Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Azt akarta, hogy eljegyezzem, oké, megkértem a kezét. Így meg már nem akar hozzám jönni, most ilyenkor mi van?
6 éve vagyunk együtt a barátnőmmel és az utóbbi 2 évben egyre gyakrabban rágta a fülemet az eljegyzéssel. Először csak célozgatott, meg utalgatott rá, hogy szeretné, ha megkérném, de idővel egyre türelmetlenebbé vált és ahogy telt az idő, egyre nyíltabban, konkrétabban emlegette a dolgot. Mindig mondtam neki, hogy vele tervezem az életemet, igen, el szeretném őt venni feleségül, de még nem most. Az elején neki ennyi is elég volt, de aztán egy idő után már konkrétan tudni akarta, hogy de mégis mikor, hány év múlva tervezem őt megkérni, elvenni, mikor szeretnék pontosan családot alapítani, és így tovább.
Végül múlt héten, talán péntek este leült mellém és közölte, hogy na jó, addig nem állok fel innen, amíg ezt meg nem beszéljük, hogy nekem pontosan mik a hosszú távú terveim vele, mert ez így nem fog menni. Mondtam neki, hogy el akarom venni, csak ne maceráljon már ezzel folyton, bízza rám, elvégre én vagyok a férfi, és ez az én dolgom lenne.
Erre megsértődött, azt mondta, ha nem adok neki konkrét választ, akkor nincs miről beszélnünk tovább, mert ő családot szeretne, és úgy érzi, hogy én csak az idejét húzom. Azt mondta, ha nem tervezek vele komolyan, akkor még most derüljön ki, mert nem akar még évekig várni valamire, ami talán sose jön el.
Megijedtem, hogy szakítani akar, mert az egészben az a vicc, hogy amúgy én tényleg szeretném őt feleségül venni, csak jobban örültem volna, ha nem piszkál vele folyamatosan, hanem rám bízza a dolgot. De mivel láttam rajta, hogy ezúttal nagyon komolyan beszél, hétfőn elmentem és vettem neki gyűrűt.
Tegnap megkértem a kezét, na, erre ő közölte, hogy ez így már nem az igazi, mert úgy érzi, csak azért vettem gyűrűt, mert ő akarja ezt az eljegyzést, és így meg neki nem kell! Mert hogy ő azt akarja, hogy magamtól kérjem meg.
De hát nem ezt magyaráztam eddig?! Hogy bízza ide, majd megkérem, ha megkérem? De nem! Addig macerált, addig nyaggatott, hogy mik a terveim, mikor kérem már meg, mikor lesz végre valami, hogy elmentem azért a nyamvadt gyűrűért, és most meg nem kell neki, mert hogy ez így már nem olyan, mert nem is magamtól vettem és így már inkább nem is kell neki...!
Na, erre írjatok valami okosat. Ilyenkor mi van?
válasza:
válasza:bnőd egy hisztis PÍ!
otthagynám a francba. ennyire ráér szórakozni?
esküvő futná egyáltalán?
mégis mit gondolt? kihisztizte, akkor odadobnám neki, nesze ott a gyűrűd és lelépnék!
gondolj bele, ha most ilyen akkor majd milyen remek kis feleség lesz belőle
válasza:30-as: Sajnállak, de sokkal jobb lett volna, ha maradsz végig az E/1. igei személyragoknál, vagyis csak a magad bánatáról írsz és nem vetíted ki ezt a Kérdezőre és párjára, mert nem biztos, hogy náluk teljesen ugyanez a helyzet.
Én egyébként tényleg sajnálom azokat a nőket, akik komolyan vennék a kapcsolatot, házasságot, szeretnék ha a férfi nem hezitálna (mint sok férfi valóban teszi manapság), de akkor sem a hisztit és az erőltetést tartom megoldásnak, hanem a közös érést és egzisztenica-teremtést.
válasza:Nem tartom feministának magam, inkább ebben a kérdésben konzervatívnak, hogy a férfi dolga, ezért eddig életemben egyetlen egyszer kérdeztem meg az aktuálist, hogy akkor mi a helyzet. Ott is csak azért, mert 17 voltam mikor összejöttünk, több, mint 6 évig voltunk együtt és 1 év után tett egy olyan balga ígéretet, hogy ha lediplomázok megkér. Lediplomáztam, gyűrű sehol és az összeköltözés elöl is elzárkózott, hogy ő még erre nem áll készen. Na akkor kissé átverve éreztem magam. Még nyűglődtünk, de 23 évesen már állással azért legalább annyit szerettem volna, hogy nem ott tart a kapcsolat, hogy hétvégente együttalszunk ha megengedik a szülei (29 volt!)...
