Téged sem jegyeztek el, mégis házasodsz?

Nálunk így volt. Soha nem kérte meg a kezem és én sem erőltettem, valahogy mindig természetes volt, hogy majd az egyetem után, ha elkezdünk dolgozni, akkor összeházasodunk. Így is történt. Megbeszéltük, hogy mikor legyen az esküvő és megszerveztük. Egyáltalán nem volt eljegyzés sem. A gyűrűt 3 héttel az esküvő előtt rendeltük meg, épphogy megérkezett a nagy napra.

Hogy mi lett belőle? Lassan 15 éve vagyunk együtt, nagy nagy boldogságban és egyet értésben, már gyerekünk is van.

Engem egyébként soha nem zavart sem ez, sem az, hogy egyébként sem túl romantikus a férjem. Nincsenek meglepetések, nagy csokrok, romantikus vacsorák, de hazugságok, megcsalások, veszekedések sem. Nekem volt, illetve voltak ennél romantikusabb udvarlóim is, de egyikkel sem voltam ilyen boldog, illetve mindegyik csinált számomra elfogadhatatlan dolgot (megcsalás, hazugság, másokkal való elfogadhatatlan viselkedés).

Nem térdelt le eléd, ez a baj, most meg már persze, hogy nem lenne olyan...

De kérdező, a négy év alatt szóba került nálatok az eljegyzés, az, hogy SZERETNÉD, ha megkérne, mielőtt esküdtök? Ha erre nem a válaszod, akkor ne puffogj, vagy őszintén mondd el neki, mi bánt, ne játszd a sértődött libát, mert ő nem érti, mi bajod, és amíg nem nyitod ki a szádat, nem is fogja.

Lehet, neki nem fontos az eljegyzés, mert biztos (tuti, hogy biztos) a kapcsolatotokban, vagy csak felhajtásnak gondolja, a családjában nem szokás, nem látta... Kérdezd meg, miért nem jegyzett el (normális hangnemben, ne számon kérően, rinyálósan...), és fogadd el az indokait. Ha szeretnéd, hogy eljegyezzen (szeretnéd, mert azért puffogsz), akkor mondd neki, hogy valamikor, mikor úgy gondolja, jegyezzen el, de ne tudd, mikor. Az is meglepi lesz, mert az időpontról nem lesz fogalmad. Jó, nem olyan, de legalább letérdel - mert neked az tényleg fontos.

Off: Mi még csak kb. fél éve jártunk, mikor a húga eljegyzése kapcsán szóba került a dolog. Elmondtam, hogy szeretném, persze (jó, ha mégsem jegyez el, hát istenkém, ez van, attól még szeret), de lehetőleg egyszerűen, és akkor tegye, mikor késznek érzi magát. Bár még messzi a dolog, de tudja, hogy mit szeretnék, mert MONDTAM, BESZÉLTÜNK róla.

Kedves kérdező ne haragudj meg rám. De egy kicsit furcsa vagy. Hozzá akarsz menni ehhez a pasihoz, mert annyira jól megvagytok hogy az esküvő a következő lépés, de annyit nem tudsz vele megbeszélni, hogy mit szeretnél. Egy őszinte mély kapcsolatban mindenről kell tudni beszélni, a te igényeid amiket felvázoltál nem is a legcikisebb dolgok közé tartozik. Ennél még sokkal gázabb dolgokról is tudni kell beszélni. Te itt szabályosan hisztizel a hozzászólásaid alapján, de vörösödsz mikor a szülőknek mondja hogy esküvő.

Ha ez a pasi ennyire nem tudja mi az az esküvő, akkor ki más segíthetne mint te? Akar a szerencsétlen te meg csak úgy csinálsz mintha nem érdekelne( ezt írtad) de igazából nagyon is érdekel. Ülj le vele, meséld el hogy megy ez az egész, milyen igényeid vannak. Ezt a "lánykérősdi "dolgot is már korában elmondhattad volna neki hogy te szeretnél ilyet, meglepit meg mindent.4 év alatt kellett volna rá időt szakítani hogy elmond mit akarsz.

Én egyébként az apától való elkérést is hülyeségnek tartom úgy ha valaki már évek óta együtt van, főleg együtt is lakik. Akkor az már csak egy vicc, hiszen mikor összeköltöztek -feltehetőleg külön- már akkor elvitte a lányt.

