Nőként szerintetek lehet kérni legalább ennyit?

32# te észlény, már miért ne lenne 4 éves képzés? Én is négy éves Bsc-re jártam...van ilyen, nézz utána.

Neked pedig kedves kérdező, édes vagy, hogy így megtervezted a jövődet és tulajdonképpen érthető is, de igaza van a többieknek, nagyot fogsz csalódni.

Van egy ismerősöm, ő is ilyen tervezgetős volt, mint te. Eldöntötte, hogy összeházasodik a sok éve meglévő párjával és a diplomaosztó után jöhet is a gyerek. Össze is házasodtak, a gyerek is összejött pont úgy, ahogy azt tervezte. Aztán szegény elvetélt, a férje meg nem sokra rá közölte, hogy még élni akar és elváltak. A volt férj nagyon hamar teherbe ejtett egy nála jóval idősebb nőt, akivel most együtt van, a csajszi meg éli a szinglik életét. Hát ennyit a tervezgetésről.

De én is jó példa vagyok. Mindig úgy voltam, hogy tetszik nekem ez a szingli-csajos élet, nem akarok féjet és 1000%, hogy 30 előtt nem szülök. Ehhez képest férjhez mentem és most várom az első babánkat még 30 előtt. És jól is van ez így.

Ezekkel csak azt akartam mondani, hogy kár ilyen pontosan kiszámolni, persze legyen terved nagy vonalakban, de ne erőlködj ennyire. Még bármi lehet.

Én alapvetően nem értek egyet azzal, hogy az eljegyzés/házasság a férfi dolga. Nem, ez kettőnk dolga és ehhez az kell, hogy mindkét fél elmondja őszintén a terveit a másiknak. Szerintem jól tette a Kérdező, hogy elmondta, hogy mit szeretne. Ezzel semmi gond nincs, a férfinak meg jó lett volna, hogy ha kitérő válasz helyett (majd meglátja) valami önálló gondolatot megfogalmaz. Akár azt, hogy igen, ez jó ötlet, vagy azt hogy ő még várni szeretne, mert nem érzi érettnek magát, vagy akár azt, hogy nem is akar házasodni, se gyereket. Csak valami párbeszéd indulna el a két fél között, mert megegyezés nélkül se jegyesség, se házasság, se gyerek nem lesz.

Egyébként én 25 éves vagyok, lassan 2 éve vagyunk együtt a barátommal és mi is megbeszéltük, hogy ha minden jól megy max. 3 éven belül összeházasodunk, mert én is szeretnék 30 alatt még szülni és 2, de inkább 3 gyereket szeretnénk mindketten. Nem traktálom ezzel a párom, hanem örülök, hogy tudunk erről is őszintén beszélni.

eltulzod a dolgot es ugy olvasod a szakirodalmat ahogy neked jol kijon.

30 eves kor nem idos nem oreg es nem jar e3xtra rizikoval.

Az osszes nyugati tarsadalomban a nok 30 folott szulik az elso gyereket.

eloszor iskola majd munka aztan hazassag gyerekszules.

Sot az sem ritka hogy 40 fole tolodik a gyerekvallas.

Itt Hollandiaban csak a kulfoldiek es a hogy is mondjam alsobb reteg szul 30 alatt elso babat.

Érdekes ez az oldal. Én sokat olvasok itt, és leginkább azt szokták írni a válaszolók hogy ennyi év után jó arról beszélni és kell is a partnerrel, hogy ki mikor és mit vár el a kapcsolattól.

Most bezzeg a többség szerint a kérdező hatalmas hibát vétett azzal hogy tervez és ezt a pasija tudtára is adta. Most akkor mit csináljunk, mi akiket még nem jegyeztek el? Ti magatok se tudjátok mit tanácsoljatok!

Szerintem jól tetted hogy erről beszéltél neki, és ezzel a rövid vigyorgós válasszal csak saját magát minősíti. Így a tudtára adtad, hogy mik a vágyaid, és ő ebben partner akkor segít az általad mondott idő intervallumban ezeket megvalósítani. Ha nem fog lépni, akkor legalább számodra még időben kifog derülni hogy lécelned kell, mert csak háztartási robotnak és ágyasnak kellesz.

Nem az a gond, hogy beszél a terveiről!

Hanem, hogy tuljdonképpen a gyerekvállalást behatárolta a maga szemszögéből és még plusz feltételhez is kötötte...

Valahogy akárhányszor olvasom el a sztorit nem találok benne utalást a párjára...

Egyetértek azzal, hogy meg kell beszélni a dolgokat. Viszont szerintem is túlzottan rágörcsölsz azzal, hogy még az éveket is megszabod. Most gondolj bele nem minden ember egyformán fejlődik, öregszik, de mégis biológiailag milyen különbség van ugyanazon nő 29 és 30 éves kori önmaga között? Valószínűleg nem sok, ezek csak számok, amik körülbelül követik az életciklusokat, és a 31 sem lesz tragédia.

Lehet, hogy te ezeket az érveket megbeszélésnek szántad, de mi van, ha a barátod azt mondja, hogy még nem? Mi van, ha nem azt mondja, hogy soha, csak azt, hogy haladjatok lassan, előbb diplomázz le, dolgozz le egy évet, aztán beszéltek róla? Képes lennél otthagyni? Ha igen, akkor ez ultimátum volt a részedről, nem véleménynyilvánítás.

