Létezik olyan férfi aki nem akarja bele kényszeríteni a nőt a klasszikus női szerepekbe és nem akarja a klasszikus férfi szerepet?

"Persze mindekinek más az igyenye a takarítás de én türelmes vagyok ha 2 napot kell rá várnom akkor várok annyir csak csinálja meg "

Nem értem miért tennéd ezt. :) Inkább szívod a fogad, hogy nem olyanok a körülményeid, amilyet szeretnél? Nem attól leszel elnyomott, hogy TE úgy döntesz kitakarítasz, mert NEKED így tetszik. Én meg ezt nem bírnám, hogy a szent egyenlőség eszméje miatt eltűrjek valamit, ami idegesít.

"Nem néztem le azokat a nőket akik így élnek egyszerűen én nem szeretnek így élni és nagyon felek ettől hogy csak így lehet hosszú kapcsolatom ha ezeket csinalom. "

Itt van a kutya elásva. Ez a mondat kínálja magát az elemzésre.

Nem nézed le a nőket. - De a férfiakat igen és csak gyűlik benned a harag. Azt nem értem a nőket miért ne lehetne lenézni? Nézd csak le őket bátran a butaságuk és a gyávaságuk miatt és határozd el magadban, hogy te különb leszel náluk. Aki hülye haljon meg. :D Nincs semmi, de semmi probléma azzal, ha alaposan megfigyeled az embereket és a végén megállapítod, hogy sorozatosan rossz döntéseket hoznak.

Nem szeretnél így élni. - Tök oké.

Félsz, hogy csak így lehetsz boldog. - A félelem szüli a haragot. Ahogy kivettem a szavaidból veled még nem csináltak ilyen visszaéléseket, csak félsz tőlük. Bízz magadban annyira, hogy neked több sütnivalód van, mint a többi nőnek és téged nem húzhatnak be a csőbe.

Az önbizalmad fejlesztése mellett a félelem másik ellenszere az alaposabb megfigyelés. Vedd észre a környezetedben a jó példákat is, mert esküszöm mindenre ami fontos nekem, vannak és meglepően sok! A mi generációnkban rengeteg önálló, talpraesett fiú/férfi van, aki egyenesen sértőnek találja, ha mindent a feneke alá tesznek.

Azt is vedd figyelembe, hogy az 50-50 nem mindig igazságos. Tesiórán is valaki ha megfeszül se tud lemenni spárgába, most akkor ő kevesebbet ér? Ezernyi példa van, amikor egyszerűen az 50-50 igazságtalan.

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ha nem csak a "végeredményben", hanem a részfeladatokban is az 50-50-re törekszel akkor az egy falanszter lesz nem otthon. Nem értem miért jobb, ha minden kis piszlicsáré feladatban pontosan ugyanannyit kell teljesíteni. Nem is hatékony és senkit nem tesz boldoggá.

Jól sejtem, hogy még nem éltél együtt mással?

Segíteni szeretnék ezekkel, nem kioktatni. Kicsit ismerős az érzés, mert nekem is volt ilyen dühös időszakom, de azóta én már tapasztaltam néhány dolgot és nem vagyok hajlandó más nők ostobasága miatt rettegni a férfiaktól és a kiszolgáltatottságtól. Nem akarom már kifordítani a világot a sarkából és megváltoztatni a férfiakat, mert megtanultam hogyan kell válogatni, mire kell figyelni. Elég ha egy jót találok, a többivel szenvedjen a többi nő.

Tehát ha jól értem nem ezt éled csupán egy feltevésed van arról amit nem szeretnél.(Ami által mégis ezt éled.)

Ez egy rög-eszme.

"Ne pazarold az idődet negatív gondolatokra vagy érzelmekre, mert azzal csak még több részed lesz abban, amit nem akarsz."

Dühös vagy, mert magadra vettél önként valamit amitől félsz és/vagy elítéled.

Miért csináltad ezt?

Ez egy pótcselekvés.Valami nem működik az életedben, feszültségkivezetés, bűnbak keresés.

"Ha abból áll egy igazi “kapcsolat “ hogy egy férfi rabszolgaja vagyok gondoskodom róla mint egy nagy gyerekről mert ne hogy már ő házimunkát végezzen akkor tényleg jobb egyedül "

Amíg ragaszkodsz ehhez a téves elképzeléshez addig egyedül is leszel.

"Nem szeretnek ugyan úgy járni mint édesanyám

Edesapamat szó szerint körbe kell ugrálni minden teren

Ha már csinálnia kell egy rántottát belehal és őrjöng

Ha véletlen el kell mosnia egy tányért és egy bogret őrjöng"

Itt van a kutya elásva, ez a haragod forrása, amíg ezt nem teszed helyre addig nem leszel kibékülve a férfiakkal.

"Miért baj az ha nem szeretnek úgy “gondoskodni” arról akivel együtt vagyok mint ha a gyerekem lenne "

Apád az általad igényelt figyelmet anyukádtól elvonta magára.

"Nincs előírva hogy nekem kutya kötelességem főzni mosni takarítani rá mert a férfi nem csinálja mert megalázó"

Anyád egy szolgalélek aki szerinted feladta saját magát és elrontotta az életét.Valószínűleg már próbáltad ezt közölni vele de süket fülekre találtál vagy belenyugvásra.

A haragot nehéz elengedni, egy felismeréssel kezdődik, mégpedig azzal, hogy magunknak generáljuk.Választhatod a megbocsájtást is és a kiegyensúlyozottságot.

"Azért mert valaki nem szül nem vállal gyereke meg érezhet felelősséget más iránt"

A helyedben a saját érzelmi életem minőségével kezdeném, itt kezdődik a felnőttség.Mutogatsz általánosságban másokra azért, mert TE nem akarsz valamit.

Te nem kiszolgálni nem szeretnél, hanem semmit sem, azon kívül, hogy nagy kegyesen elmész dolgozni, meg néha napján főzöl valami tejbegríz féle ételt, meg maszatolsz valamit a felmosóval(mint a szülőknél lakó fiatalok) .

Nem tudom, hogy szoktál takarítani vagy mekkora házban élsz, hogy ha csinálnod kellene nem jutna másra időd. Mi egy 120nm-es kertesben lakunk, állatokat tartunk, bazi nagy udvar van. A kinti melót a férjem, a bentit én csinálom és van egy 9 hónapos kislányunk is, akivel délelőtt én délután a férjem van általában. Érdekes módon van időm magamra, a hobbimra, sportolni, ki tudunk mozdulni a férjem sem lett a gazdám attól, hogy szültem. Szóval nem tudom, hogyan élhetsz, hogy ennyire hanyatt estél magadtól. De kívánom neked, hogy a fél óra plusz házimunka legyen a legnagyobb probléma az életedben.