A mostani barátommal már a kapcsolat elején tisztáztuk, hogy ha komoly a dolog házasságban gondolkozik és hogy 2-3 évet tart reálisnak, mint együttélés, amíg kitalálja és felteszi a kérdést, viszont eljegyzés utáni házasságról mindketten ugyanúgy gondolkodunk. Ha lesz rá pénzünk (szűkkörűt szeretnénk, de az se kétfillér, mert azért nem kéttanús), szóval nem fogja az eljegyzést addig húzni, amíg meg lesz a pénz az esküvőre. A kapcsolatunk 7. hónapjában összeköltöztünk, szóval én már itt ugráltam örömömben, hogy komolyan gondolja. Az együttélésünk 3. éve pedig most kezdődik majd, így nem hisztizek, nem célozgatok, mert minek? Megmondta mit tervez, amíg nem érünk a határidő végére nem ugrálok, mert tudom mit akar. És az egyik hozzászólásra reagálva, nő legyen a talpán, aki hosszú évek után is biztosan és megingatatlanul érzi és hisz abban, hogy mit gondol a másik erről a témáról, ha a másik ezzel totál ellentétes jeleket ad.
Szóval ha amit leírtál az első hozzászólásaid egyikében, mint kész terv, hogy külön költözve 1 éven belül esküvő, erről a barátnőd is tud vagy csak te ezt kitaláltad és nem osztottad meg vele? Mert ha teljes homályban tartottad, akkor részben jogos a hisztije (hisztizni sose jogos, de a bizonytalanság még a legjobbakból is előhozza), mert annyi sztorit hallani akár közeli ismeretségi körből is, hogy együttéltek évekig, a srác mindig azt mondta majd, aztán elhidegültek, szakítottak, a srác az új kapcsolatában meg 1-2 éven belül elvette az új csajt. Tehát ha rendbe akarod hozni a dolgokat és a terveidről nem tud, akkor én leültetném és elmondanám neki. Ha értelmes nő, akkor ettől meg fog nyugodni.
Ha meg tudott a terveidről és úgy ment a hiszti, nyaggatás, akkor én átgondolnám a helyedben a holtodiglan kérdését...
Na, akkor... kezdem szépen sorban.
Megmondtam neki kristálytisztán, hogy addig, amíg nem tudunk elköltözni úgy, hogy csak kettesben lakjunk, hanem egymás hegyén-hátán élünk itt négyesben, addig én nem igazán látom értelmét a dolognak. Mármint, ha belegondolunk, hogy nézne ez ki? "Igen, ő itt a menyasszonyom. Egyelőre négyen lakunk egy kétszobás lakásban, nagyon romantikus."
Azt nem mondtam neki konkrétan, hogy abban a szent pillanatban, amint saját albiba tudunk költözni, azon nyomban meg lesz kérve, de azt egyenesen megmondtam, hogy amíg itt nyomorgunk egy kupacon a többiekkel, addig biztosan nem. Azt is tudja, hogy nem vagyok a hosszú jegyesség híve, ugyanis ezt már a kapcsolatunk elején mondtam neki, hogy ha én egyszer megkérem, akkor bizony úgy készüljön, hogy el is veszem az első adandó alkalommal, és nem lesznek itt mindenféle hosszdalmas jegyben járós évek, max 1 év, hogy legyen időnk mindent megszervezni, de amíg nem látom nagyjából előre, hogy beleférne az esküvő is, addig nem igazán látom értelmét a gyűrűnek sem. Gyűrűt majd akkor kap, ha már úgy állok, hogy el is tudom venni. Ehhez képest egyelőre ott tartunk, hogy még csak most fogunk tudni különköltözni, kettecskén.
Egyébként tudom, hogy a drágalátos barátnői tömik a fejét folyamatosan az eljegyzéssel, meg ők ültetik a fülébe a bogarat, hogy 6 év után azért már illene így meg úgy... ami lehetne még akár jogos is, de nekem erről az a véleményem, hogy olyanok, akiknek apuci-anyuci fizet mindent, ne szóljanak bele a mi életünkbe. Ugyanis azok a barátnői, akik már el vannak jegyezve, egytől-egyig a saját szüleik vagy pedig anyósék pénzéből élnek mind a mai napig, és a gyűrűt is abból vették nekik, nem önálló keresetből... míg ehhez képest én igyekeznék a magam erejéből megteremteni mindent, ez viszont nem 2 perc.
