Nőként szerintetek lehet kérni legalább ennyit?

Érdekes olvasni a hozzászólásokat, nagyon eltérnek a vélemények egymástól.

Valaki kérdezte, hogy mi lenne, ha a párom azt mondaná, hogy még várjunk, képes lennék-e vajon ezért otthagyni. Nyilván nem. Ha azt mondja, ő még várna ezzel 1-2 évet, rendben van. Vagy ha azt mondja, hogy ő úgy gondolta, ez a házasodási számára inkább egy 5 éves projekt, arra is azt mondom, hogy oké, kivárom. De pont ez az, hogy ő nem igen mondogatja, mert most elvan foglalva a közelebbi tervekkel. Pl. hogy először autót vegyünk, aztán lassan munkahelyet is szeretne váltani, vagy például most albérletben élünk és szeretne/szeretnénk egy saját, közös lakást, stb. Úgyhogy Ő is mindig elmondja nekem, hogy akkor ezt így meg úgy tervezte, most megvesszük az autót, utána szeretné, ha ekkorra meg akkorra lenne egy saját kis fészkünk, ehhez először ez meg az kellene, stb. Szoktunk tervezgetni, és közösen(!), tényleg nem tudom, miből következtettek arra itt egyesek, hogy én percre pontosan megszabom a párom életét... Szó sincs róla, épp ellenkezőleg, együtt szoktunk megbeszélni és eldönteni mindent, és általában inkább fordítva áll a dolog, inkább én vagyok az, aki folyamatosan asszisztál hozzá, hogy az ő kis szíve vágyai (pl. a saját kocsi) minél előbb teljesüljenek. A gyereket is fel szokta emlegetni, de mindig úgy hozza csak fel, hogy "majd amikor gyerekünk lesz". Csak nincs benne semmi konkrétum.

Ezért hoztam fel a témát, mert én 4 év után úgy éreztem, hogy időszerű komolyabban beszélnünk róla, és nem csak álmodozás szintjén, amit az utolsó válaszolók egyike is leírt itt párbeszéd formájában... Ezen az "Egyszer majd szeretnék feleség és anya lenni, te mit gondolsz erről?" "Igen, szívem, egyszer majd én is szeretnélek elvenni" témán mi már réges-rég túl vagyunk. Ezt már megbeszéltük, ő maga mondta, hogy velem tervezi az életét, és hogy el akar majd venni. Csak legyen miből meg hová.

Én lassacskán ennél valami konkrétabbat is szerettem volna tudni, nem csak annyit, hogy "majd", "valamikor" meg "egyszer".

Ezért igen, fogtam magam, leültem vele és elmondtam neki, hogy én ezt így meg így gondoltam, szeretném, ha nagyjából így és így terveznénk a jövőt illetően és belekalkulálná a saját lakás és közös autó mellé a házasságot meg a gyereket is. Ha azt meg tudja mondani nekem előre, hogy tervei szerint ő fél éven belül kombi autót venne, és mondjuk 5 éven belül szeretne velem közösen egy saját lakást is, akkor én miért nem vázolhatom fel neki ugyanígy, hogy én meg szeretném, ha 2 éven belül beleférne egy eljegyzés is? És igen, megindokoltam azzal, hogy nekem igenis fontos az esküvő és az, hogy 30 éves korom előtt (vagy jó, rendben, legyen igaza a sok okos karrieristának is, akik a későn szülést pártolják, legyen akkor 30 éves korom körül!) szeretnék majd gyereket is.

Mikor visszakérdeztem, hogy ő mit szól ehhez, mosolygott és azt mondta, hogy majd meglátjuk.

Erre itt sokan kijelentették, hogy tőlem menekülni kell, mert én megszabom minden egyes napját... istenemre mondom, nem látom az összefüggést.

Amikor rákérdeztem, hogy mit ért az alatt, hogy "majd meglátja", arra csak annyit mondott, hogy nagyjából ő is így gondolta, ahogy én felvázoltam neki, csak nem tervezte meg ennyire pontosan a dolgokat. Amikor megkértem, hogy akkor mondja el, ő hogy tervezte, csak hogy valamennyire tudjam, akkor azt felelte, hogy direkt nem akar konkrétan időt mondani. Illetve azt mondta nagyjából szó szerint, hogy nem meri most előre azt mondani, hogy oké, akkor a jövő év folyamán megkér, nehogy aztán valami miatt esetleg mégis elcsússzon az idővel, mert feleslegesen nem akar ígérgetni. Azt tudni kell róla, hogy ő szereti betartani, amit ígér. Nála az adott szónak súlya van.

Szóval lezárta annyival, hogy azért mondta nekem, hogy majd meglátjuk, mert ennyire előre nem mer semmit ígérni, hátha valami miatt nem tudná betartani. Azt mondta, egyelőre foglalkozzunk most azzal, ami jelen pillanatban fontos, a jövőt illetően meg majd úgyis meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgaink.

