Mi tehetnék? Segítsen valaki mégis mit lehet ilyen helyzetben csinálni?

Szóval 4 éve vagyunk együtt a vőlegényemmel,1,5 éve jegyzett el,még nem szeretnénk esküvőt mivel 24 évesek vagyunk és élvezni szeretnénk az életet...és itt jön a nagy DE...párom nem dolgozik,és nem is nagyon tűnik úgy mintha nagyon akarna..tavaly nyáron fejezte be az iskolát,azóta elvileg munkát keres,de nem sok eredménnyel.én tudom hogy manapság nehéz munkát találni ( nekem is 9 hónapba telt) ,de annyi ismerőse van,a szülei egy hatalmas multi cégnél dolgoznak és állításuk szerint ott nem tudnak neki munkát találni..én dolgozom,viszont mindennap 5-kor kelek,fél hatkor érek haza,és imádom a munkámat,azt még jobban imádnám ha végre függetlenek,önállóak lehetnénk,de ehhez ő is kell.azt még hozzá kell tennem elég erősen függ az anyukájától..pl az évfordulónkra találgattunk programokat erre ő azzal jön hogy anyukájának ez meg ez volt az ötlete, meg jelentkezni akar főiskolára levelezőn (szintén anyuka hatására),de szerintem végre önállósodni kéne,mivel még a szülei fizetik a rezsinket.amiért én végtelenül hálás vagyok,de úgy érzem ezért ők mindig elvárnak valamilyen ellen szolgáltatást (pl.állandóan ugráltatják,ha kettesben lehetnénk akkor ide-oda kell őket kocsikáztatni,vagy ha apukája iszik napközben akkor neki kell ide-oda furikázni,vagy ha hazaérek hullafáradtan,akkor szinte mindennap előfordul hogy ott van a két fogadott testvérek,akiktől nem igazán lehet pihenni de ezt már végképp nem részletezném mert rengeteg lenne). Ja és még annyit szeretnék hozzá tenni,hogy ha bármilyen nagyobb költséggel járó kiadást kitalál/kitalálunk akkor mindig az van hogy a szülők fizessék ki felesbe (a szüleim elváltak,apa felesége egy pénzéhes ..., szóval őt ezzel végképp nem nyaggatnám),de ha lenne munkája a páromnak simán ki tudnánk fizetni az ilyen dolgokat.

Nagyon szeretem őt,nem akarom elhagyni,de már nem tudom meddig bírom.És nem vagyok pénzéhes,egyszerűen csak azt szeretném ha önállóak lennénk végre,és nem függnénk senkitől.