Tehát ennyi a történet, lehet rám morogni, hogy minek kellett váratni szegényt így meg úgy, meg jaj, de hosszú ez a 6 év, de nem tudok vele mit csinálni, én is csak ember vagyok, 1 év munkaviszonnyal a hátam mögött egyelőre sajnos még nem állok úgy, hogy rittyentsek egy álomesküvőt. Pedig előre látom, hogy az lesz a következő... mert ha az eljegyzéssel már nem tudják egymás fülét rágni, akkor jön majd a lagzi-téma. Az is ugyanilyen szép kör lesz, mert ha a barátnőknek lehet, és ha a barátnőknek telik, akkor nekünk miért nem? Ahhoz viszont még nagyon sokat kell dolgoznom. Mindent meg fogok teremteni kettőnknek, de nekem se megy egyik napról a másikra. És nagyon jól írta itt valaki, hogy ez az egész gyűrű-dolog túl van misztifikálva és fel van magasztalva az egekig, pedig szerény véleményem szerint nem egy koszos gyűrűn múlik, hogy két ember kitart-e egymás mellett élete végéig, és le tudnak-e együtt élni szeretetben egy egész életet. Ha végre lesz egy gyűrű az ujján, az mitől jobb? Attól vajon mi változik? Jobban fogom szereti majd tőle, mint az eddigi elmúlt 6 évben? Vagy mi? Kapott egy gyűrűt, mert ha neki ez fontos, akkor oké, én igyekszem mindent előteremteni neki, amit csak szeretne (ugyanis nekem meg Ő a fontos), de azért ne csináljunk már úgy, mintha ezen a gyűrűn múlna minden. Előbb talán legyen egy normális lakás a fenekünk alatt, tető a fejünk felett, legyen egy kis megtakarításunk, amiből aztán finanszírozhatjuk majd az 'álomesküvőt' (nekem elég lenne a sima verzió is, mert szerintem itt sem a puccparádé lenne a lényeg, de hát a nőknek ez a Nagy Nap, szóval... ki vagyok én, hogy azt mondjam, elég egy egyszerű szertartás is?), és aztán, ha mindez megvan, akkor ugorjunk neki a nagybetűs életnek, de addig hová sietünk a gyűrűvel, amíg a különköltözés sincs meg?
Na! Van még kérdés? :D
válasza:Van. Minek akar a barátnőd veled házasodni ha az neked "csak egy koszos gyűrű"?
A fizetésed is csak egy szám a munkaszerződéseden nem? Ahhoz képest elég keményen befolyásolja az életed.
Igen, nekem az csak egy gyűrű, mert nem érzem úgy, hogy tényleg egy ékszeren múlna két ember kapcsolata. Ha van gyűrű, az úgy mégis mit ad hozzá konkrétan az életünkhöz? Az, hogy a házasság mit ad hozzá, azt most hagyjuk, ne keverjük ide, mert a házasságot személy szerint én is fontosnak tartom, de az nem csak egy 'gesztus' (mint ahogy a gyűrű), hanem egy felelős döntés, egy nagyon is komoly jelentéssel bíró jogi intézmény. Nyilván ehhez előbb kell az eljegyzés is, ez tény, aláírom.
De szerintem manapság túl nagy feneket kerekítenek neki.
válasza:Karacsonykor ujra megkered a kezet ajandekkal romantikus zenevel stb stb
ellagyul es igent mond es utana lesz idod megszokni a gondolatod
válasza:MENEKÜLJ!
(nőként mondom!!!)
saját érdekedben!
előbb gyűrű aztán marikáéknak telik csokiszökőkútra... meg 5 szobás házra, meg világ körüli útra!
válasza:Na akkor leírom, hogy mit jelent a "koszos gyűrű" fogalma, ahogy te fogalmaztál. Sajnos az ilyen gondolkodásúak, mint te, csak ebből értenek. Félre ne érts, nincs veled baj, csak akkor egy hasonló értékrendű nőt szerezz magadnak, ne a mostani barátnődet keserítsd el.
Szóval:
- ha van gyűrű: van szándék, kinyilvánítod, hogy igen, csak ő kell neked, őt szereted, felvállalod büszkén mindenki előtt, szeretnéd megosztani mindenkivel, mennyire boldog vagy vele.
- ha nincs gyűrű: nincs szándék, összebútoroztál vele, de ha gondolsz egyet, és megtetszik valaki, akkor viszed a motyódat, és már újra mást ámítasz ezzel a "gyűrű meg a papír nem számít" dumával. Házasságnál társat választasz egy életre. Együttélésnél azt üzened: jó leszel te is egy pár évre, aztán ha megunlak, keresek mást, lelépek. Persze hogy nem ettől lesz jobb egy kapcsolat, nem az esküvővel kell megjavítani. De ha továbbra is váratod, és kifogásokat keresel, akkor ne csodálkozz, ha ő fogja megunni a véget nem érő ígérgetéseket, amiknek ki tudja, lesz-e foganatja egyáltalán...Mert ha "koszos gyűrűt" írsz, akkor neked ez nemhogy nem fontos, hanem irritál. Nem úgy gondolsz az eljegyzésetekre, mint az egyik gyönyörű pillanatra az életetekben. Tudod, ez itt a gond. Ha nem akarod ezt, akkor keress egy olyat, akinek tök mindegy, hogy te leszel-e az utolsó, vagy jöhet még utánad száz másik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!