Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Azt akarta, hogy eljegyezzem, oké, megkértem a kezét. Így meg már nem akar hozzám jönni, most ilyenkor mi van?
6 éve vagyunk együtt a barátnőmmel és az utóbbi 2 évben egyre gyakrabban rágta a fülemet az eljegyzéssel. Először csak célozgatott, meg utalgatott rá, hogy szeretné, ha megkérném, de idővel egyre türelmetlenebbé vált és ahogy telt az idő, egyre nyíltabban, konkrétabban emlegette a dolgot. Mindig mondtam neki, hogy vele tervezem az életemet, igen, el szeretném őt venni feleségül, de még nem most. Az elején neki ennyi is elég volt, de aztán egy idő után már konkrétan tudni akarta, hogy de mégis mikor, hány év múlva tervezem őt megkérni, elvenni, mikor szeretnék pontosan családot alapítani, és így tovább.
Végül múlt héten, talán péntek este leült mellém és közölte, hogy na jó, addig nem állok fel innen, amíg ezt meg nem beszéljük, hogy nekem pontosan mik a hosszú távú terveim vele, mert ez így nem fog menni. Mondtam neki, hogy el akarom venni, csak ne maceráljon már ezzel folyton, bízza rám, elvégre én vagyok a férfi, és ez az én dolgom lenne.
Erre megsértődött, azt mondta, ha nem adok neki konkrét választ, akkor nincs miről beszélnünk tovább, mert ő családot szeretne, és úgy érzi, hogy én csak az idejét húzom. Azt mondta, ha nem tervezek vele komolyan, akkor még most derüljön ki, mert nem akar még évekig várni valamire, ami talán sose jön el.
Megijedtem, hogy szakítani akar, mert az egészben az a vicc, hogy amúgy én tényleg szeretném őt feleségül venni, csak jobban örültem volna, ha nem piszkál vele folyamatosan, hanem rám bízza a dolgot. De mivel láttam rajta, hogy ezúttal nagyon komolyan beszél, hétfőn elmentem és vettem neki gyűrűt.
Tegnap megkértem a kezét, na, erre ő közölte, hogy ez így már nem az igazi, mert úgy érzi, csak azért vettem gyűrűt, mert ő akarja ezt az eljegyzést, és így meg neki nem kell! Mert hogy ő azt akarja, hogy magamtól kérjem meg.
De hát nem ezt magyaráztam eddig?! Hogy bízza ide, majd megkérem, ha megkérem? De nem! Addig macerált, addig nyaggatott, hogy mik a terveim, mikor kérem már meg, mikor lesz végre valami, hogy elmentem azért a nyamvadt gyűrűért, és most meg nem kell neki, mert hogy ez így már nem olyan, mert nem is magamtól vettem és így már inkább nem is kell neki...!
Na, erre írjatok valami okosat. Ilyenkor mi van?
"De ha továbbra is váratod, és kifogásokat keresel, akkor ne csodálkozz, ha ő fogja megunni a véget nem érő ígérgetéseket, amiknek ki tudja, lesz-e foganatja egyáltalán..."
Nem kifogásokat keresek! Pénzt keresek! Arra, hogy el tudjam venni, és meg tudjam teremteni magunknak a közös életünk alapjait. Érted, mi a különbség? Egy esküvő sajnos nincs ingyen!
Egyébként valahol korábban írtad azt is, hogy az "ilyenek, mint én, akiknek nem számít semmit a papír"... na, valamelyik előző hozzászólásomban pont kifejtettem, hogy mit jelent számomra a házasság intézménye, sehol nem írtam, hogy nekem nem számít a papír. Azt írtam, hogy nem egy eljegyzési gyűrűn fog múlni a boldogságunk, attól még, hogy most megkérem a kezét, még nem leszünk előrébb, mert egyelőre ugyanúgy nem tudom elvenni, hiába jegyzem el - nincs anyagi hátterünk, nincs miből összeházasodni - akkor addig minek? Egyébként szerintem szándékot meg anélkül is észre kéne venni, hiszen én pontosan azért gürcölök már egy éve, hogy össze tudjunk végre költözni kettesben, hogy legyen közös életünk, hogy haladjunk, stb. Ezen miért nem érzi senki a szándékot? Ha csak a gyűrűt vettem volna meg, de tojnék minden másra, és nem foglalkoznék vele, hogy minél előbb legyen majd pénzünk saját albira, lagzira, nászútra, meg minden anyámkínjára, amit az én drágaságom kigondol magának, az mivel lenne jobb vagy több? Azzal, hogy 1 éve, mióta munkám van, csakis kettőnkért és a közös életünkért, az egzisztenciánk megteremtéséért dolgozom, azzal miért nem fejezem ki eléggé a szándékomat? Egy gyűrű mivel tud többet? Egyáltalán, miért kell addig a gyűrű, amíg úgyse tudunk összeházasodni? Még külön költözni se tudtunk, könyörgöm!
