Lehet egy igazi férfi is szerelmes (a szó klasszikus értelmében, őrülten, "mindent feladna vagy megtenne a nőért" érzéssel) vagy ez a gyengeség ("észvesztés") teljesen férfiatlan a részéről és "maximum" csak nagyon szerethet valakit?

Direkt nem definiáltam az "igazi férfit", mert arra vagyok kiváncsi, hogy a XXI. században ebbe a fogalomba belefér-e a szerelmes férfi nevetséges sutasága, megalázottsága is. Mindenképp titkolja el érzéseit, kételyeit, félelmeit? Úgy kell "intéznie", hogy soha ne tűnjék ki gyengesége, és a szeretett nő ne is sejtse érzéseit, s ő "vesszen meg érte", különben a nő nem tud rá felnézni (?) (Már ha tényleg létezik olyan, hogy szerelem, és nem csak egy buta fellángolás az egész.)