Jobban tisztelik a feleséget mint egy barátnőt?

kérdező itt kibukott a valódi problémád.Téged az bánt ha a párod nem vesz semmibe, h nem akar elvenni és nem akar gyereket. Tudom h szereted. De 20-30 év múlva amikor te leszel 50-60 és a párod meg már elhunyt ott fogsz állni gyerek, rokonok nélkül, mert az ő családja semmibe se fog venni téged. Szálegyedül leszel és arra fogsz gondolni h 30 évig úgy éltél h küzdöttél azért h tiszteljenek és vegyék figyelembe az érzéseid de a pasi akinek a legszebb éveidet adtad önző módon csak gúnyt űzött belőled...hát

A kérdésedre visszatérve szerintem is a korod miatt néznek le, meg mert látják h a párod nem tart többre akkor ők miért tartanának?

51 ebben az intézményben, tehát meg akarja kímélni saját magát is, meg a másikat is egy (újabb) csalódástól.

Szerintem a házasság, család, gyerek -nem intézmény kérdése, nem hivatalos ügy, hanem ezek a lelki-élet alapvető kérdéseihez tartoznak, nem a papír részére gondolok, természetesen, anélkül is lehet. És alapvetően KÉT EMBERTŐL függ - szegééény ember, ilyen jellemmel, aki leröhögteti a másik embert,egy nőt(még csak nem is mondom, a társát, ez egy idegennél is elképesztő lenne!) egy ünnepi társaságban- annak is része lehetett ennek az undok "intézménynek" az elrohadásában.

Kényelmesebb egy szeretőt tartani,használni, kötelezettség nélkül, mint odafigyelni a másik ember szívének vágyaira, és nem egy elmúlt dologra hivatkozva belefojtani ezt.

Azért az, hogy egy ember mit lát tragédiának és mit komédiának, az nagyrészt önmagán múlik, még a legtriviálisabb vicceken is mindig akadnak szép számmal, akik felháborodnak, mert bennük másféle asszociációkat indít meg a dolog, mint a többiekben.

Én pl. 16 év nemházasság után szerintem ugyanezt a sutkát tök nyugodtan megengedhetném magamnak, és mindenki röhögne rajta, mert egyikünk se házasság-párti. Szóval ez az eset a valós értékén kezelve kétféle dolgot jelenthet, vagy azt, hogy a Kérdező párja sincs tisztában a kérdező világképével teljesen, vagy azt, hogy az adott szituban tapintatlan, mondhatni bunkó volt.

(ebbe néha beleszalad az ember, nekem is sikerült már a "trabantban szállni élvezet" zenéről lelkendezni olyannak, akinek az apja egy trabantban szenvedett halálos balesetet pár héttel előtte, mert nem gondolkodtam, csak a pofám járt... van ilyen)

De ez nem kérdőjelezhet meg egy 8 éves kapcsolatot, ami lassacskán már eléri a házasságok átlagos hosszát is...

50!

Te úgy beszélsz 8 évről, mintha ez már önmagában biztosíték lenne rá, hogy ők jóban-rosszban együtt maradnak, míg világ a világ. Szerintem elég sokan elválnak/szakítanak, akik 8 vagy jóval több éve együtt vannak.

Hogy mégis mi tartja egymás mellett őket? Lehet annak ezer oka, és nem feltétlen a szerelemben keresendő. Kapcsolatfüggőség, anyagiak, stb.

Igen, egy normális kapcsolatban vannak kompromisszumok, de nem mindegy, milyen mértékű, és egyéntől függ, kinek hol az a határ, ami még belepasszírozható ebbe, és mi az, ami tarthatatlan.

A gyerekvállalás témája pont egy elég nehezen kezelhető téma, főként úgy, hogy mindkét fél homlokegyenest mást gondol róla. Nincs tökéletes kompromisszum, valamelyik fél mindenképp fel kell adja magát, ha együtt akarnak maradni.

Egyik verzió, ami jelenleg van: a kérdező fiatal nő, épp aktuális lenne a gyerekvállalás, de a párja már nem akar apa lenni. Így a kérdező áldozza fel ezt a vágyát a párjáért, és elég jól lejött a szavaiból, hogy vágyna rá, ahogy a házasságra is.

A párját is meg lehet érteni: már nem érzi aktuálisnak a kora miatt. Szerintem is túl öreg már a gyerekhez. Házasságot meg nem akar, mert már csalódott. (Plusz rossz pont, hogy nyilván tudja, hogy a párja meg szeretné, mégis ilyen csúnya módon viccelődik vele, ráadásul a rokonság előtt.)

