Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Azt akarta, hogy eljegyezzem, oké, megkértem a kezét. Így meg már nem akar hozzám jönni, most ilyenkor mi van?
6 éve vagyunk együtt a barátnőmmel és az utóbbi 2 évben egyre gyakrabban rágta a fülemet az eljegyzéssel. Először csak célozgatott, meg utalgatott rá, hogy szeretné, ha megkérném, de idővel egyre türelmetlenebbé vált és ahogy telt az idő, egyre nyíltabban, konkrétabban emlegette a dolgot. Mindig mondtam neki, hogy vele tervezem az életemet, igen, el szeretném őt venni feleségül, de még nem most. Az elején neki ennyi is elég volt, de aztán egy idő után már konkrétan tudni akarta, hogy de mégis mikor, hány év múlva tervezem őt megkérni, elvenni, mikor szeretnék pontosan családot alapítani, és így tovább.
Végül múlt héten, talán péntek este leült mellém és közölte, hogy na jó, addig nem állok fel innen, amíg ezt meg nem beszéljük, hogy nekem pontosan mik a hosszú távú terveim vele, mert ez így nem fog menni. Mondtam neki, hogy el akarom venni, csak ne maceráljon már ezzel folyton, bízza rám, elvégre én vagyok a férfi, és ez az én dolgom lenne.
Erre megsértődött, azt mondta, ha nem adok neki konkrét választ, akkor nincs miről beszélnünk tovább, mert ő családot szeretne, és úgy érzi, hogy én csak az idejét húzom. Azt mondta, ha nem tervezek vele komolyan, akkor még most derüljön ki, mert nem akar még évekig várni valamire, ami talán sose jön el.
Megijedtem, hogy szakítani akar, mert az egészben az a vicc, hogy amúgy én tényleg szeretném őt feleségül venni, csak jobban örültem volna, ha nem piszkál vele folyamatosan, hanem rám bízza a dolgot. De mivel láttam rajta, hogy ezúttal nagyon komolyan beszél, hétfőn elmentem és vettem neki gyűrűt.
Tegnap megkértem a kezét, na, erre ő közölte, hogy ez így már nem az igazi, mert úgy érzi, csak azért vettem gyűrűt, mert ő akarja ezt az eljegyzést, és így meg neki nem kell! Mert hogy ő azt akarja, hogy magamtól kérjem meg.
De hát nem ezt magyaráztam eddig?! Hogy bízza ide, majd megkérem, ha megkérem? De nem! Addig macerált, addig nyaggatott, hogy mik a terveim, mikor kérem már meg, mikor lesz végre valami, hogy elmentem azért a nyamvadt gyűrűért, és most meg nem kell neki, mert hogy ez így már nem olyan, mert nem is magamtól vettem és így már inkább nem is kell neki...!
Na, erre írjatok valami okosat. Ilyenkor mi van?
válasza:Ajánlom elolvasásra a hölgy problémáját :)
Bár nem teljesen ugyanaz a szitu, jócskán vannak benne különbségek, de nagyon jól jelzi a párhuzamot, hogy ő az érzelmi részét nézi az egésznek, míg a párja, hozzád hasonlóan a reális és gyakorlatias oldalt képviseli.
http://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__eljegy..
Talán egy picit segít, hogy megértsd, mit érezhet a barátnőd. :)
válasza:2 nőt vettem el életem során. Soha nem gondoltam magamról a nősülésre, de az első terhes lett, elvettem, és együttmaradtunk. a válás után jött egy másik, aki együtt élt velem, és a gyerekeimmel. Nem akartam házasodni, lett egy gyerekünk, egy év múlva összeházasodtunk, és pár év múlva elváltunk!
Összegezve, soha nem akartam megnősülni, és volt 2 feleségem, van 4 gyermekem, és most van egy barátnőm!
Szerintem a férfiak nem akarnak nősülni, csak a nő, vagy a környezet miatt teszik!
De lehet hogy van olyan aki magától is megnősülne!
Döntsd el milyen vagy!
De hogy a barátnőddel mi legyen, szerintem itt senki sem tudhatja!
válasza:Nm dobtad még ki a csajod?