Annyit hozzátennék, hogy erre mondtam végül azt a páromnak, hogy rendben, ne ígérjen akkor előre ilyesmit, de megkértem, viszont azt vegye figyelembe, hogy én szeretném, ha 30 éves korom körül legalább az első kisbabánk megszületne, és hogy jó lenne előtte valamikor megejteni az esküvőt is. Ennyi. Mondtam, hogy oké, legyen úgy, ahogy ő gondolja, kérjen meg akkor, amikor úgy érzi, de számoljon vele, hogy beleférjenek ezek a dolgok is, lehetőleg még 30 éves korom előtt!

A jegyességhez "megadott" év (ami a diplomaosztóm utáni év lenne) már csak akkor jött ki, amikor konkrétan utánaszámoltam a dolgoknak, hogy ha azt szeretnénk, hogy minden beleférjen az esküvővel, a terhességgel, és az előtte való plusz 2 év munkámmal együtt, akkor valószínűleg attól az évtől lenne reális ezen egyáltalán komolyan is gondolkodni.

"Szerintem ha így áll hozzá, nem igazán tervez veled. Inkább úgy hangzik, hogy szeretne az életébe házasságot, gyereket, családot, de nem biztos, hogy mindezt tőled szeretné.

Nem azért, mert nem mond konkrét időpontot, ez érthető, hanem azért, mert elsősorban úgy áll hozzá, hogy más a fontos, ez mellékes, majd meglátjuk lesz-e vagy sem."

27 éves és még csak 1 éve dolgozik. Megértem, hogy egyelőre a karrierje és a stabil anyagi háttér építése számára fontosabb, mint a család. Igaza van annak a hozzászólónak, aki írta, hogy a semmire nem szabad gyereket vállalni. Nem véletlenül szeretnék én is legalább pár évet dolgozni a diplomám megszerzése után, mielőtt gyereket vállalunk. Abszolút normális dolognak tartom, hogy egy 27 éves férfinak még fontosabb az autó és a saját lakás, meg a jó munkahely, és ha ezeket már megteremtette, csak azután gondolkodik majd komolyabban azon, hogy akkor családot alapítson. Nem is vártam volna tőle, hogy akkor most rögtön rohanjon el gyűrűért a sarki ékszerészhez és valentín napon ereszkedjen előttem fél térdre, mivel - még egyszer leírom - még én magam is tanulok. Nincs értelme összeházasodni addig, amíg nem állunk mindketten a magunk lábán.

Én mindössze szerettem volna ezt a kérdést tisztázni, hogy mire számíthatok. Ezért felhoztam a témát, nem csak úgy, ahogy emlegetni szokta/szoktuk, hogy "majd", "egyszer", "amikor", hanem próbáltam konkrétan években méri, években tervezni, hogy hány év lenne, mire ide vagy oda együtt eljutunk ezen a téren. Elmondtam, hogy én nagyjából mit szeretnék, kb. hogyan gondoltam, mit hány év múlva tartok reálisnak, stb.

Egyáltalán nem hiszem, hogy nem velem tervezi ezeket, hisz' akkor egyáltalán nem mondaná, hogy szeretne velem közösen gyereket, meg hogy ide vagy oda szeretne elmenni velem 5-10-15 év múlva... Csak jelenleg neki más dolgok fontosabbak. Ettől függetlenül úgy vélem, hogy beszélni még lehet róla, akkor is, ha ezek számára (és számomra is) még csak hosszú távú tervek.

És még egyszer le szeretném írni, hogy nem vagyok görcsös, nem fogom a földhöz csapni magam, ha nem úgy sikerülnek a dolgaink, ahogy most eltervezzük őket. Rugalmas vagyok, ha úgy alakul, hogy csak 5 év múlva tudunk összeházasodni, akkor ez van, én elfogadom. Nem fog összedőlni a világ. Csak jó lenne legalább valami viszonyítási alap, hogy kb mire készüljek.

"ő még ezt a gesztust is bizonytalanul ígérte... Érted???"

Persze, hogy értem. De mint mondtam, neki fontosak az ígéretek. Mindig azt mondta, már a kapcsolatunk legelején is, hogy szerinte az eljegyzés egy ígéret arra, hogy amint tud, el fog venni. Ezért nem is híve a hosszú jegyességnek, szerinte annak semmi értelme, ha az ember csak eljegyzi a párját, de aztán nem veszi el még évekig... az olyan, mintha megígérne valamit, amit aztán nem tart be. Nem jogi szempontból fontos, hanem elviekben. Ma már sokszor dobálóznak ide-oda a gyűrűvel, mindenki eljegyez mindenkit, pont azért, mert tudja, hogy az nem kötelezettség semmire sem. De a párom ebből a szempontból más, ő úgy gondolja, hogy a jegyesség igenis egy nagyon komoly és őszinte ígéret. Amit be is illik tartani. Már az elején leszögezte, hogy ne várjak 4-5 év jegyben járást, mert ő csakis akkor fog megkérni, amikor úgy látja, van elég pénze arra (vagy rövid időn belül össze tud gyűjteni annyit), hogy legkésőbb 1 éven belül el is vegyen. Ő nem tervezi húzni-halasztani a dolgokat, ha egyszer megkér, akkor számoljak úgy, hogy 1 éven belül esküvő van. Ezt gyakorlatilag kerek-perec így megmondta.