Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nőként szerintetek lehet kérni legalább ennyit?
4 éve vagyunk együtt a párommal, 3,5 éve együtt is élünk. Az egyetemen ismertük meg egymást, azóta ő már végzett és rendesen dolgozik, nekem még hátra van 1 évem. Jövő nyáron végzek, akkor kapom kézhez én is a diplomámat.
Együtt tervezzük a jövőnket, az életünket, mindent. Idővel szeretnénk összeházasodni és közösen gyerekeket vállalni.
Viszont itt jött elő az idő... Én ragaszkodnék hozzá, hogy 30 éves korom előtt gyereket vállaljunk, mert nem szeretnék későn szülni. Egészségügyben tanulok és túl sok rémtörténetet hallottam már arról, milyen veszélyei vannak annak, ha valaki túl sokáig halogatja az első babát, meg hát az se biztos, hogy elsőre összejön, lehet, hogy évekig próbálkozni kell, az ember hiába tervez, nem mindig alakulnak úgy a dolgok... Mindenesetre megmondtam a kedvesemnek, hogy én 30 éves koromra már az összes szülésen túl szeretnék lenni - de legalább is lehetőleg az elsőn. Viszont az a helyzet, hogy én házasság nélkül nem szeretnék babát. Csakis azután, hogy megvolt az esküvőnk.
Számolgattam, és mivel most 24 éves vagyok, jövőre már 25 leszek, mire lediplomázom, közben pedig legalább 2 évet dolgoznom is kéne, hogy egyáltalán kapjak GYES-t. Akkor meg máris ott vagyok, hogy bőven 27 éves leszek, mire egyáltalán szóba jöhet a baba, plusz a 9 hónap terhesség és ki tudja, még mennyi idő lesz, mire egyáltalán összejön.
Ezért megkértem a páromat, hogy legkésőbb a diplomaosztómtól számított 1 éven belül lehetőleg jegyezzük el egymást, és onnantól számítva 1 éven belül házasodjunk is össze. Nem akarok beleszólni, hogy mikor kéri meg a kezemet, és nem szeretném én meghatározni, hogy mikor vegyen el, tudom, hogy ez a férfi dolga, az ő döntése, de mivel az én életem is, gondoltam, ennyit azért kérhetek. Én se leszek már fiatalabb, és nekem igenis fontos, hogy 30 éves korom előtt legalább az első babánk megszülessen. Házasságon belül!
A párom azt mondta, hogy majd meglátja. Közben persze vigyorgott hozzá, tehát tudom, hogy csak az agyamat húzta, de jobban örültem volna, ha meg tudjuk beszélni konkrétan a dolgot. Jó, nem dátumra pontosan, de azért jó lett volna, ha azt mondja, oké, 2 éven belül eljegyezlek, vagy valami... Vagy szerintetek nem kellett volna ennyire behatárolnom az időt? Tényleg nagyon ciki volt tőlem, hogy ezt kértem?
Utolsó ezt mindig úgy kiforgatjátok :D :D
Ez inkább arról szól, hogy valakinek már 25 évesen elkezd ketyegni a biológiai órája és kész. Annak nem az a lényeg, hogy 31 évesen is egészséges lesz a gyerek, hanem hogy már 29 évesen is 4 évet várt rá, és nem AKAR még kettőt várni. ez így kb ennyi. Hogy most ki mivel racionalizálja saját maga számára az mindegy.
Sziasztok!
Megint én vagyok. Elég sokat gondolkodtam azon, amiket írtatok, főleg azon, hogy talán túl mereven ragaszkodom bizonyos dolgokhoz, túl tervszerűen akarom élni az életemet és ez valóban nem jó.
Rájöttem, hogy ezt viszont magamban kell lerendeznem, és nem a párommal. Valószínűleg igazatok volt, és nekem kellene egy kicsit spontánabb és lazább módon kezelni a dolgokat magam körül, nem pedig a barátomat rávenni, hogy igazodjon az általam elképzelt "menetrendhez".
Végiggondoltam, hogy mi lesz, ha mondjuk nem fog megkérni 2 éven belül, mert mondjuk valamiért nem állunk úgy anyagilag, vagy mégse sikerül addigra lediplomáznom, vagy... szóval akármiért. Tényleg bármikor közbejöhet valami, ami aztán felrúgja az ember összes tervét. Persze, ezt nem biztos, hogy úgy kell kivédeni, hogy akkor egyáltalán ne is tervezzünk, csak sodródjunk az árral, aztán majd csak lesz valami. Továbbra is úgy gondolom, hogy igenis jó, ha az embernek legalább kb van valami elképzelése arról, mit szeretne elérni az életben.