"Mert ha "koszos gyűrűt" írsz, akkor neked ez nemhogy nem fontos, hanem irritál. Nem úgy gondolsz az eljegyzésetekre, mint az egyik gyönyörű pillanatra az életetekben. Tudod, ez itt a gond. Ha nem akarod ezt, akkor keress egy olyat, akinek tök mindegy, hogy te leszel-e az utolsó, vagy jöhet még utánad száz másik."
A gyűrű szerintem csak egy szimbólum. Egy ígéret arra, hogy el akarom venni. De én ezt már megígértem máshogyan, egy csomószor, szóban és tettekben, azóta is folyamatosan ezen vagyok, ezért dolgozom 1 éve, és nem igazán értem, hogy ha akkor és ott ezt nem hitte/hiszi el nekem, akkor egy ékszer ezen mit változtat? Ha őszintén megmondom neki többször is, hogy igen, vele szeretném leélni az életemet, őt akarom feleségül venni, vele tervezek családot alapítani, és 2 éve nem hiszi el, akkor csak azért, mert most kap egy gyűrűt, miért lesz ez igaz? Tudjátok, hányan dobálóznak manapság a jegygyűrűvel? Hány olyat látni, hogy egyik pillanatban még "jegyesek", a következő héten meg szakítanak? Pontosan azért, mert igazából ez csak egy ékszer, vissza lehet kérni, és ha egyébként nem gondolják komolyan, akkor biztos, hogy nem ez a gyűrű fogja őket összekötni. Én komolyan gondolom jegygyűrű nélkül is, hogy elveszem, amint lehet. Csak ne jelentsen már többet egy ékszer, mint az adott szó! ha egyszer én őszintén azt mondom, vele akarok élni, akkor az úgy is van! Különben nem güriznék ennyit a melóban sem, hogy megteremtsem ehhez a feltételeket. Ez így valamennyire érthető? Értem én, hogy a gyűrű kifejezi a szándékomat, de azt viszont kevésbé értem, hogy vajon az miért nem fejezi ki eléggé, amit nap mint nap megteszek kettőnkért?
Abban igazad van, hogy nem a legtürelmesebb nővel van dolgod, de ennyiben ki is merül az igazad, mert teljesen jogos, amit ő csinált, csinál.
Tökéletes életet teremteni kettőtöknek, fejlődni, gyűjteni, életetek végéig fogtok, erre nem lehet fogni. Illetve az esküvőre sem, mert attól, hogy eljegyzed az még nem jelenti azt, hogy jövő hónapban már oltár elé is kell állni. De az eljegyzés egy szép módja annak, hogy tettekkel is biztosítsd őt, hogy komolyak a szándékaid. Utána pedid lehet gyűjteni és tervezgetni az esküvőt közösen.
6 év igenis hosszú idő, akárhogy is nézed. Főleg, ha már évekkel ezelőtt tudtad, hogy mit szeretne.
Teljesen jogos a felháborodása. Ő kérte, mondta, leült megbeszélni, de te nem mondtad el neki mi van a fejedben, nem magyaráztál el minden indokot mit miért csinálsz vagy nem csinálsz, csak éveken keresztül hajtogattad neki, hogy várjon. Jogos, ha azt gondolja, hogy csak játszadozol vele és jogos, ha megfordul a fejében, hogy jobb lenne szakítni, mert ki tudja meddig húzod még az idejét. Hiszen már évek óta ígéred és még mindig semmi.
Ezen pedig nincs is mit csodálkozni, hogy ha így kérted meg nemet mond.
Azt kellett volna neki mondanod, hogy van egy terved a közeljövőre nézve, ne lőjje a le poént, majd hamarosan meglepetés éri. Aztán várhattál volna néhány hónapot legalább majd utána tényleg átgodolva random módon kérni meg a kezét. Nem így hogy na jól van ha nem hagysz békén nesze a nyavajás gyűrűd. Bárki nemet mondani.
