Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nőként szerintetek lehet kérni legalább ennyit?
4 éve vagyunk együtt a párommal, 3,5 éve együtt is élünk. Az egyetemen ismertük meg egymást, azóta ő már végzett és rendesen dolgozik, nekem még hátra van 1 évem. Jövő nyáron végzek, akkor kapom kézhez én is a diplomámat.
Együtt tervezzük a jövőnket, az életünket, mindent. Idővel szeretnénk összeházasodni és közösen gyerekeket vállalni.
Viszont itt jött elő az idő... Én ragaszkodnék hozzá, hogy 30 éves korom előtt gyereket vállaljunk, mert nem szeretnék későn szülni. Egészségügyben tanulok és túl sok rémtörténetet hallottam már arról, milyen veszélyei vannak annak, ha valaki túl sokáig halogatja az első babát, meg hát az se biztos, hogy elsőre összejön, lehet, hogy évekig próbálkozni kell, az ember hiába tervez, nem mindig alakulnak úgy a dolgok... Mindenesetre megmondtam a kedvesemnek, hogy én 30 éves koromra már az összes szülésen túl szeretnék lenni - de legalább is lehetőleg az elsőn. Viszont az a helyzet, hogy én házasság nélkül nem szeretnék babát. Csakis azután, hogy megvolt az esküvőnk.
Számolgattam, és mivel most 24 éves vagyok, jövőre már 25 leszek, mire lediplomázom, közben pedig legalább 2 évet dolgoznom is kéne, hogy egyáltalán kapjak GYES-t. Akkor meg máris ott vagyok, hogy bőven 27 éves leszek, mire egyáltalán szóba jöhet a baba, plusz a 9 hónap terhesség és ki tudja, még mennyi idő lesz, mire egyáltalán összejön.
Ezért megkértem a páromat, hogy legkésőbb a diplomaosztómtól számított 1 éven belül lehetőleg jegyezzük el egymást, és onnantól számítva 1 éven belül házasodjunk is össze. Nem akarok beleszólni, hogy mikor kéri meg a kezemet, és nem szeretném én meghatározni, hogy mikor vegyen el, tudom, hogy ez a férfi dolga, az ő döntése, de mivel az én életem is, gondoltam, ennyit azért kérhetek. Én se leszek már fiatalabb, és nekem igenis fontos, hogy 30 éves korom előtt legalább az első babánk megszülessen. Házasságon belül!
A párom azt mondta, hogy majd meglátja. Közben persze vigyorgott hozzá, tehát tudom, hogy csak az agyamat húzta, de jobban örültem volna, ha meg tudjuk beszélni konkrétan a dolgot. Jó, nem dátumra pontosan, de azért jó lett volna, ha azt mondja, oké, 2 éven belül eljegyezlek, vagy valami... Vagy szerintetek nem kellett volna ennyire behatárolnom az időt? Tényleg nagyon ciki volt tőlem, hogy ezt kértem?
Nézd, abból, hogy minden 1-2 soros "kritikára", illetve eltérő nézépontra fél-1 oldalas kitörésekkel reagálsz... hát nem az jön le, hogy nem vagy görcsös.
Pont, hogy görcsösen magyarázod hat oldal óta, hogy a te párod bizony veled tervez, ő bizony akar gyerekeket, ő bizony egyetért a terveiddel...
Az előző pár oldalon már nem egyszer kijelentetted, hogy nem vagy görcsös. Nekünk nem kell bizonygatnod, nekünk mindegy. Viszont ha ennyit emlegeted, és ennyi kétséged van, na meg mégiscsak feltetted a kérdést, akkor biztos sem vagy magadban.
Persze, hogy kitörök, amikor olyanokat olvasok, hogy tőlem menekülni kell, mert ilyen-olyan diktátor vagyok, aki nem hagyja élni a másikat, meg hogy gondoltam én ezt, hogy megmondom neki, mit gondolok, milyen meredek már ezt így elmondani egy férfinak, amikor ezt neki kell eldöntenie, és majd úgyis jól otthagy, mert én minden percét behatárolom, előre eltervezek helyette is mindent és neki nincs beleszólása, holott van!
Meg leszólják az egyetemi tanulmányaimat, hogy 25 évesen mit csinálok még ott, minek akarok diploma után egyből szülni menni (mert egyesek még a kérdést se tudják érzelmezni...), nincs is 4 éves képzés, stb, és bosszant, hogy gyakorlatilag csak a támadást kapom, szinte mindegy, miért, mert még a szakmámba is képesek belekötni, holott én egy tök ártatlan kérdést tettem csak fel. Persze, hogy bánt! Te nem törnél ki ettől a sok rosszindulatú, utálkozó választól ugyanígy?
hagyd rájuk, kérdező. Irigyek mert van egy elképzelésed, méghozzá nagyon is -klasszikusan nőies, statisztikáznak, mintha az érdekes lenne egy egyén életében, undokok, mert ez nem a trendi - élvezni, lébecolni a világba bele, a kiégésig, az a menő - és titkon érzik,
hogy igazad van.
Tanulj, és kívánom, hogy álmaid - álmaitok legyen a kedveseddel, és valóra váljon!
Kérdező, én nem akadtam ki rajta, mert sokban sajnos van igazság is.
Nyilván nem azokban, amelyek a szakmádat, az egyetemi tanulmányaidat, stb. kritizálják - az ilyeneket egyszerűen ignoráld.
