit akarok, hanem a többi nő mit akar.

Na, most pedig megyek venni egy "nemmenyasszonyiruhát", amiben majd éghetek a vendégek előtt, ami miatt szerintem a párom már most megcsal egy igényes és csinos nővel, ami miatt majd oltári gáz képek készülnek rólunk, és amely képek láttán a távoli jövőben gyermekpszichológushoz kell vinnem a lelkileg megtört kislányomat! Fúj!