A sok "a nőknek könnyű" és "rengeteg normális pasi egyedül van" kapcsán eszébe jutott már másnak is ez az ötlet? Esetleg valaki meg is tette? Miket tapasztalt?

Eszembe nem jutna kísérletezni, örülök, hogy már nem vagyok jelen a "húspiacon", fél év bőven elég volt, amíg megismertem a párom.

Tapasztalataim a következők (átlagos nőként):

Személyesen és interneten is próbáltam ismerkedni, szóval mindenről van tapasztalatom.

Személyes ismerkedés: siralmas. Szingli barátnőimmel jártunk el kifejezetten ismerkedési célzattal meghirdetett bulikba. Vicc kategória, de nekünk kellett felkérni táncolni a pasikat! A többség csak állt a partvonalon és nézett bambán, aztán ha felkértük, akkor vigyorogtak, mint a vadalma. Volt, aki a szám felénél azt gondolta, hogy már járunk...

Ezután másfajta bulikba jártunk, de ott meg részegek fogdostak és közölték, hogy szívesen megdugnának...

Utcán fél év alatt kb. hárman szólítottak le. Nekem ez a fajta ismerkedés valahogy nagyon nem megy, lefagyok tőle... egyszer próbáltam szemkontaktust teremteni egy pasival, nézegetett is, de nem szólított meg (mondjuk nem volt ráírva, hogy foglalt-e, szóval számomra ez ezért is felejtős).

És akkor jöjjön a társkereső...

Tényleg sokan írnak. NAGYON sokan. Többször leírtam már itt is, hogy amikor egy új oldalra regisztráltam, arra nem volt lehetőségem, hogy körülnézzek az oldalon és kitöltsem az adatlapom, már özönlöttek a levelek tucatjával. Ez mondjuk azért rémisztő, mert a jelek szerint a férfiaknak tökmindegy, hogy kinek írnak... valószínűleg úgy gondolják, hogy a nagy számok törvénye alapján egyszer csak valaki horogra akad. Hiába írtam ki az adatlapomra, hogy milyen korú, milyen távolságra élő, és hogy független férfit keresek, ezeket a többség egyáltalán nem vette figyelembe. Győzködtek, hogy CSAK velük tegyek kivételt.

Szerintem fél év alatt több ezer emberrel váltottam levelet, sokukkal csak néhány mondatot. Ebből kb. 10-15 volt, aki nagyjából megfelelt az elképzeléseimnek és megvolt a közös hullámhossz. Velük találkoztam is. Az egyikről kiderült, hogy amúgy házas, csak elfelejtette megemlíteni...

A többiekkel nagyon kellemesen elbeszélgettünk hosszabb-rövidebb ideig, de nem lett egyiknek sem folytatása. Volt, aki nyíltan bevallotta, hogy másmilyen nőkhöz tud vonzódni, volt, aki nekem nem jött be, és olyan is, hogy bár szimpatikus volt, megért volna további ismerkedést, kiderült, hogy az életmódunk nem egyeztethető össze.

Nekem ez a tapasztalatom.

Aztán megismertem egy közös társaságban a páromat, és megkönnyebbülve töröltem magam mindenhonnan. Nem sírom vissza ezt az időszakot. Eleinte izgalmas volt, egy idő után inkább már idegőrlő.

Nem kísérlet, saját tapasztalat.

Attól függ, hogy kinek mi az átlagos.

Én is az vagyok szerintem. A klasszikus "jó pasik" nem döntötték rám az ajtót. Egy - kettő volt, korrekt módon bemondták, hogy mit akarnak. Én nem azt akartam, annyiban maradt. Helyette volt pár önértékelési zavaros, szerencsétlen, élőszóban kommunikációképtelen ember. Randiztam néhányszor, ahol a társalgás részükről : Ja!, Tényleg?, Hűha!, Én is! --- majd még további randit akartak, na kösz, nem.

Végül szerencsére találkoztam a férjemmel.

De vannak ismerőseim, akik társkeresőn találtak egymásra. Igaz, a srác csak egyéjszakás kalandokat keresett, a csaj csak a "második vonalbeli" jelöltek között volt. Aztán mégsem döntötte meg első nap, sőt azóta házasok, gyerek is van, szerintem végállomás.

# 4: Igen, a "klasszikus jópasik"-kal nekem is ez a tapasztalatom. Volt pár, akik már az elején közölték, hogy szívesen megdugnának minden körülményeskedés nélkül. (Persze lehet, hogy kamufotó volt és a valóságban egy 150 centis, 180 kilós fickó próbálkozott. :) )

Illetve EGY klasszikus (külsőre) jópasi volt, akivel randiztam... olyan igazi adonisz, akinek a puszta látványától is be tud nedvesedni a bugyi... na vele randizgattam egy ideig, de hamar kiderült, hogy komoly személyiségzavara van. Menekültem, de nem volt könnyű, nagyon sokáig keresett még utána.