Ülejetek le beszélgetni és mondj el neki mindent, mi volt a fejedben, kérj bocsénatot, mondd el hogy hibáztál, mondd el miért nem jegyezted el korábban és ha hajlandó megbocsátani, ígérd meg neki hogy x időn belül egy komoly igazi eljegyzésben lehet része.
Ez az egyetlen módja hogy segíts ezen, márha nincs teljesen elrontva az egész ahogy van.
Egyszerűen nem lehet már mit írni, úgyse fogod fel mit írtak egy csomóan. Az a baj,hogy Te teljesen reálisan fogod fel a dolgokat, és nem bírod megérteni, amit sok nő leírt itt- a barátnőd érzéseit, a barátnőd gondolkozását, fájdalmát. ő érzelmi szempontból éli meg az egészet, ami sokszor felül írja a józan logikát. Most komolyan ha boldoggá szeretnéd tenni, miért nem bírod elfogadni ,hogy neki most fontos? Mert így Te is tudod,hogy az lesz a vége, hogy már nem fog neki örülni.Ha a Te elgondolásod alapján kivárod a megfelelő alkalmat. Sőt lehet együtt se lesztek már. Már most is nagyon rezeg a léc, gondolj bele ha mondjuk még 2 évet vársz(amikor mondjuk neked már ideális lenne) mi lesz ? Biztos boldog eljegyzés, könny meg öröm...
A kapcsolatban van,hogy igazodni kell a másik vágyaihoz, ez most egy ilyen eset. Az én páromon is éreztem mikor megkért,hogy ő még lehet várt volna, de megtette mert látta,hogy nekem fontos(7 év után). De nem ezzel a nesze stílussal,mit írtam. És képzeld bármilyen hihetetlen de azóta erősödött a kapcsolatunk , sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem. Előtte már sokat rágtam magam miatta és gyakran feszült, hisztis voltam, ő nem is tudta miért. Azóta ez teljesen elmúlt.
És még valami pont azt beszéltük a barátnőimmel, hogy az ismerőseink között SOKKAL nagyobb számban fordul elő az ,hogy 5-10 év közötti kapcsolatok bomlanak fel hirtelen 25-30 közötti pároknál,ott ahol nem volt eljegyzés.
Még fordítva 1 ismerősömnél (az is elég érdekes pár volt) történt csak meg,hogy eljegyzés után szétmentek, sokkal gyakoribb,hogy utána az esküvős képek jönnek.
Nekem lenne még kérdésem, mert arra nem válaszoltál még eddig, pedig többen is kérdeztük, hogy konkrétan mondtad-e neki, hogy 2-3-x éven belül látod a dolgot reálisnak, és hogy erre ő mit mondott, ha volt ilyen. Merthogy itt két ember igényeinek, elképzeléseinek az összehangolásáról lenne szó.
Különben felnőtten és éretten állsz a dolog kivitelezési részéhez szerintem, teljesen jók az elképzelések, de valahogy mégsem sikerült ezt jól megbeszélnetek, mert én úgy látom, hogy a barátnődben mégiscsak ott volt a félelem, hogy mi van, ha mégsem vele tervezel hosszútávon. Csak annak lehet telebeszélni a fejét, akiben már eleve ott van a félsz, mert ha nem, akkor csak röhögött volna azon, amit a barátnői mondtak neki.
Kérdező! Miután tisztáztuk, hogy gondolkodásmódban mi a helyzet, pár praktikus dolog.
1) A leendő (?) menyasszonyod nem dolgozik? Mert akkor máris több a pénz. Ha meg nem dolgozik, de fontos neki az esküvő, és megérti, hoyg ehhez lóvé kell, akkor keressen ő is melót, ne a Te füledet rágja csak. Ha meg nem keres, akkor sajna el kell fogadnia, hogy ezt az anyagiak kérdését Te tudod reálisabban megítélni.
2) Ha szép nagy esküvőt akartok rokonokkal, akkor szerintem abba a szüleitek is beszállhatnak anyagilag, tehát nem Nektek kell állni az egészet. Ha nem szállnak be, akkor meg elég egy kisebb esküvő is. Nem feltétlenül rosszak azok sem.
Szerintem, ha komolyan gondoljátok, akkor szépen üljetek le és beszéljetek meg ilyen dolgokat is. Akkor máris haladtok reálisan a házasság felé...
