Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A sok "a nőknek könnyű" és "rengeteg normális pasi egyedül van" kapcsán eszébe jutott már másnak is ez az ötlet? Esetleg valaki meg is tette? Miket tapasztalt?
Egyfolytában azt látom, hogy a férfiak sírnak, hogy az átlagos nők előtt is hosszú férfisor áll, míg nekik átlagos kinézetű, de normális férfiként esélyük sincs.
Ezzel szemben úgy érzem, előttem sosem álltak sorok, pedig szerintem beleillek az átlagos kategóriába. Na nem panaszkodni akarok, mert boldog párkapcsolatban élek, inkább csak érdekes dolog így kívülről szemlélni a nemek csatáját és morfondírozni, vajon kinél van az igazság:D
Eszembe ötlött, hogy milyen érdekes lenne regisztrálni egy társkeresőre a saját képemmel, várni, figyelni, elemezni a tapasztaltakat. Hogy hány megkeresés érkezne, abból hány emberrel tudnék hosszasabban elbeszélgetni, hányan jönnének be külsőre stb.
Viszont sajnos a megvalósítás több akadályba is ütközik:
1. Ha ilyen módon verném át a férfiakat, akkor tényleg nem lennék jobb, mint amilyen véleménnyel vannak a nőkről.
2. Pont azokat bántanám meg vele legjobban, akik valóban normális párkapcsolatot keresnek, netalántán még szimpatikus is lennék nekik, jól ellennénk.
3. Elég kellemetlen lenne, ha valaki ismerős rám akadna egy társkeresőn tudván azt, hogy sok-sok éve kapcsolatban vagyok.
Igazából a kérdésem az lenne, hogy van-e olyan, aki gondolkodott már hasonló "kísérleten", esetleg el is végezte? Ha igen, miket tapasztalt?
válasza: válasza:Tapasztalatok átlagos nőként:
Társkeresők: nekem is az a tapasztalatom, mint az előttem íróknak. Rengetegen írnak, de szűrés nélkül,nem nézve, hogy mondjuk komoly kapcsolatot akarok, és kizárólag egyedülállóval ismerkednék. Volt egy pár, aki szimpi volt, független, nem hazudott és végül nem csak megfektetni akart, de elenyésző számú, és sajnos más dolgok miatt az sem jöttünk össze. Szóval nem lehetetlen itt ismerkedni de nekem kiüti a biztosítékot a sok retardált, úgyhogy letettem erről az ismerkedési formáról.
Utcán való ismerkedés: Le szoktak szólítani néha, de inkább csak beszólogatnak, mert elég nagy "tüdővel" rendelkezem, és mellé nem vagyok elhízva. Ez megalázó, mint sem hízelgő lenne, a "de meg du..álak" és a "de ku..va jó a melled" beszólások után inkább valami ócska lotyónak érzem magamat. Olyan meg hogy valaki csak szimplán odajön ismerkedni, nem igen van, eddig kétszer már előfordult életemben. Az emberek inkább csak kifelé bámulnak a fejükből, zenét hallgatnak, vagy nyomkodják a telót.
Szórakozóhelyek: Sokan odajönnek, de mikor kiderül, hogy nem fogok lefeküdni vele azon az éjjelen, gyorsan távoznak is. Akikkel eddig végül bulin cseréltem számot, mindről!!! kiderült, hogy csak szexkapcsolatot akar, és aztán "majd meglátjuk". Hát bocs, de erre semmi szükségem.
Ismerősi kör/munkahely/hobbitevékenység: Előre leszögezem, hogy szerintem ezeken a helyeken lehet a legjobban ismerkedni, mert itt általában lassan alakulnak ki a dolgok spontán, úgy hogy az ember előbb megismeri a másikat, és ahhoz kezd vonzódni. Ez mind remek, de nálam az a helyzet, hogy minden férfi ismerősöm, aki korban megfelel (aki nem az is), foglalt. Pedig több a férfi ismerősöm, kollégám, mint a nő. Ez csak személyes helyzet, de sajna nálam ez van.
Biztosra veszem, hogy rengeteg normális, egyedülálló pasi van aki társat szeretne, és ugyan ott próbál keresgélni, mint a normális, egyedülálló nők, tehát sehol, mert nincs igazán hely erre.
19: Egy hasonló kísérletem nekem is volt. Itt gyakorin volt egy srác, aki minden egyes nap a tipikus dumát nyomta, hogy a nők felszínesek, anyagiasak, szemetek, csak a jó pasikat veszik észre, az igazi értékeket semmire sem becsülik stb. De ezek mellett ahogy írt, az normális volt, összeszedett, tehát alapvetően (a véleményétől eltekintve) egészen értelmesnek tűnt. Ezt az ellentétet sehogy sem sikerült feloldanom, így őszintén kíváncsi lettem, milyen is lehet élőben, hol lehet a hiba, hogy huszonéves korára nem sokra jutott kapcsolatok terén. Természetesen nem árultam zsákbamacskát, mondtam neki, hogy párkapcsolatom van, nem keresek társat, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, találkozzunk. A találka végére teljesen egyértelművé vált számomra, hogy miért nem kezdenék vele, és valószínűleg miért nem kezd vele más sem. Hiába volt alapvetően illedelmes (előre engedett az ajtóban, hozott nekem egy apró kis meglepetést stb.), olyannyira szeretetéhes volt és élvezte, hogy végre egy "normális" lánnyal beszélhet, hogy több órán keresztül csak ő volt a téma. Alapvetően érdeklődő ember vagyok, így én szinte mindent megtudtam róla, ami persze érdekes is volt, de roppantul lehangoló volt, hogy ő közben rólam semmit nem akart megtudni. Nem egoista módon beszélt egyébként magáról, inkább csak úgy, mint egy lelkes kisgyerek, aki hosszú idő után elmondhatja a vele történt izgalmakat valakinek. Ennek ellenére mégis kellemetlen volt, hogy rólam nem kérdez, holott talán nekem is lett volna mondanivalóm.
