Esküvő helyett együttélési ünnepség?

Nézd, az egyházi szertartás nyilván fontos maradt - a hívek számára. Másnak meg ugye nem, lévén a törvény egyértelműen kimondta, hogy:

"30. § Polgári tisztviselő előtt kötöttnek tekintendő a házasság, ha azt, a ki előtt kötötték, a közhiedelem polgári tisztviselőnek tartotta; kivéve, ha az ellenkezőt mind a két fél tudta.

Oly kötés, mely nem polgári tisztviselő előtt történt, a törvény erejénél fogva semmi vonatkozásban sem tekintetik házasságnak."

Annyi engedményt tett a jogalkotó, hogy ezt csak a törvény életbe lépte utáni házasságkötésekre értelmezte, az előzőleg, egyházi szertartással kötött házasságok érvényesek maradtak ujrakötés nélkül is...

Nézd, kedves kérdező...

20 éves vagyok, most júniusban lesz az esküvőm. A vőlegényem csak 7 hónappal idősebb nálam. De nem félek a házasságtól. Tudod miért?

Mert az értékrendem és a vőlegényem értékrendje biztosít engem afelől, hogy boldog életet élek majd vele.

Mindketten hiszünk a szerelem, a család erejében, hiszünk a felelősségvállalásban, és abban, hogy válni is csak akkor és abban az esetben fogunk, ha előtérbe került az önzés. És tudom, hogy gyermekemnek normális világképet csak abban az esetben tudok adni, ha a szeme előtt egy törvényes, meghitt család képe lebeg. Nem akarom, hogy első gondolata a vadházasság legyen, és azt sem akarom, hogy második gondolatként rövid házassága legyen. Legyen a fiamból felelősségteljes férfi, leendő családapa, aki soha sem futamodik meg.

A lányomból pedig sikeres családanya legyen, nem karrierista akárki, akinek még 30 évesen sincs gyereke emiatt.

Akik eddig élettársi viszonyt folytattak és nem szakította, illetve, akik eddig házastársi viszonyt folytattak és nem váltak el, azoknak sok sikert kívánok a továbbiakban, és kívánom, hogy sose szakadjanak el egymástól.

Nem leszólni akarlak téged, csak felhívni a figyelmed egy bizonyos értékrendre, amit ma igencsak ritkán látni.

Ha meg akarjátok ünnepelni az összetartozásotokat, akkor arra ott van az amerikai valentin-nap. Nna AZ erre való. Mert az együttélés szerintem nem A család ügye. Ez a TI ügyetek egyedül.

Le lehet pontozni, de tény, más körülmények között nőttem fel szerintem, mint a válaszolók egy része, és a szüleim példáját tartom helyesnek és mások számára is példaképek lehetnének.

Azért mert "öreg" korodra megsavanyodtál, az nem azt jelenti, hogy a 73-as, és a hozzá hasonlók is így fognak gondolkodni. Ne vetítsd ki már a nyomorod másra. Oké, megértettük, nem házasodsz, Te dolgod! De nehogy már kitaláld, hogy aki hisz a házasságban, az rózsaszínben lát...szerintem csak reálisan.

Úgyhogy, köszi, elég volt belőled!

Ahh...kössz, hogy végre elismerted!

Tehát tök minegy, hogy cimkézed vagy sem, a házasság az együttélés! (Az együttélés is együttélés!- na ezt jól megmondtam :))

Ti tulajdonképpen házasságot "kötöttök", vagyis ünnepelnétek (amiben csak szólok, hogy már benne élsz...), csak annyira gagyi, hogy te félelmedben inkább adsz neki egy másik nevet, mintha ezzel egy teljesen új dolgot találtál volna fel!

Attól, hogy nem házasságnak hívjátok a tartalma ugyanaz, mint egy házasságnak...csak ennyit akartam! :)