Felbontotta az eljegyzést, pedig terhes vagyok! Mit tegyek?

Dühöngött, üvöltözött, és nem akarta elhinni, hogy nem elvetettem. Feljött hozzám cirkuszolni, ordított velem. Én meg a pofájába vágtam a zárójelentést.

A szomszédaim ki vannak akadva, hogy folyton megy a balhé. Eddig jó viszonyban voltam velük, most meg többen is szóvá tették, hogy már nekik kellemetlen a fesztivál. Próbálnak megérteni, de már kicsit sok nekik.

Már voltam a rendőrségen, ugyanis tegnap délelőtt - amíg én munkában voltam - összekarcolta a zárat az ajtón, amihez már nincs kulcsa. Azt mondták, hogy nincs rá bizonyítékom, így ők nem tehetnek semmit, és mivel nem folyt még vér sem, nem vihetik be. Mondtam, hogy köszönöm a semmit. Ezek szerint amíg nem ver laposra vagy nem üti ki a fogaimat, nem véd meg senki. Eddig nem bántott, csak a kezemet szorongatta. A bátyámnak nem akarok szólni, mert így is feszült és ideges. Nem akarom, hogy az legyen a vége, hogy őt vigye el a rendőr...

Azt elfelejtettem írni, hogy most azért vagyok "tetűláda", mert nem vagyok hajlandó az anyja költségeit fedezni. Kifizettem még két hetet az asszonynak, aki jár hozzá segíteni, csak azért, hogy ne hagyjam őket a kakiban, hó végéig pedig van idejük megoldást találni. Szerintük nekem az aprópénz, és hálátlan vagyok. A szüleim szerint ennyit se kellett volna megtennem, de ilyen vagyok. Azután, hogy minden r--bancnak meg k--vának le lettem hordva a volt anyós által, én levettem róla a kezem. Meg ugyebár a fia most ott lakik vele a 1,5 szobásban, el tudná látni az anyját, be tudna neki vásárolni.

Köszönöm az újabb válaszokat.

Az ajtó nem aktuális, mert elköltözök. :) Nagyon jó lehetőség futott be, az egyik munkatársam mesélte, hogy a nővérének és a férjének mégis összejött a baba - 10 év próbálkozás után - és nagyobb lakásra lesz szükségük. Most jöttem el tőlük, és megbeszéltük, hogy lakást cserélünk, mert nekem bőven elég lenne egy két szobás, nekik meg így lesz három szobás lakásuk. Annyira boldog vagyok, hogy el se hinnétek. :) Amint elintézik a hitelt a különbözetre, el is kezdjük szervezni a költözést. Csak hát addig kibírni itt...

Egy-két válaszra szeretnék külön reagálni:

# 156, Igen, ludas voltam, hogy megbocsátottam a megcsalást. De úgy gondoltam, egy új esélyt mindenki megérdemel. Ahogy már írtam, a megjavítás híve vagyok, nem a kidobásé.

# 157, Nem fogom fel bántásként, mert látszik, hogy nem annak szántad.

Azért engedtem be, mert izomból verte az ajtót, és mindenkit zavart a lépcsőházban. Beszélnem kellett vele, mert el kellett mondanom, hogy nincs többé baba. Bármekkora szemét volt velem, bárhogy is hagyott ott szinte az oltár előtt, ennyi járt neki. Akárcsak nekem, mert végre nyugalmat szerettem volna, és úgy gondoltam, ezzel le tudunk zárni mindent, ami összeköt minket. A papírt meg azért mutattam meg, mert bennem is felment a pumpa, amikor hazudósnak lettem nevezve. Feketén fehéren látta, hogy nem abortuszom volt. Bár tudta, hogy arról alapból is lekéstem, azért várta meg ugyebár a 11. hetet a jegyesség felbontásával.

Teljesen megértem a szomszédaimat. Lehet, hogy ez nem jött le a válaszomból, de igazat adok nekik, hiszen tényleg zavaró a cirkusz. Ők se merő rosszindulatból tették ezt szóvá, tapintatosan hívták fel a figyelmemet arra, hogy ezt már nem lehet tolerálni. Bocsánatot kértem, biztosítottam róla őket, hogy - ha rajtam múlik - nem fog ilyen előfordulni többé.

Azért fizettem ki, mert mardosta volna a lelkiismeretemet, ha nem teszem. Idős és beteg. Nem felejtettem el, hogy honnan jöttem, saját erőből küzdöttem fel magam, és a fizetésemből megtehetem, hogy kifizessek még két hetet. Nem lett volna szívem egyik napról a másikra megvonni a pénzt. A szüleim, a bátyám, a barátaim szerint nem vagyok normális, de akkor se tudtam nem adni. Nyilván ha minimálbért keresnék, nem adnék. De így megtehetem. A saját nyugalmam megérte azt a pénzt. Nem kaptam érte egy köszönömöt se, de akkor se csinálnám vissza. De a pénzcsap ezzel el is lett zárva, többé semmire nem adok, sőt, a kapcsolatot is szeretném velük megszakítani.

# 159, Sajnálom, remélem a te problémáid megoldódtak már!