Én továbbra is pártolom a kérdezőt, ez az egész túl van misztifikálva. Úgy látom a kérdező megfelelően le kommunikálta ezt az egészet. Két dolgot jegyeznék meg csupán. Abban igazat adok annak aki írta hogy az elegendő pénzt a tökéletes körülmények meg teremtésére életed végéig keresheted. A másik hogy az eljegyzés önmagában lehet hogy csak egy gesztus, de legalább evvel is egy lépéssel közelebb lennétek. Te nem akarsz hosszú jegyben járást, de ebben azért kompromisszumot köthetnél. Bár azt is megértem ha látod magad előtt hogy utána meg az esküvővel piszkálna.
A baj az hogy EGYIKŐTÖK SEM AKAR ENGEDNI! Ő képtelen arra hogy arra bízza magát amit mondasz neki, mert fél hogy tényleg nem veszed el... csak azt tudnám mi értelme pár kapcsolatban lenni ha nincs ennyi bizalom se. Ki a francban bízzon meg teljes mértékben az ember ha nem a kedvesében? De te meg azt nem akarod megérteni hogy jól esne neki ha lenne legalább már egy gyűrű. hat év nem sok egy élet öltönyihez de lehet hogy ahhoz már elegendő hogy én is meg akarnám erősíteni és jól esne a gesztus is. Mindenki ugyan azt ismételgeti... üljetek le, beszéljétek meg. Előttem az vázolódott fel, hogy ha csak félig tisztázzátok le ezt a dolgot, úgy immel-ámmal, a végén oda juttok hogy kiharcolja a barátnőd azt a nagy drága esküvőt mert nem képes türelmes lenni, meg józanul gondolkodni, te meg bele mész a kedvéért de nem fogsz igazán örülni neki, mert teljesen máshogy gondolkodsz, de azt nem akarod hogy elhagyjon. Tök jól fog kezdődni a házasságotok...
Most komolyan. A csaj 22 évesen, 4 éves kapcsolatban kezdett el hisztizni az eljegyzésért, úgy hogy még nem dolgozik se ő se a párja. Még saját életetek sincs (saját albi, amiben ketten vagytok). Mégis hogy lehetne igaza?! Még abban se vagyok biztos hogy ennyi idősen 18-22 el tudja valaki dönteni hogy valóban ez élete kapcsolata. Egy vicc az egész! És akkor 2 évvel később kizsarolja az eljegyzést, aztán meg nemet mond.
Hát a helyedben én lennék megsértődve. A gyűrűt visszavinném. Majd amikor alkalmas lesz, mondjuk 2 év múlva, veszel egy másikat neki, ezt meg felejtsétek el. Ha ezek után elhagy akkor menjen - valószínű nem fog. De ha mégegyszer felhozza az eljegyzést mindig emlékeztetném rá hogy ő nemet mondott, akkor mostmár akadjon le a témáról.
A gond itt "csak" azzal van, hogy más a kommunikációtok. Oké, hogy te azt mondod, hogy ha nem is gyűrűvel, de kifejezted a szándékod, hiszen akörül forog az életed... De attól még, hogy te ezt tudod, meg netán meg is jegyezted, hogy készülhetünk a közös életre, még nem egyértelmű a dolog. Borzasztóan visszás jeleket sugárzol, kb. mintha egyszer igent, egyszer nemet mondanál. Nem tudatosan teszed ezt, hiszen benned csak az van, amit leírtál (ami egyébként reális dolog), de mellette ott van az is, hogy a konkrét kérdésre viszont csak folyamatosan rázod a fejed. Neked ez semmit nem jelent, hiszen ott a többi, az érte dolgozás... de neki ez minden.
Jól mondta valaki előttem, párod érzelmi szinten gondolkodik, te pedig képtelen vagy ezt megérteni. Jó dolog a racionális gondolkodás, de jelen esetben nem elég... Hiszen nem üzleti közösséget akartok létrehozni, hanem szerelemből kötött életre szóló kapcsolatot. És bár ez nagyon gonoszul fog hangzani, de ha a két szemszöget képtelenek vagytok közelíteni egymáshoz, akkor lehet, nem is olyan jó ötlet az a házasság.
Ülj le, beszélj vele! És ne bánd, ha neked kell bocsánatot kérned, még ha nem is érzed magad hibásnak. És hallgasd meg őt is. Minden itteni kommentedben azt írtad csak, hogy TE mit gondolsz, TE mit akarsz és TE mit teszel a közös jövő érdekében. Viszont ebben a helyzetben már nem kéne, hogy te legyél, helyette pedig ti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!