Ne legyél már ennyire buta!!!
válasza:2008 nyara óta élünk együtt, én vagyok a nő (31) ő a férfi (30), első perctől együtt is lakunk. 2010ben én befejeztem az egyetemet, ő akkor kezdte el. Én dolgoztam, ő tanult. Tudtam, hogy szeret, azt nem, hogy ő mit tervez. Kb 5. évben kezdtem el kérdezgetni, hogy mik is a tervei, mindig hárított, nincs saját lakás, nincs pénz, drága, de attól még szeretjük egymást stb stb. Minél jobban hárított, hogy aztán az is meglesz, az az ő dolga, annál jobban idegesített a téma. A hárítás fele bántott nagyon, meg voltam győződve, hogy csak szövegel, s az első alkalommal lelépik. Mi is leültünk s megmondtam, hogy én ezt-azt-amazt szeretném, mi az ő hozzáállása? Ekegett mekegett, "sokba kerül, nincs lakás stb stb". Akkor megmondtam, neki, h ok, én nem szeretnék örökre élettársi kapcsolatban élni. Többet soha nem hoztam szóba a témát. Aztán pár hónapra rá vett gyűrűt, megkért, de nem voltam elájulva, nem voltam meghatva sem, tudtam, hogy azért vette, mert én pedzettem. Igent mondtam, de már nem érdekelt, hogy elvesz-e vagy nem, ki is ábrándultam az esküvőzésből, letettem róla s úgy voltam/vagyok vele, hogy szeretjük egymást, jól vagyunk, ha nem akarja hát nem akarja. Arra is rájöttem, hogy kell ő nekem az életembe, mást el sem tudnék képzelni, úgyhogy ennyiért nekem nem éri meg elűzni magam mellől.
Eltelt azóta mindjárt 2 év. Pénz ugyanúgy nincs, lakás ugyanúgy nincs. Aztán egyik nap, kb 1 hónapja hazaérek munkából és látom itt nagy izgalomban van, telefonálgat a szüleinek, valamit nagyon terveznek az anyjával, azt hittem repülőjegyet egyeztetnek, hogy jöjjön hozzánk karácsonyra. Letette a telefont s elém állt, s azt mondta, még az idén el akarlak venni, ha te is akarod, beszéltem az egész családdal, mindenki örvend s jön. Erre nem számítottam, már rég letettem én erről, nem jött, hogy elhiggyem miket hallok tőle, sokkal jobban esett mint a letérdelős lánykérés, az biztos.
Így utólag azt gondolom, hogy azért hárított annyit, mert ő még nem volt kész erre, mostanra érett meg benne, hogy igen ezt akarja. Minden apró részlet ki van számolva a fejében.
Most pénteken lesz a polgári esküvőnk, ő beszélte le a vendéglőt, karikagyűrűket, elcibált az aktákkal, még tortát is rendelt :))), A-Z-ig ő szervezte le.
válasza:54-es, gratulálok és örülök, hogy van akinek sikerült!
Azóta sem érzed bántónak, hogy nem "rendesen" kérte meg a kezed? Egyszer van ilyen az életben (jó esetben), és ő elrontotta.
válasza: válasza:55 válaszolónak: én nem érzem bántónak, mondjuk eltelt pár hónap a "beszélgetés" és lánykérés közt, ha azonnal utána kérte volna meg akkor lehet bántana, de az utóbbi 2 évben annyia lemondtam én az ilyesmiről, hogy meg se fordult a fejemben már, hogy valaha lesz valami, igazából csak magamat idegesítettem volna vele. A beszélgetés előtti hónapokban idegbajosra ettem magam, én csináltam magamnak az "ejsze én nem vagyok elég jó" gondolataimmal.
Utána arra koncentráltam, amit többen is írnak itt is, se a gyűrű se a papír nem tart össze, az se garancia semmire, hogy most elvesz.
válasza:Karácsony előtt pár nappal leültünk és nagyon komolyan, alaposan átbeszéltünk mindent - hogy ki hogy gondolja a továbbiakat, ki mit szeretne, mik a tervek a jövőre nézve - meghallgattam, mit szeretne és én is elmondtam neki nagyjából ugyanazokat, amiket itt leírtam Nekte, csak természetesen szebben és kicsit részletesebben. Azt hiszem, igazatok volt, ezzel kellett volna kezdenünk. :) Jót tett ez a beszélgetés.
Tegnap Szenteste újra megkértem a kezét, ezúttal megadtam a módját, igyekeztem sokkal felkészültebben elé állni, mint legutóbb és hangulatosabb körülmények között feltenni neki a nagy kérdést. Most Igent mondott! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!