Nők! Nektek mennyit számít az, hogy a párotoknak legyen saját lakása, kocsija, és jó keresete?

Lakás- Nekem nem számít, hogy van-e lakása. Saját házam van, szóval nem költöznék senki nyakára. (Akivel most ismerkedem, ő albérletben lakik, aztán mégsem dőlt össze a világ.)

Lehet, hogy valaki éppen most gyűjt lakásra, vagy a beteg szüleinek segít, és ezért lakik otthon. Szóval nem gondolom, hogy mindenki a szülei nyakán élősködik és ezért nincs saját ingatlanja.

Autó- Teljesen lényegtelen. Ez nem is értem, mennyiben lehet releváns az ismerkedés során. Van saját autóm, nem zavarna az sem, ha jogosítványa sincs. Nem sofőrt keresek.

Jó kereset- Elég, ha magát el tudja tartani. Nekem nem kell semmit fizetnie, van saját keresetem. Amire költeni akarok, azt majd megveszem magamnak.

Komolyan van olyan, akinek se lakása, se kocsija, de cserébe elvárná, hogy a másik már rendelkezzen velük? Először teremtse elő magának, majd utána támaszthat esetleg elvárásokat.

Csak a személyiség számít.

Amíg nem így látjátok, nem látjátok tisztán. :)

Tapasztalatlan ovi harcosok. Tanulkatok meg kommunikálni is.

A volt férjemmel 25 évesen ismerkedtem meg, volt egy ócska autója, meg viszonylag jó keresete. Nem tűnt fel, hogy se megtakarítása, se lakása 32 évesen. Nekem diplomám volt neki nem, de nem érdekelt. Semmiféle anyagi megfontolás nem érdekelt, csak érzelmi.

Anyagilag tönkre vágott teljesen. most csak olyannal ismerkednék, akinek mindene megvan. (kocsit pont leszarom Pesten) de lakás, normális állás stb. Negyven éves vagyok és senkit nem engedek be az életembe aki lehúz.

Hat max annyi h onnalo legyen.

Ha ugy alakul akkor hozza is fel lehessen menni

Nem csak ejszakara.

Nem elvárás a saját lakás, de az igen, hogy legyen meg benne a törekvés arra, hogy ne szórja el a pénzt, hanem hosszú távon tervezzen, pl. ha családot akar, akkor ne egy minigarzonba vagy a szüleihez tervezzen gyereket. Kocsi nem lényeges, max. akkor lehet fontosabb, ha ingázik és tömegközlekedéssel hosszadalmasabb lenne a közlekedés találkozásoknál. A jó kereset nálam ott kezdődik, hogy el tudja tartani magát, és nem nekem kell kisegíteni.

Nekem autóm nincs (jogsim sincs), nincs rá szükségem, saját lakásom van, ha nagyobba akarok költözni, vagy valakivel összeköltöznék, ez már tőke, el lehet adni, albérletnek ki lehet adni, és van olyan munkám, hogy megélek a jövedelmemből anyagi nehézségek nélkül, és jut még megtakarításra is.

Most 33 éves vagyok, 10 évvel ezelőtt nyilván még mások voltak a szempontok, de az önállóságra törekvés akkor is fontos volt, mert én már akkor lakásra gyűjtöttem.

Páromnak nincs lakása, és nem is keres még (egyetemista, én is az vagyok és még nem keresek). Autója van, amit a szülei vettek neki, de egyébként utál vezetni, ha teheti inkább tömegközlekedést választ. Na, hát ezek nekem ennyire fontosak párválasztáskor. :D

22n

Lakás nem kell, az van nekem is. Jó állás se, lényeg hogy valami legyen, amiből legalább ketten, az én fizetésemmel együtt normálisan megtudjunk élni. Kocsira nekem nincs szükségem, itt falun belül gyalog is eljutok bárhova, pesten meg akárhova el lehet jutni tömegközlekedéssel, gyorsabb és jóval olcsóbb.

Persze nem árt ha mindene van neki, de mondom nem feltétel! Utoljára úgy is volt hogy egyszerre ismerkedtem két pasival, az egyiknek volt lakás, kocsi, jó állás, a másiknak meg semmi, viszont sokkal jobban egymásra hangolódtunk. Gyorsan eldőlt kit választok. (2.)

Aztán lehet úgy járok mint #14, na akkor viszont alap lesz mindez...

N33