Ha szereted a pasit, akkor sz.arj le minden sablont- mert ez az- és menj hozzá, legyetek boldogok. És beszélgessetek mindenről. Már most kezdj el gyerek dolgokról beszélgetni, nem baj ha 5 év múlva akarsz gyereket, csak hogy tudjátok mit vár a másik stb... nehogy így járj mint a lánykéréssel.

off:

"@35 Évekig élhetsz együtt akárkivel, teljesen megismerni nem fogod, mert mindenki folyamatosan változik. Valamint nem tudhatod, mi lesz, ha gyereketek lesz, ha valamelyikőtök elveszíti a munkáját, vagy hogy reagál, ha meghal egy családtagja, vagy te mit csinálsz, ha pl. nyomorék lesz a férjed. Én tizenévesen gondolkoztam úgy, ahogy te. Azt hittem, hogy ez az egész nem fontos. De mostanra nekem is fontos lett és rosszul esik. Nem dől össze a világ, de rosszul esik, bánt. Még, ha neked nehéz is megértened."

Látod, én pedig tizenévesen gondoltam úgy, hogy ezek a külsőségek is fontosak. Mégpedig azért mert úgy gondoltam, hogy aki kimondja az igent, és végigcsinálja ezeket a ceremóniákat az összes habosbabos körítéssel, azzal valóban a komolyan gondolja és a szavát adja. (Magamból indultam ki, hisz számomra ha ilyenbe belemegyek, az valóban nem játszadozásból történik.)

Azóta...

Azóta egyrészt tudom, hogy manapság már alig van emberi lény, aki komolyan gondolja a házasodást. Nők pl: Egy csomó nő nem azért házasodik, mert annyira szereti a párját, hanem mert vagy érdekből megy a pasihoz, vagy pedig úgy érzi az érdem, hogy őt valaki feleségül veszi, vagy épp gyerekeket akar hamar, vagy mert épp a házassággal járó habosbabos körítésre és az ünneplésre vágyik. Férfiak meg: Sok férfi azért megy hozzá a nőhöz, mert tudja, hogy így a nőt sokkal könnyebben megkaphatja..., és van aki anyuci helyett kiszolgálja...

Aztán ha megunják egymást, az első vita után elválnak. Nem számít, hogy mit fogadtak egymásnak...

Egyrészt ez látom tömegével megtörténni....

Másrészt pedig volt már nekem is hosszútávú kapcsolatom, és tudom mennyire (nem) változnak az emberek, és azt is, hogy mennyire nehéz megismerni a másikat. Tudom mi az amit eltűrök, és mi az amit nem.

Olyan nagyot nem változik senki. Természetesen érik, fejlődik, komolyodik, csiszolódik akár egy máik emberhez is, de senki nem változik önmaga ellentétévé. Azok szokták úgy érezni, hogy megváltozott a másik és már nem szeretik, akik nem fordítottak elég időt a másik megismerésére, és eleve úgy álltak hozzá, hogy majd "megváltoztatják". Na azoknak változni fog a kis fejükben elképzelthez képest, vagyis önmagukhoz képest semmit...

(Esetedben a 4 év pl elég kell legyen szerintem arra, hogy megismerd...)

És persze, nem tudhatom, mi lesz, ha gyerekünk lesz. Nyilván több lesz a feladat, kevesebb az időnk, de ez természetes, ezzel számolni kell. Ha egyikőnk elveszíti a munkáját... abban már bőven van tapasztalatom, emiatt nem válnék... És Kérdező, most őszintén, ha a párod, akit szeretsz mondjuk egy baleset miatt tolószélbe kerülne, akkor te elhagynád???

Komolyan gondolod azt, hogy ezek miatt elválnál?

Tudod, akkor úgy tűnik te is az a fajta ember vagy aki nem azért házasodik, mert szeret valakit. Ezek szerint neked tényleg annyira fontosak ezek a körítések, hogy csakis ezek a fontosak...

Akkor talán a legjobb megoldás, ha nem mész hozzá a párodhoz, hanem vársz egy olyan pasira, aki tud neked meglepetést szerezni, elhalmozni magától gyűrűkkel és programokkal, verses könyvekből ollózott romantikus idézetekkel. Hiszen úgy tűnik tök mindegy a társad személye, a tettei a fontosak számodra.

"Sok férfi azért megy hozzá a nőhöz, mert tudja, hogy így a nőt sokkal könnyebben megkaphatja"

Na ezért nem kell regényt írni arról, ami három mondatban elmondható, akkor nem irunk butaságokat.

Ha terápiás célzattal beszélgetsz, akkor jó.

Figyu:

"úgyhogy azt is megbeszéltük már, hogy milyen esküvő tetszik nekünk és hogy hol szeretnénk tartani, sőt, hogy ki legyen a vőfély. Ezek után ne mondd nekem, hogy olyan nehéz lett volna megkérdezni. "

De ezek után miért kellett volna megkérdeznie, ha már megbeszéltétek azt is, hogy ki legyen a vőfély? :) Egyértelmű volt, hogy hozzámész. Valószínűleg ezt a külön szertartásos lánykérést elfelejtette már emiatt. Szerintem nem érdemes puffogni, élvezd a jó időt :) Én már alig várom, hogy hazautazzak csütörtökön, itt (Skandinávia) elég hideg van :S Bocs az offért.