Ti elmondanátok a párotoknak, ha megtudnátok, h a lánya a saját neméhez vonzódik?

alapvető az őszinteség ott, ahol nem fojtják el csírájában.

előre látod, hogy botrány lenne belőle. így én nem mondanám el. illetve megkérdezném a lányt, hogy szeretné-e, hogy közbenjárjak vagy előkészítsem neki a terepet.

Kb. onnantól lenne jogos akárcsak gondolkodni is azon, hogy ebbe beleszólj, ha a lány nálatok lakna.

Egyébként meg férfi szemmel nők leszbikussága sokkal inkább tolerálható, mint a buz.i.ság. Kb. minden ma szocializálódó egészséges férfi hegyezte már a répáját képernyőn egymást kényeztető csajokra.

Semmi esetre sem mondanám el, mert nem az én feladatom, ez két másik ember privát szférája.

Majd a lánya eldönti, hogy el akarja-e mondani, és ha igen, mikor, és milyen körülmények között.

Ha ez megtörténik, onnantól fogva érezném úgy, hogy nekem van ezzel feladatom, mégpedig hogy támogassam abban a páromat, hogy meg tudjon békélni ezzel a ténnyel.

A pasi meg jó példa arra, hogy amikor az ember ítélkezik és nem tud elfogadni másokat úgy, ahogy vannak, azokkal a vágyaikkal, amik nekik épp olyan természetesek, mint neki a sajátjai, akkor az élet előbb-utóbb valamilyen formában dob neki egy k. kemény leckét, amivel majd kénytelen lesz toleranciát tanulni.