Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Téged sem jegyeztek el, mégis házasodsz?
4 év után a párom úgy döntött, hogy ideje összeházasodnunk. (Nem vagyok terhes, most állunk úgy, hogy nagyjából berendeztük a lakást, tudunk félretenni a lagzira.) Ennek én nagyon örülök, de nem volt klasszikus lánykérés... És kérdezgeti is, hogy szeretnék-e gyűrűt meg ilyenek... Mármint kísérőt, lánykérőset. Szeretnék, de nem úgy, hogy akkor megmondom, hogy melyik legyen, hol és hogy kérjen meg. Lehet ezzel valamit kezdeni, vagy törődjek bele? Egyébként romantikus alkat, nagyon kedves meglepetéseket szokott okozni, de ez valahogy nem lett az.
Más is járt így? Mi lett belőle?
Jujj, most olvastalak végig. Nagyon erőltetett lesz ám a "meglepetés" tényleg, ha kierőszakolod.
Neki valószínűleg ez nem volt a fejében, és most tőled várja, hogy mit tegyen. Szerintem ne alázd meg őt még jobban, és igen, az anyakönyvvezető legyen az első, aki megkérdezi. Te pedig felelj igennel, és kész.
Egyébként még valami:
Én nő létemre nem vagyok egészen tisztában minden ilyen szokással, hogy mi mikor, mi után...
Az az igazság, hogy nem tanították ezt se iskolában, nem mesélt nekem ezekről otthon se senki, és a rokonságom meg elég kicsi, ők is távol élnek, és sajnos egyáltalán nem járkálunk össze, nem beszélgetünk a nagy családi történésekről. Őszintén szólva 10 éves koromban voltam utoljára rokon lagziján.
Baráti körben? Nem nagyon beszélgetünk ilyesmiről, és csak egyetlen egyszer voltam barátok lagziján. Fogalmam sincs, hogy ők is milyen "szokásoknak tettek eleget" a lagzi előtt, amelyen én is ott voltam. Sosem gondolkodtam rajta.
Fontosnak tartom a házasságot, de ha magam is megtalálom az igazit, akkor bizony utána kell majd járnom, hogy hogyan is "kell" hivatalossá tenni, mert nem sokat tudok róla!
Véleményem szerint a férfiak meg még kevésbé gondolkodnak ilyesmikről előre...!
Tehát könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy a párod nem azért nem jegyzett el, mert nem akart, hanem azért, mert fogalma sincs arról, hogy mik a szokások, és arról sincs fogalma, hogy ezek neked olyan fontosak!
Most duzzogsz, és ha így kezded, és majd ezt fogod felhánytorgatni neki, ha pár év múlva ezen-azon összecivakodtok, akkor még rá is mehet a kapcsolatotok erre.
Viszont ha szólsz neki, hogy ezek a szokások vannak, és te szeretnéd, akkor lehet simán benne lesz, még ha eddig fel sem merült benne, hogy kéne...
22-esnek nagyon igaza van
pl nálunk a férjem semmiről nem tudott, egyszer volt esküvőn,( arra sem emlékszik, mert kicsi volt, csak fénykép van róla)
A családjuk egyrészt nem tart össze, másrészt nem szokás a házasság, ahol igen,azok inkább ne tették volna
tehát náluk, semmi szokás nincs, emiatt teljesen a miénkhez tartotta magát, amiről nem kérdezett, csak akkro, amikor már benne voltunk..
őt addignem érdekelte, mert nem volt fontos...
@21 Mi ebben az alázás? Az alázás az lett volna, ha amikor a szüleimnél voltunk és felhozta a témát, közöltem volna, hogy hé-hóóó-heee! Lassan pajtikám, előbb nem tőlem kéne megkérdezned, hogy van-e miről beszélgetned az apámmal? De én csak vörösödtem és vigyorogtam, egy szót se szóltam, hogy engem még meg se kértek. Aztán nagy büszkén elmondta a saját anyjának, hogy házasodunk, ő megkérdezett, hogy hogy történt a lánykérés, én meg mondtam, hogy az még nem volt... Oké, hogy fél apámtól, de tőlem miért olyan nehéz megkérdezni? Két éve mutogattam neki gyűrűket és más ékszereket, hogy ez de szép, az de jó... Akkor nem vette a lapot, úgyhogy vettem magamnak egy pár új fülbevalót, valami vigaszdíjként. Azt mondta, kifizeti, úgy olyan, mintha tőle kaptam volna. Én meg mondtam, hogy nem, nem attól lesz olyan.
@22 Ezúton üzenem minden férfinek, hogy lánykérés gyanánt érdemes legalább a klasszikus, "Hozzám jönnél feleségül?" mondatot elböfögni. És igazad van, könnyen lehet, hogy ezzel vagdalkoznék sértődötten, pont ezért is írtam ki a kérdést, mert bánt a dolog és nem értem, hogy miért olyan nehéz ez.
"A férfiaknak nyílt beszéd kell, a legtöbb nem tudja értelmezni a féltekinteteket, szájhúzást, hangszínbeli különbségeket, és egyik sem gondolatolvasó!"
Röstellem, de ez bizony szóról-szóra így igaz.
Öszödi Fecó, nem kell ezen mit röstellni. Más fából faragták a férfit, a nőt pedig az oldalbordából.
A kérdező próbálja irányítani a férfit, hogy hogyan kell megkérni a kezét, holott már időpontjuk is van az esküvőre, így tök felesleges műszertartást szeretne.
Az a Mr. Bean jelenet jut eszembe a kérdezőről, amikor Mr. Bean megírja magának a karácsonyi képeslapokat, bedobja a postaládájába, és aztán naaaagyon meglepődik, amikor kibontja :D
@27 Nem, nem érted. Én nem akarom irányítani sehogy, már nem érdekel. Szarul esik, de most már fejen is állhat, akkor sem lesz meglepetés. És még nyaggat is vele, hogy hogy csinálja. Mondtam neki, hogy nem kell másik gyűrű, nekem tetszik a karika. Ő meg mondta, hogy a bátyja szerint is felesleges, mert a sógornője se hordja, pedig sokat költött rá. Erre csak annyit mondtam, hogy a munkája miatt nem hordja, arra a gyűrűre nem lehet gumikesztyűt felvenni...
Szóval én megvagyok plusz gyűrű nélkül, arról már letettem, amikor megrendeltük a karikát. De nagyon jól esne, ha megkérdezné.
De értem, kérdező.
Hiányzik az, hogy nem térdelt le eléd és kérte meg a kezed.
De amikor beleegyeztél az esküvőbe, kvázi igent mondtál neki.
Most tényleg, ennyire fontos? Akkor fújjátok le, és mondd meg neki, hogy majd lepjen meg valamikor.
De tényleg nem értelek, azt írod, hogy romantikus alkat és szokott meglepetéseket okozni. Akkor nem valószínű, hogy nagyon hiányozna az életedből a meglepetés tőle. Ez most nem így sikerült, ettől még boldog lehet a házasságotok. Nincs okod neheztelni rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!