Polgárpukkasztás: nektek is feltűnt hogy egy nőnek milyen könnyű az élete?

Ez van.

A mai világot két dolog mozgatja:

-PÉNZ

-PUNCI

A többi csak sallang.

Tegél érte,hogy piacképes pasi legyél:

-Menj edzeni

-Keres jól fizető melót

-Végez el piacképes szakot

-Épits kapcsolatot sikeres emberekkel

-Legyen stílusod

-Tudj jól kommunikálni

-Tud a nőt befűzni

-Tudj jól nyalni és szexelni.

#39

Ahány lánnyal próbáltam haverkodni (én is idegen városban vagyok suli miatt), vagy hülyének néztek, vagy nem érdekeltem őket. Nekem valahogy nem megy. 1-2 ideiglenes pasi havert össze tudtam kaparni még az előző szakomon, de ők is elfelejtenek abban a pillanatban, hogy én nem beszélek velük.

Honnan a túróból húzzak elő 2, de főleg 20 barátnőt? A környezetemben mindenkinek megvan a fix, sok éves baráti köre, aztán kalap, másra nem kíváncsiak.

Lehet, hogy a te haverjaid bunkók, az én fiú ismerőseim simán összeülnek egy pohár valamire, és kibeszélik a bajaikat. Igaz, nem úgy, mint a nők a filmekben, hogy csokifagyi-zabálós pizsipartit tartanak, és hajnalig zokognak egymás vállán, de kibeszélik.

#43

De ehhez mi köze annak, hogy férfi vagy? :D Ismerek 2 szakról (egy kemény reál szakról, meg egy "büfé" humán szakról) egyetemistákat, köztük vidékieket, fővárosiakat, aztán ismerek szakmunkásokat, vagy épp érettségivel életművészkedőket, sznobokat, parasztokat, gazdagokat, szegényeket, értelemszerűen minden csoportból lányokat és pasikat, de nem látom, hogy a nemek alapján nagy különbség lenne a társasági, párkapcsolati életükben. Mindkét nemből ismerek örök lúzereket, meg sikeres, népszerű embereket. Nem az dönt, hogy az illető mivel a lába között születik. Ha extrovertált, nyitott, barátkozós, akkor népszerű lesz, akár férfi, akár nő. Aki meg introvertált, félős, utálja az embereket, vagy valami, az meg értelemszerűen nem lesz a társaság középpontja.

Azért azt se felejtsd el,hogy egy csúnya nő egy csúnya pasival ellentétben kenheti a hajára,ha okos,humoros és jó indulatú,mert úgyis vagy az apja korú pasasoknak vagy valami megélhetési bevándorlónak fog kelleni 90%ban. Még egy ronda pasi se áll le vele,bárki bármit mondjon.

Szóval annak jó,aki minimum átlagos külsejű,fiatal és meg van hozzá a beállítottsága,hogy másokat kihasználjon,de annak is csak 30 éves koráig,mert afölött a kinézeten felül kell mást is nyújtani.

Kérdező, szerintem itt az alapvető probléma az, hogy mások az igényeink. Írod, hogy egy nőre naponta 10-en ráírnak, van kivel megbeszélni a problémákat és ha legalább átlagosan néz ki, bárkit megkaphat. Igaz, egy nőnek mindig könnyebb férfit találni, én is azt mondom hogy szinte bárkit megkaphatnék akit kinézek magamnak, viszont megtartani már nem tudnám. A nők nagyobb százaléka pedig komoly kapcsolatot szeretne, a férfiak inkább csak kalandoznának. Úgymond, ha én "felszedek" valakit, akkor a férfi elérte a célját, nekem pedig onnantól kezdődik a kihívás, hogy magam mellett tartsam.

Az, hogy ott van mellettem egy szülő, barát, pasi stb akivel megbeszélhetem a problémámat, ez nem attól függ hogy nő vagy férfi az illető. Ilyen szempontból én például jobban hasonlítok egy férfira a te elméleted szerint, mert a szüleimmel nem vagyok jóban, max 1-2 jó barátom van, olyan pasiknak meg nem öntöm ki a szívem akik azért kedvesek velem, mert meg akarnak dugni.

Nincs "biztosba" tartva senki, ahogy a barátnőimnek sem. Ha nem találok rá megfelelő férfit, akkor nem szülök. Nekünk viszont ez igenis nagy probléma, mert ha megszülöm azt a gyereket, nem tehetem meg hogy nem gondoskodom róla, nem tanítom, nem szeretem, nem mutatok neki példát stb. De ha az apja lelép és maximum pénzeli, az teljesen elfogadott hétköznapi dolog. És igen, ezért hajlamosak vagyunk benne maradni egy rossz kapcsolatban.