Viszont többen is írták, hogy egyrészt nagyon merev/szigorú vagy, másrészt hogy a párod még nem veszi ezt annyira komolyan, mint te. Ezeken inkább elgondolkodhatnál visszatmádas helyett, mert sokan nem támadó hangnemben írtak. Ráadásul a kérdésed is az volt, hogy mi mit gondolunk a helyzetről. Erre a veled nem egyező véleményeket mind jól leszóltad, hogy nem is így van.
66%-os te meg akadj már le arról, hogy irigyek. Mi a rákot kellene irigyelni azon, hogy a kérdező aggódik hogy komolyan vette-e a párja vagy sem?!
Visszacsinálni már sehogy nem tudom a dolgokat, mivel ez a beszélgetés már megtörtént közöttünk. Igen, valóban a véleményetekre voltam kíváncsi, de nem sejtettem, hogy ennyi negatív hozzászólást kapok és mivel már leültem és elmondtam a páromnak, hogy én mit szeretnék, utólag sajnos már hiába gondolom végig az általatok írtakat.
De rendben, elismerem, hogy egyik-másik válaszban tényleg volt némi igazság.
Annyit tudok tenni, hogy innentől kezdve megfogadom a jó tanácsot és a jövőben megpróbálok egy kicsit lazábban hozzáállni ezekhez a dolgokhoz. Igyekszem majd nem ennyire szigorúan ütemezni az életet.
Szia! Én is csak bele-bele olvastam a kommentekbe. A mi történetünk röviden. Már kamaszkorunk óta ismerjük egymást, haverok voltunk. Én 29, Ő 30 volt, mikor összekerültünk. Ő már túl volt egy váláson, de az a kapcsolata nem volt hosszú. Többször azt mondta, hogy neki nem számít a papír, és erre a világra nem akar gyereket. Én meg valamiért úgy voltam vele, hogy szeretem, lesz, ami lesz. Aztán 2 éve azt mondta, hogy mi lenne, ha belevágnánk a babaprojektbe. Valószínű, hogy Ő ekkora érett meg. Lassan 1 éves házasok leszünk, a baba sajnos még nem jött össze, én is már 37 éves vagyok. Pedig világ életemben azt akartam, hogy fiatal anyuka legyek, mert én is késői gyerek vagyok, Anyu 34 évesen szült. De hiába akartam, így alakult.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy semmit nem szabad erőltetni, lehet, hogy a párod egyszerűen még nem érett meg a "feladatra".
"Jó, persze, bármikor meghalhatok, de minél idősebb vagyok, annál nagyobb az esélyem rá."
Ez sajnos nem kor kérdése. A nővérem férje, 25 évesen halt meg balesetben, a nővérem ott maradt a 4 éves gyerekkel.
"És ha valaki "merev és szigorú"? Akkor mi van?"
Az hogy neki fog fájni, ha az élet szembemegy vele. Akkor lehet aztán lábrázni, ha a körülmények beintenek! Láttam pár ilyet, ha valami nem a tervei szerint történt, legyen az akár apróság is, akkor sírt és összeomlott. Jó ez neki?
Az embernek szerintem legyen terve, de legyen éber azzal kapcsolatban, amit az élet kínál. Ha például éppen citrommal, akkor ne legyen probléma a limonádé receptjével.
Gratulalok annak aki lepontozott, azert mert elmondtam a velemenyem, miszerint helyesen tette hoyg szoba hozta a terveit, hogy mit hogy gondol. :))
Kerdezo!
Nagyon jol tetted, tenyleg inkabb most bukjon ki ha nem tervez kozos jovot, mintsem akkor haveletlen teherbe esnel, vagy mondjuk 10ev mulva amikor mar epedezve varod.minden nap hogy na talan most ker meg, kibukik beloled es ott hagy, hisz o nem tervezett kozos jovot,
Az ilyen dolgokhoz ket ember kell, es bar nem percre pontosan, de nagyjabol 4-5ev utan megkene azt beszelni hogy na esetleg osszekoltozest, babat, autot stb mikor tervezunk kozpsen. Igen, ez lenne a normalis, hogy leulunk, es elmondjuk a temarol a nezetunket, a gondolatainkat.
Nem ertem hogy sokaknak miert is baj az, hogy a kerdezo ugy tervezi hogy 30eves kora korulre tehetoen mar legyen egy bababuj? En is 30korul tervezem majd, es termeszetesen mi 2(!) Ev utan beszelgettunk mar ilyen dolgokrol, hisz mar ossze koltoztunk a parommal, bar meg nem kulon lakasba. Igen, szoba kerult mar hogy hogyan gondolkozunk.majd a csaladjatol kulon koltozesrol, arrol, hogy bar mar van egy autonk, de kene meg egy, na meg elobb egy lakas, es a baba csak mindenfelekeppen utana. Nem percre pontosan beszeltunlk meg, csak hogy nagyjabol 10even belul miken gpndolkodunk, mit szeretnenk majd(!!!!!) Megvalositani.
A kerdezo is ezt tette, mert ez a normalis. Es megjegyzem a manak elunk, peldaul beszeltuk hogy kene egy uj laptop, mert mar a regi rossz stb, majd ha lesz ra. Azan egyszer csak osszejott es mar aznap megvettuk, akkor az az napnal eltunl, es meg ezt sorolhatnank
Csak azert mert leultek megbeszelni, meg nem lesz a kerdezo egy idegbeteg, mindent sajatjanak, illwtve a sajat elkepzelese alapjan mindent ugy akaro boszi, hanem egy ertelmes felnott no a kerdezo, ugy hogy ennyit errol.
Na es most ismet le lehet pontozni, mert egyet ertek a kerdezovel, es szerintem gelyesen tette!! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!