Az eszem megáll, komolyan! Már csak a férfiaknak lehetnek elvárásaik? Nem szabad b@s.zogatni az eljegyzés, házasság, gyerek témával, aztán amikor már 10 éve vannak együtt akkor derül ki, hogy a pasinak esze ágában nincs mondjuk gyereket vállalni? Igen is, az eljegyzés nem csak a férfi "dolga". Jobb esetben két felnőtt(!) ember döntése, hogy összekötik az életüket. Nem csak a férfi élete változik meg, hanem a nőé is. Vagy egy nő nem érezheti úgy, hogy eljött az idő? Meg kell várni, hogy a férfi nagy kegyesen felhozza a témát? A kérdezőnek nem lehet az a kérése, hogy 30 éves kora előtt gyereket szeretne, mert akkor megtervezi a pasija egész életét, de a férfi eldöntheti, hogy mikor szándékozik megkérni a kezét?

Igen is, meg kell beszélni, mondja el a véleményét. Ha meg a pasinak az a válasza, hogy nem, akkor nem kell együtt lenni, hiszen nem egyezik meg az elképzelésük a közös életről, és ez jobb, ha minél előbb kiderül.

Szerintem ezzel az elsősorban a baj, hogy ti nem leültetek megbeszélni, hogy kinek mik a tervei, hanem apróbb jelekből elkönyveled, hogy a párod is akar majd gyereket, esküvőt meg akkor akarjon már, ha te is - és utána kerek-perec kijelented, hogy neked mik a megdönthetetlen elvárásaid és időhatáros terveid, kész, pont, egyezzen bele, az ő véleménye, az ő tervei, az ő érzései ki a fenét érdekelnek ugye.

Na ez a gáz, nem az, hogy vannak elképzeléseid. Csak azokról értelmesen, közösen kellene beszélgetni, nem kötni az ebet a karóhoz a másik megkérdezése nélkül...

Hát ez azért elég meredek. Megbeszélni kellett volna, megkérdezni a véleményét a témában, nem kész tények elé állítani, hogy te ezt és ezt akarod, és neki ennyi és ennyi ideje van rá mert...Amúgy, ha annyira akart volna, már megkért volna.

Viszont tényleg nagyon görcsös vagy, és túlzásba viszed a tervezgetést.

Mi a férjemmel, mikor még jegyesek voltunk, úgy terveztük 5 év házasság után legyen az első gyerek kb, hogy azért kettesben is legyünk normális mennyiségű ideig, kiélvezhessük a házasságot is, úgy ahogy a kapcsolatot. De mivel tervezgetni lehet, de nem érdemes: ez nálunk is beütött. Még csak pár hete voltunk házasok, amikor az orvosom azt mondta, hogy nekem nem lesz gyerekem. Akkor 25 éves voltam, szóval nem voltam öreg. Most leszek majd 29. Változás nem történt azóta sem.

Ne tervezz ennyire görcsösen, ennyire előre, mert (ne így legyen), de nagyon pofára eshetsz. Még az is lehet hogy a párod beijed és lelép.

Én értem a problémádat, de ne akard ennyire kicentizni és eldönteni másvalaki életét (a párodét jelen esetben) Had döntse el ő mikor kér meg és a többit.

Megbeszélheted vele, hogy egyeznek e az igényeitek, aztán ha nagyon nem, akkor vagy elfogadod, vagy kereshetsz olyat akinek megmondhatod mikor kérjen meg, mikor vegyen el, mikor ejtsen teherbe.....és ő majd csak bólogat....

Ismerősöm is nagyon tervezgetett, hogy neki mire betölti a 30-at, már meglesz az első gyerek, házas lesz addigra, 150 fős lagzit akart a párjával, stb.

Aztán ebből az lett, hogy a pasi össze sem költözött vele, és meg is csalta. 5,5 év után szakítottak. 29 éves elmúlt már, évek óta párkapcsolata sincs, nem hogy házasságot, gyereket tervezhetne egy stabil kapcsolatban, komoly partnerrel.

Szóval ennyit a görcsös tervezgetésről. Szerény véleményem szerint inkább beszélgess vele erről, kérd ki a véleményét, mennyire egyeznek az igényeitek.

Szerintem meg jól tette, hogy megbeszélte a párjával, hogy ő mit szeretne. Erre már lehet lépni, lehet válaszolni, el lehet mondani, hogy a másik mit akar, lehet közelíteni az álláspontokat.

De sokaknak ez úgy látszik, magas - tisztelet a kivételnek, ők is jelen vannak ám itt is néhány válaszban.

Leegyszerűsítem:

- Szívem, én úgy terveztem, hogy a hétvégén rakott krumplit eszünk, úgy ennék már valami krumplisat.

Erre különböző reakciók születhetnek, az elmegyünk étterembe, majd főzök én, vagy elmondja, hogy inkább krumplileveshez van kedve.

Ha nem hozza fel, akkor lehet a másiknak nem jut eszébe az egész téma, elvan szendvicsen mondjuk, mert olyan kedve van, vagy esetleg megfőz egy hatalmas adag csülkös bablevest másnap, amiből bőven marad a hétvégére is.

Ez egy elég egyszerű példa, de jól rávetíthető egy kapcsolatra hosszútávon. Igenis meg kell beszélni a dolgokat, meg kell fogalmazni bizonyos vágyakat, ha úgy tetszik terveket, amiket aztán a másikkal közösen meg lehet beszélni.

Jól tetted, Kérdező, hogy elmondtad így ebben a formában.