Az már más kérdés, hogy a humorunk sem kifejezetten egyezett és a gesztikulációja is furcsa volt számomra, mert ezek már annyira egyéni preferencia kérdései, hogy ettől más lánynak simán bejöhetett volna.
21. Borzalmas, hogy milyen idiótaságokat nevelnek bele a nőkbe a magazinok, műsorok és ki tudja mik. "Ne keresd a férfit x napig randi után, mert akkor könnyűvérűnek tart", "csak x randi után lehet a másiknál aludni, mert különben..." stb. Baromság a taktikázás, csak önmagunkat kellene adni, és ha a másik vevő rá, akkor nyert ügyünk van úgy is.
22. Egyetértek veled, hogy manapság nem is igazán van olyan hely, ami alkalmas a társkeresésre. Nőként (az itteni közhiedelemmel ellentétben) nem tudok rajongani, pláne nem beleszeretni egy olyan emberbe, akit nem ismerek, csak jól néz ki. Én egy férfi személyiségébe szeretek bele, ahhoz, hogy azt megismerjem, ahhoz bizony előbb idő kell. Hiába jön mindenki azzal, hogy a barátzónából nem lehet kikeveredni, nekem az eddigi kapcsolataim mind úgy alakultak, hogy előbb összebarátkoztam valakivel, majd idővel beleszerettem. Mert nekem a társam egyben a legjobb barátom is.
Épp emiatt tényleg baráti körben, munkahelyen, hobbitevékenység közben lehetne legjobban ismerkedni. Viszont ha valaki esetleg azonos neműek között dolgozik/tanul, a baráti köre pedig nem bővül, akkor sok mindent nem tud kezdeni.
válasza: válasza:"Ismerősi kör/munkahely/hobbitevékenység: Előre leszögezem, hogy szerintem ezeken a helyeken lehet a legjobban ismerkedni, mert itt általában lassan alakulnak ki a dolgok spontán, úgy hogy az ember előbb megismeri a másikat, és ahhoz kezd vonzódni. "
Ez a lényeg szerintem. Fentebb leírtam az ilyen-olyan bulizós-társkeresős tapasztalataimat, azt viszont nem, hogy a páromat végül ilyen módon ismertem meg: egy új közösségben, ahová az érdeklődési köröm miatt csatlakoztam. És pont így történt: előbb megismertük egymást, utána alakult ki a vonzalom.
"Nem kísérlet, saját tapasztalat.
Attól függ, hogy kinek mi az átlagos.
Én is az vagyok szerintem. A klasszikus "jó pasik" nem döntötték rám az ajtót. Egy - kettő volt, korrekt módon bemondták, hogy mit akarnak. Én nem azt akartam, annyiban maradt. Helyette volt pár önértékelési zavaros, szerencsétlen, élőszóban kommunikációképtelen ember. Randiztam néhányszor, ahol a társalgás részükről : Ja!, Tényleg?, Hűha!, Én is! --- majd még további randit akartak, na kösz, nem.
Végül szerencsére találkoztam a férjemmel.
De vannak ismerőseim, akik társkeresőn találtak egymásra. Igaz, a srác csak egyéjszakás kalandokat keresett, a csaj csak a "második vonalbeli" jelöltek között volt. Aztán mégsem döntötte meg első nap, sőt azóta házasok, gyerek is van, szerintem végállomás."
te lökted a sódert a fickók 1 szavas válaszokat adtak?
nehezen hihető,am ismerek olyan nőt aki nemtud komunikálni
mégis lett fickója,később a nő is megtanult beszélni a palija hatására,de egy férfi esélyt se kap.
válasza: válasza:"te lökted a sódert a fickók 1 szavas válaszokat adtak?
nehezen hihető," - Én is jártam már így, hogy én tartottam életben a beszélgetést, illetve próbáltam, de gyorsan meguntam. Utána még beszélgetni akart, a kis aranyos... :-D Tudod, nem vagyok rádió... :-D
válasza:# 11 vagyok: a kísérlet szubjektív vonását úgy lehet kiküszöbölni, ha te is látod a tesztalany levelezését, megmutatja neked, miket kapott, miket írt, és azokra milyen választ kapott, így ő is eldönti magában, ki milyen, meg te is, aztán megbeszélitek, és kiderül, van-e véleménykülönbség. Vagy akár még 1-2 barátot még be lehet vonni, és még átlagoltabb eredményt kaptok.
Amúgy azért érdekes olvasni azt, hogy ennyi kvázi írástudatlan emberke ír rátok, meg milyen nyomorék levelekkel próbálkoznak, és hogy mennyire örülnétek végre egy normálisnak, és amikor én normálisat írok (azért bízom benne, hogy el tudom dönteni :D), akkor arra meg nincs reakció :D Na most akkor mivan? (tudom, valószínűleg akire én írok, az nem úgy van vele, mint ti)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!