Viszont rájöttem, hogy egy gyűrűtől nem fog megváltozni semmi. Ha van az ujjamon, ha nincs az ujjamon, igazából mindkettő lényegtelen, mert nem azon múlik, hogy jó-e a kapcsolatunk. Márpedig én úgy érzem, hogy a miénk nagyon jó kis párkapcsolat, és ahogy ezen gondolkodtam, rájöttem, hogy ez akkor is ugyanígy lenne, ha eljegyeznek, meg akkor is, ha nem. Egy gyűrűtől nem lenne se rosszabb, se jobb az életünk, nem befolyásolna tulajdonképpen semmit. Ekkor döbbentem rá, hogy innentől kezdve valójában kár is ezen parázni. :)
Persze, ettől még örülnék, ha a dolgaink úgy alakulnának, ahogy eredetileg terveztem, és jó lenne, ha beleférne a baba 30 előtt, de ha végül úgy hozza az élet, hogy csak 35 évesen jutok oda, hogy anyuka lehessek, akkor sincs semmi. Mert az a fontos, hogy a párom legyen az a férfi, akivel majd eljutok idáig. :)
U.I.: Egyébként idő közben megvettük az autót is. ;) Szóval azért úgy érzem, hogy ha lassan is, de legalább biztos léptekkel haladgatunk.
Este, mikor jöttem haza, halottam, hogy a párom épp egy barátjával telefonál a nappaliban (nem vette észre, hogy megjöttem, pedig még be is köszöntem az előszobából) és hallottam, hogy azt mondta, csak azért nem kérte még meg a kezemet, mert anyagilag még nem engedheti meg magának, de amint lesz rá pénze, szeretne továbblépni velem. :)))
A barátja nemrég jegyezte el a kedvesét és a párom többek között emiatt hívta fel, hogy gratuláljon nekik és ennek kapcsán jöttünk szóba mi is.
Most nagyon boldog vagyok, bár úgy teszek, mintha nem hallottam volna ezt a beszélgetést, hiszen nyilván nem az én füleimnek szánta, de mindenesetre nagyon jól esett ezt hallani. :)
Hasonló élethelyzetben voltam én is. Mármint én csak annyit mondtam a páromnak, hogy 30 éves korom előtt szeretnék szülni, ő pedig közölte, hogy előtte nem ártana bekötni a fejemet. 26 voltam, mikor megkért (fél éve éltünk együtt), rá fél évre szakítottunk, beláttuk, hogy nem működik. Most 27 vagyok, és megállapítottam, hogy az eljegyzés, a házasság nem tart össze egy kapcsolatot se (amelyiket meg csak az tartja össze, ott elég nagy baj van). És a gyereknek se az a fontos, hogy házasságba szülessen, hanem az, hogy egy jó kapcsolatba. A miénk nem volt az, csak kiegyeztünk vele, hogy jó lesz. De mindketten többet vártunk tőle.
Persze meg kell tervezni a gyereket, kell erről beszélni. De inkább a kapcsolatotokat elmézzetek, tartsatok önvizsgálatot, hogy valóban érettek vagytok-e a házasságra és a gyerekre. Én nem vagyok az. Az exem se. Igazából áldom az eget, hogy szétmentünk, pedig már nagyon vágyom gyerekre. Így meg biztos nem fogok már 30 éves korom előtt szülni, de nem is zavar. Az én családomban nem volt ebből probléma, én is kései gyerek vagyok.
Mindig a nőnek kell józannak lenni, a férfiak kényelmesek, akármilyen szerelemesek is.JÓ, HOGY TERVEZEL ELŐRE, de legyél tapintatos.nem tudom e gy láynkérés miért olyan költséges, ha autót tudtatok venni, egy laza kis gyűrű nem lehet annyira megerőltető. Egyedül maradok a válaszommal, de ez van,
amikor összeköltöztök esküvő előtt. Amikor én fiatal voltam, ilyen nem volt, egy év udvarlás, félév jegyesség és esküvő. Alig vártuk. hogy összeköltözzünk.
akkor is elvégeztük ám az iskolát. Egyébként sok sikert !
csak egy év munkaviszony kell szülés előtt 2 éven belül.
és nem gyes-t fogsz kapni, hanem csedet.
jó körülményesnek tűnik minden a fejedben amúgy.
görcsölsz.
- Jó napot kivánok, eljegyzési gyűgyűt szeretnénk venni.
- Bele akarja vésetni a menyasszonya nevét?
- Iiiiigen... kérem..., de ... ne túl mélyen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!