Ez így nem tartható állapot, hiába 8 év. Inkább úgy kéne mondani: máris 8 értékes évet kiadott egy olyan kapcsolatra, amitől remél valamit (házasság, gyerek), pedig tudja, hogy a párja sosem lesz rá hajlandó. Ha mégis az lenne, abban sem lenne köszönet, hisz nem szívből jönne, hanem kényszer hatására.

A kérdező őrlődik, és ez nem a rokonság véleménye miatt van, hanem a párja miatt.

#55, nem garancia a 8 év, de arra untig elég, hogy egy 8 éves kapcsolatot egy védendő értéknek tartsunk, amit első, másod, és harmadsorban rendbe hozni kell, és nem felszámolni. Akkor is, ha van papír, meg akkor is, ha nincs, a 8 évhez képest ez secko-jedno.

És jól írtad, mindenki maga tudja, hogy nála mi a határ a kompromisszumokban... ezért nem kell kibic módra lázítani senkit...

Én nagyon súlyos ok nélkül (bűncselekmény, ilyenek) senkinek sem tanácsolom azt, hogy menjen abortuszra vagy hogy váljon el, ezzel szemben az ilyen témákban azt tanácsolom, hogy üljenek le a párjával egyszer-kétszer-ahányszor kell, és beszéljék meg őszintén a gondolataikat, érzéseiket, és jussanak közösen valami elhatározásra.

Mert azt gondolom, hogy ez így helyes.

56

Szerintem a kérdezőnél sem most kezdődtek a gondok. Honnan tudjuk, hogy nem beszéltek-e már erről? Az is lehet, hogy olyan a párja, aki direkt kerüli ezt a témát, noha pontosan tudja, mit gondol róla a kedvese. Minden benne van a pakliban.

Én nem érzem, hogy ez most kezdődött volna. 22 éves volt a kérdező, mikor összejöttek, szerintem egy átlagos nő már 3-4 év után (de talán még előbb is) elkezd komolyan gondolkodni a házasság témáján. Nem 8 év után...

De legjobb lenne, ha a kérdező válaszolna ezekre, hisz így csak találgathatunk.

#57, ez így van, kevés az info.

Az viszont a kevés infóbol is látszik, hogy a Kérdezőéknél mindkét irányban baj van a kommunikációval... amikor mi összejöttünk a párommal, Ő 17 volt, mégis fogta agyilag, hogy én nem vagyok házasság-párti, így vállalta a kapcsolatot, és nem azon töprengett-töpreng, hogy hogyan tudna megváltoztatni. Szóval az már eleve problémák melegágya, ha az egyik fél megváltoztatni akarja a másikat.

Kérdezőéknél az kellene szerintem, hogy mindketten elgondolkozzanak azon, hogy NIX megváltoztatás, mindkettő olyan amilyen, van a múltjuk, vannak az érzéseik, így el tudják-e fogadni egymást.

Kérdező, hidd el, Te pontosan UGYANANNYI vagy... ez a "több, meg kevesebb" szóval a rangsor az egy tipikus ördögtől való dolog, attól létezik, mert hinni kezd benne valaki, és annak létezik, aki hisz benne.

Másfelől meg megmondom őszintén, némileg önmegvalósító jóslat is, volt a társaságunkban egy lány, aki ilyen rangkórság-hierarchia körben pörgött, és egyszerűen mindig kiprovokálta, hogy ki legyen osztva, hogy "nem, attól, mert te pár hete X-néként írsz alá, hajszál pontosan ugyanaz a kiscsaj vagy, mint annak előtte, ettől ugyan nem lettél se szebb, se jobb, se több"...

Vannak ilyen események, mint az érettségi, esküvő, diplomaosztó, EU-csatlakozás:) aminek valami okból egyes emberek hajlamosak ilyen naaaagy jelentőséget tulajdonítani, pedig hát a nagy semmi, másnap ugyanúgy kel fel a nap... aminek valójában jelentősége van, az a középiskola és egyetem évei, a tanulásba fektetett munka, a párkapcsolatba fektetett munka. Az értéket MINDIG a befektetett munka teremti, az adja, nem a naptár, ceremóniák és külsőségek - amelyek van, aki számára fontosak, más meg pont a háta közepére kívánja őket...

Ja, és Kérdező, az előbb leírtakból következően én nem a feleséget vagy a barátnőt tisztelem, hanem az adott embert. Pont ugyanannyira, ha feleség, ha barátnő.

(bár már írtam - jól le is húzták:) - de halálosan nem is érdekel, hogy melyik, ha jól végig gondolom, az ismeretségi körben 2 helyen is született gyerek az elmúlt pár hónapban, és lövésem sincs, hogy házasodtak-e a szüleik, számomra érdektelen infó, fehérzaj... tényleg egyikről se tudom, pedig többször beszélgettünk már a gyerekek születése óta is mindkettőjükkel)