Előttem minden hétvégén hosszú sorok kígyóznak... a Tesco és China Mart vegyesboltjának pénztáránál... :-D

Na jó, viccet félretéve, ezek a fiúk egy kicsit álomvilágban élnek, de én már nem akarom őket meggyőzni. Hozzám illő társat szeretnék, de az egyetlen ilyen, akit eddig (lassan) 32 éves koromig megismertem, foglalt, az meg nem az én műfajom, hogy belerondítsak, talán ha szakítanának, de nem fogom kiprovokálni, mert ismerem a nőt is, és kedvelem (annak ellenére, hogy naiv). Viszont nem csak társkeresésből áll az életem, sőt, mostanában egyáltalán nem ez a prior úgy majdnem másfél éve, pedig már úgy voltam vele, hogy végre egyenesbe jövök és készen állok erre is, de mindig jött valami fontosabb, és természetesen ha egyszer megindul a lavina, akkor egyszerre borul minden, így a társkeresés háttérbe került, egyszerűen képtelen vagyok arra koncentrálni, pedig még regisztráltam is. No, de lássuk az én tapasztalataimat, hiszen egyedülálló vagyok - tehát ilyen akadály nincs - és fent is vagyok ilyen oldalon.

Naponta több üzenetet kapok... A RENDSZERTŐL automatán, azt egyiket sem a felhasználók írják, nem is tudják, hogy a rendszer küldött róluk ilyet. Egyszer valaki egy ilyen rólam kiküldött üzenetre azt hitte, hogy én írtam neki, és írt egy köszönőlevelet, írtam neki, hogy én nem írtam, hiszen sem számítógép sem internetközelben nem voltam aznap, szóval nem is írhattam volna, nem nagyon akarta elhinni az illető, de mindegy (az akkor még kórházban fekvő nagyapámat - azóta már meghalt - látogattuk meg a családdal, szinte egész nap vonaton ültem reggeltől estig pár órát leszámítva).

Most ugyan passzív vagyok, szóval annyi dolgom van, hogy tényleg nem lépek be csak úgy pár hetente, hogy ránézzek, történt-e valami mégis, de mikor aktív voltam, akkor is csak elvétve volt VALÓDI üzenetem.

Ezek közül a legtöbb a privát fotóimat akarja látni (úgy, hogy egy szót sem váltottunk - nem mintha lenne fent bármilyen extrém látványos fotóm, csak kevésbé publikusak, mint a publikus képek), egyértelmű, hogy ezeknek a kéréseknek nem teszek eleget.

Akivel volt beszélgetés, azok közül többről viszonylag hamar kiderült, hogy valami defektje van vagy bármi más miatt nem illünk össze (kamus, lusta, élősködő, erőszakos, túl gyorsan akart haladni, túl sokat akart, csak szexet akart, számomra nem elfogadható szokása-tulajdonsága van - pl. dohányzás, én sem dohányzom, és nagyon zavarja a szervezetemet -, esetleg nagyon buta és nem tudunk érdemi beszélgetést folytatni, szóval nagyon nem vagyunk egy szinten - nekem ez fontos).

Ezek közül volt, aki tudomásul vette teljesen normálisan, hogy nem lesz köztünk semmi, és jót tudtunk beszélgetni így is, és szerintem ez bármikor megismételhető, de volt, aki hisztizni kezdett, mint valami dedós, na, az olyanoknál én is elővettem a tiltást, és hisztizzen anyucinak, ne nekem.

Az egyik exemet társkeresőn ismertem meg, és ő valahogy akkor sem olvadt bele ebbe a tömegbe, ezért is lett köztünk több. Mostanában ilyet, aki nem olvad be a tömegbe és össze is illünk, nem nagyon találok, de nem is erőltetem, hiszen millió más dolgom van pillanatnyilag, ami elsőbbséget élvez. Majd talán ha felszabadulok a terhek alól kissé, hogy tudjak erre is koncentrálni, addig meg úgy vagyok vele, hogy ha valami jön magától, nyitott vagyok, de én most nem keresek társat célzottan. Előbb jöjjek egyenesbe.

# 8: Jogos, amit írsz, de az ember gyarló...

Én bevallom, egyszer merő kíváncsiságból Tinderen mindenkit bejelöltem, kíváncsi voltam, hogy kik igazolnak vissza... hát voltak érdekes tapasztalatok. :) De ez tényleg csak kíváncsiság volt, egyetlen egyszer fordult elő, utána már célirányosan használtam.

Amúgy ez nem egonövelés, az én egomat ugyanis nem növeli, ha olyan pasik kattannak rám, akik nekem egyáltalán nem jönnek be... Az egomat az növelte, amikor 10 számomra szimpatikus férfiból 8 visszajelölt és tényleg jól el tudtunk beszélgetni (aztán vagy lett belőle randi, vagy nem).