Telekürtöljük a világot a boldogságunkkal (én mondjuk nem), az meglehet de mit érünk el vele? Ha igazából minden este sírunk a bunkó férfi miatt, aki megbántott vagy megcsalt minket, én ezt nem tartom "könnyű életnek", szóval ebben igazából semmi jó nincs.

Összegezve, én a lábam közötti hatalommal még semmit nem értem el és úgy érzem nem is fogok. Ugyanolyan keményen kell tanulnom és dolgoznom, mint egy férfinek ha lenni akarok valaki. Nem, a szétteszem a lábam a főnöknek, vagy összeszedek egy pénzes pasit aki eltart nem életcél számomra. Mert mint említettem, nekünk megkapni mindent könnyebb, de megtartani nehezebb.

"kíváncsi lennék arra a nőre, hogy 1 hét után, csak 1 hét után hogy érezné magát ha messengeren nem írnának rá 5-en, hogy "szia ismi?", ha nem hívná egy barátja sem, ha a barátnői se foglalkoznának vele, sőt az utcán is átnéznének rajta. Plusz nem hívogatná egyik másik férfi hogy jaj sajnálom kezdjük újra (mert marhára hiányzik a pina, és nálad kell a legkevesebbet kaparni érte, csak ezt nem teszik hozzá)" - istenem, leírtad a vágyálmomat, de komolyan! xD A barátnős részt kivéve (kölcsönösen keressük egymást, ennyi) rohadtul örülnék neki. Undorító érzés két lábon járó p.ina+mellként végigsétálni az utcàn. Undorítóak a nyáladzó tekintetek, a füttyögések, a beszólások, a metrón taperolások, a kéretlen zaklatások. Utálom, hogy nyáron meg kell sülnöm hosszúnadrágban, hogy kevesebb zaklatás érjen. Utálom, hogy este nem sétálhatok haza egyedül, biztonságban, ill. ha a bármi történne, én lennék a hibás (ellentétben pl. egy kirabolt férfival).

A hétköznapi hímsovinizmusról, a reflexből lenézésről (észre sem veszitek, annyira természetes, hogy aki "csak nő", annak a szavába vágtok, azon letöltitek az egyéb frisztrációkat, stb., míg egy másik férfinál már meggondoljátok), a nehezebb előrehaladásról/karrierépítésről, satöbbi-satöbbi már nem is beszélve... tudnám még folytatni a sort, de nem a "visszarinyálás" a célom, csak annyi, hogy lásd, mindkét nemnek megvan a maga keresztje...

"Aki itt írja, hogy picsogás, meg nyavajgás, ha Te a saját életedben ezeket tapasztalnád, hogy hinnéd el magadról, hogy vonzó vagy? hogy lenne önbizalmad?" - aki kizárólag a környezete visszajelzései alapján ítéli meg önmagát, ill. abból építi az önbizalmát, annak soha nem lesz szilárd alapokon nyugvó önbizalma, és "korrekt" önértékelése...

Az a baj,hogy a nők el sem tudják képzelni milyen az,amikor egyetlen dicsérő szót nem kapnak senkitől soha, nem ugrálják körbe őket.Ilyen náluk nincsen,és így persze hogy könnyű az élet,meg önbizalom stb.

Ha én is férfiként az életemben csak évente 1 csaj megdicsért volna,nyilván már akkor más lennék,és másképpen is tudnék hozzáállni ehhez.

Ami ugye nem is hangzik soknak,évente 1? nos igen.

Nem véletlenül csökken az önbizalmuk a nőknek sem,ha pl. a párjuk már nem dicséri őket,nem tartja őket csinosnak,nem mondja stb... és ilyenkor még depresszióba is esnek sokan.

Akkor mit csinálnak az én helyzetemben férfiként,ahol 25 év alatt kb. egyetlen konkrét ilyen jellegű dicséret/célzás nem volt nőtől soha,és még ezek mellett hanyagolnak a nők,hiába csinálsz bármit,mintha levegő lennél,és otthagynak faképnél simán,mert nem születtél elég helyesnek...

Internetes társkeresőt hagyjuk,0 választ kaptam ott,bármennyi értelmes levelet is küldtem el.