Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Azt akarta, hogy eljegyezzem, oké, megkértem a kezét. Így meg már nem akar hozzám jönni, most ilyenkor mi van?
6 éve vagyunk együtt a barátnőmmel és az utóbbi 2 évben egyre gyakrabban rágta a fülemet az eljegyzéssel. Először csak célozgatott, meg utalgatott rá, hogy szeretné, ha megkérném, de idővel egyre türelmetlenebbé vált és ahogy telt az idő, egyre nyíltabban, konkrétabban emlegette a dolgot. Mindig mondtam neki, hogy vele tervezem az életemet, igen, el szeretném őt venni feleségül, de még nem most. Az elején neki ennyi is elég volt, de aztán egy idő után már konkrétan tudni akarta, hogy de mégis mikor, hány év múlva tervezem őt megkérni, elvenni, mikor szeretnék pontosan családot alapítani, és így tovább.
Végül múlt héten, talán péntek este leült mellém és közölte, hogy na jó, addig nem állok fel innen, amíg ezt meg nem beszéljük, hogy nekem pontosan mik a hosszú távú terveim vele, mert ez így nem fog menni. Mondtam neki, hogy el akarom venni, csak ne maceráljon már ezzel folyton, bízza rám, elvégre én vagyok a férfi, és ez az én dolgom lenne.
Erre megsértődött, azt mondta, ha nem adok neki konkrét választ, akkor nincs miről beszélnünk tovább, mert ő családot szeretne, és úgy érzi, hogy én csak az idejét húzom. Azt mondta, ha nem tervezek vele komolyan, akkor még most derüljön ki, mert nem akar még évekig várni valamire, ami talán sose jön el.
Megijedtem, hogy szakítani akar, mert az egészben az a vicc, hogy amúgy én tényleg szeretném őt feleségül venni, csak jobban örültem volna, ha nem piszkál vele folyamatosan, hanem rám bízza a dolgot. De mivel láttam rajta, hogy ezúttal nagyon komolyan beszél, hétfőn elmentem és vettem neki gyűrűt.
Tegnap megkértem a kezét, na, erre ő közölte, hogy ez így már nem az igazi, mert úgy érzi, csak azért vettem gyűrűt, mert ő akarja ezt az eljegyzést, és így meg neki nem kell! Mert hogy ő azt akarja, hogy magamtól kérjem meg.
De hát nem ezt magyaráztam eddig?! Hogy bízza ide, majd megkérem, ha megkérem? De nem! Addig macerált, addig nyaggatott, hogy mik a terveim, mikor kérem már meg, mikor lesz végre valami, hogy elmentem azért a nyamvadt gyűrűért, és most meg nem kell neki, mert hogy ez így már nem olyan, mert nem is magamtól vettem és így már inkább nem is kell neki...!
Na, erre írjatok valami okosat. Ilyenkor mi van?
válasza: válasza: válasza:Figyelmedbe ajánlom a 12. választ, és még annyit, hogy ha ezt elmondod neki, mármint a barátnődnek, amit ide leírtál, szerintem nem lett volna annyira kétségbe esve. El kellett volna neki mondani, és nem lapítani, hogy vajon meddig úszod meg a lánykérés témát:)
Bár a házassághoz szerintem nem kell saját lakás. Ezeket már közösen is meg tudjátok teremteni. Viszont legalább érezte volna a barátnőd, hogy nem csak ígérgetsz, hanem tényleg el akarod venni.
Egyébként őszintén szólva aki mindent ennyire előre akar, esküvő előtt: saját lakás, saját kocsi, megtakarítás blablabla, az többnyire ezeket csak kifogásnak használja, hogy addig se kelljen elvenni a nőt. Hátha idő közben lesz aki jobban bejön neki. Sok ilyet sztorit hallani. Lehet, hogy a barátnőd is ettől félt.
válasza: válasza:
válasza:Igazából nagyjából azt kellett volna elmondanod neki, amit itt a 9-es válaszban leírtál. Ő nem azt mondta, hogy márpedig holnap vedd el, hanem megkérdezte 4-5 év után (tök jogosan), hogy _meddig_ várjon rád? Ha erre nem az lett volna a válasz, hogy majd, meg egyszer, meg te vagy a férfi, hanem kerek mondatokban elmondod neki, hogy pici szívem, veled tervezem az életem, de szeretném, ha az eljegyzés után X időn belül házasodunk, szóval várjuk ki, míg össze tudunk költözni... Egy ilyen kifejtés után (ami egyébként teljesen logikus) minden bizonnyal boldogan várt volna még jövő tavaszig, míg kettesben lesztek, és te is elszánod magad a dologra.
Így viszont a leírt kérdésed alapján egyszerűen halogatás szaga van a dolognak. Hogy majd egyszer, ha olyanok lesznek a körülmények. Honnan tudja ő, hogy neked mi a "majd"? Lehet, hogy te komolyan gondolod, de ha neki már a család jár az eszében (és bizony egy 24 éves nő már javában gondolkodhat rajta, ha nem a karrierje lebeg a szeme előtt - hiszen a gyereket megelőzi a közös otthon, a házasság, a jegyesség.... és ezek nem pár napos dolgok), és ha nem kommunikálsz, akkor nem fogja tudni, hogy mit akarsz.
Ilyen körülmények között én is a fejedhez vágtam volna a gyűrűt. Tessék szépen eltenni, bocsánatot kérni, elmondani ezeket a dolgokat, amiket itt morzsánként leírtál. Nem túl bonyolult, csak gondold végig, hogy a _közös_ jövőtöket hogy tervezted, kábé számszerűsítve is a dolgot, hogy mikor, aztán kérdezd meg őt is, hogy mi a véleménye. És keressetek egy közös pontot a két elmélet között.
A gyűrűt pedig vedd elő újra, ha nagyjából ott tartotok a _közös_ tervek alapján.
válasza: válasza: válasza:Amit a 9-es válaszban írtál, azt elmondtad neki is? Remélem igen. Ha ezt nem érti meg, akkor nála van a gáz, ha nem mondtad neki, akkor nálad.
Az, hogy választás elé állított, szerintem nem túl jó dolog, mert ez nem úgy működik, hogy az egyik kikényszeríti a másikból a dolgot. És szerintem erre jött ő is rá, amikor igazából megkapta, amit akart. Nekem se tetszene, ha a másik megfelelésből venne gyűrűt, igaz, én nem is hoznám ilyen helyzetbe.
Ha még nem mondtad el neki azt, amit a válaszodban leírtál, akkor tedd meg minél előbb. Egyébként szerintem sem vagytok elkésve 25 évesen, főleg, hogy most álltok a saját lábatokra. Először legyen némi háttér, és nézzétek meg, hogy a nagybetűs életben hogy funkcionáltok együtt, szülői vagy egyéb támogatás nélkül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!