Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nőként szerintetek lehet kérni legalább ennyit?
4 éve vagyunk együtt a párommal, 3,5 éve együtt is élünk. Az egyetemen ismertük meg egymást, azóta ő már végzett és rendesen dolgozik, nekem még hátra van 1 évem. Jövő nyáron végzek, akkor kapom kézhez én is a diplomámat.
Együtt tervezzük a jövőnket, az életünket, mindent. Idővel szeretnénk összeházasodni és közösen gyerekeket vállalni.
Viszont itt jött elő az idő... Én ragaszkodnék hozzá, hogy 30 éves korom előtt gyereket vállaljunk, mert nem szeretnék későn szülni. Egészségügyben tanulok és túl sok rémtörténetet hallottam már arról, milyen veszélyei vannak annak, ha valaki túl sokáig halogatja az első babát, meg hát az se biztos, hogy elsőre összejön, lehet, hogy évekig próbálkozni kell, az ember hiába tervez, nem mindig alakulnak úgy a dolgok... Mindenesetre megmondtam a kedvesemnek, hogy én 30 éves koromra már az összes szülésen túl szeretnék lenni - de legalább is lehetőleg az elsőn. Viszont az a helyzet, hogy én házasság nélkül nem szeretnék babát. Csakis azután, hogy megvolt az esküvőnk.
Számolgattam, és mivel most 24 éves vagyok, jövőre már 25 leszek, mire lediplomázom, közben pedig legalább 2 évet dolgoznom is kéne, hogy egyáltalán kapjak GYES-t. Akkor meg máris ott vagyok, hogy bőven 27 éves leszek, mire egyáltalán szóba jöhet a baba, plusz a 9 hónap terhesség és ki tudja, még mennyi idő lesz, mire egyáltalán összejön.
Ezért megkértem a páromat, hogy legkésőbb a diplomaosztómtól számított 1 éven belül lehetőleg jegyezzük el egymást, és onnantól számítva 1 éven belül házasodjunk is össze. Nem akarok beleszólni, hogy mikor kéri meg a kezemet, és nem szeretném én meghatározni, hogy mikor vegyen el, tudom, hogy ez a férfi dolga, az ő döntése, de mivel az én életem is, gondoltam, ennyit azért kérhetek. Én se leszek már fiatalabb, és nekem igenis fontos, hogy 30 éves korom előtt legalább az első babánk megszülessen. Házasságon belül!
A párom azt mondta, hogy majd meglátja. Közben persze vigyorgott hozzá, tehát tudom, hogy csak az agyamat húzta, de jobban örültem volna, ha meg tudjuk beszélni konkrétan a dolgot. Jó, nem dátumra pontosan, de azért jó lett volna, ha azt mondja, oké, 2 éven belül eljegyezlek, vagy valami... Vagy szerintetek nem kellett volna ennyire behatárolnom az időt? Tényleg nagyon ciki volt tőlem, hogy ezt kértem?
Sziasztok!
Nos, ha lassan is, de haladunk. Korábban már írtam nektek valahol, hogy sikerült megvennünk a saját autót. Úgy néz ki, összejön a saját lakás is. Nem éppen örömteli módon, persze. Valahol korábban talán már említettem, hogy tavaly sajnos meghalt az édesanyám. Nos, ha minden igaz, akkor örököltem tőle egy lakást, bár ez még nem hivatalos, mivel még nem zárult le a hagyatéki tárgyalás, de folyamatban van. Úgyhogy a saját autó után úgy néz ki, hogy lesz saját fészkünk is - bár annak egyáltalán nem örülök, hogy így... Mindenesetre abban maradtam magammal, hogy először lediplomázok, aztán meglátjuk, mi lesz. :)
válasza: válasza:
válasza:Szia!
Tudom, hogy nagyon régi a topic, de nagyon megfogott, ugyanis én is világéletemben ilyen "tervező" voltam, és az sem risztott vissza, amit a többiek írnak, hogy az élet nem mindig úgy alakul, ugyanis én vészterveket is gyártottam. Szóval nagyon megértelek, de az érdekes az az, hogy én is csak nem rég jöttem rá, hogy ez a fajta gondolkodásmód nem általános.
A dolog ami miatt írok az én szemszögem, és mivel nem olvastam végig a hozzászólásokat, könnyen lehet, hogy már szerepelt. (Arról nem is beszélve hogy két év elteltével már nem aktuális a kérdés, attól még az utókornak jó lehet.)
Szóval az én párom idősebb nálam, így nála előbb került elő ez a "terv". Ő akkor még nem mondott konkrét dátumokat, de éreztem hogy sokat agyalt, ugyanis a végén csak kibökte, hogy az én doktori képzésem húzza keresztül a terveit. (A doktori képzés nem olyan mint a alap/mesterképzés, hogy csúszok kicsit, vagy passziváltatok egy félévet; az kicsit olyan mint egy igazi munkahely, kivéve hogy pl. szülési szabadság nincs.) És itt jött be az, hogy a párom közölte velem a terveit és én pedig szó nélkül igazítottam a sajátjaimon.
Szóval szerintem ennek így kell műkönie: meg kell beszélni a terveket, és egymáshoz kell igazítani őket. Gyanítom, hogy ha ezt a kérdést egy férfi írta volna ki, az nem szított volna ekkora felháborodást.
Egyébként mi lett a történet vége?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!