Valóban nem volt jogos azért botrányt rendezni mert eltűnt ismerkedés közben?

Én nem védem,de a másik odalt nem ismerjük! Én a saját tapasztalataim alapján igencsak meg tudom érteni a lányt.

Ez a fajta "velem ilyet senki nem tehet" ember nem érti sem a miértet, sem a hogyant! És hidd el nem az a baja,ahogy történt,hanem az,hogy besérült az egója!

Meg ugye az sem biztos,hogy valóban így történt,ahogy kérdező előadja itt magát!

Egyébként te hogy érzed? Te megteheted,hogy hisztimatyit játszol egy relatíve ismeretlen lány munkahelyén,csak mert nem áll veled szóba,kockáztatva ezzel az állását??

A lány helyében nem vártam volna meg míg a főnököm bsz ki,hanem én hajítottalak volna ki a fenébe! Mit képzelsz te magadról?

"Én nem védem,de a másik odalt nem ismerjük! Én a saját tapasztalataim alapján igencsak meg tudom érteni a lányt.

Ez a fajta "velem ilyet senki nem tehet" ember nem érti sem a miértet, sem a hogyant! És hidd el nem az a baja,ahogy történt,hanem az,hogy besérült az egója! "

Én meg tapasztalatból mondom, hogy de, férfiként az esetek döntő többségében nem az a gond, ha kikosarazzák az embert, hanem az, amikor ezt rendre gerinctelenül teszik.

Nálad milyen tapasztalataidról is beszélünk?

Két fajta tapasztalatod is lehet, de egy emberrel csak az egyik fajta

1.) vagy az, hogy emberek hogyan reagálnak arra, ha korrektül utasítod el őket.

2.) vagy az, hogy MÁS emberek hogyan reagálnak arra, ha gerinctelen, sunyi módon csináljátok.

És mivel nem tudod, hogy akiket az egyik módon utasítottál el, azok a másikat hogyan fogadták volna, ezért semmi érdemi tapasztalatod nincs ebben a kérdésben.

Nekem meg férfiként saját és elég széles körű haveri körből származó tapasztalatom is van, elég széles körű.

Szóval veled ellentétben én nem hasraütésszerűen mondok dolgokat.

Akkor miért is én higgyek neked, és nem fordítva?

A másik dolog meg, hogy érdekes módon valahogy csak nem jön vaálasz arra az egyszerű kérdésre, hogy komolyan úgy gondoljátok, hogy ha valaki a korrekt elutasítást se képes elfogadni, az majd az inkorrekt sunyulást jobban lenyeli?

Mert ha ez számotokra is abszurdum, akkor itt egyértelműen egy üres kifogással próbáljátok mentegetni a gerinctelenséget. És akkor először talán ezt a gerinctelenséget kéne felszámolni, és utána lehetne érdemben reagálni arra, hogy ezt hogyan fogadják. Lelépni, letiltani utána is ráértetek volna.

Ha meg komolyan elhiszitek, akkor viszont a kérdező reakciója tökéletes és logikus válasz volt erre a hozzáállásra - világosan cáfolta, hogy ez nem igaz.

És amikor ez a tömeges női hozzáállás és mentegetőzés, akkor logikusan nézve igaza volt, és a többi férfinak is követnie kéne a példáját.

Elvégre ha tényleg azért nem vagytok tömegesen képesek annyira, hogy korrektek legyetek, mert komolyan azt hiszitek, hogy így kevésbé "veszélyes", arra meg ugye nem kap lehetőséget ilyenkor az ember, hogy bizonyítsa, hogy mi lett volna, ha ti korrektek vagytok, akkor marad az, hogy be kell egyértelműen bizonyítani, hogy az inkorrektséggel tuti nem jártok jobban. Szóval ha más okból nem is, legalább saját érdekből érdemes korrektnek lennetek.

"Te megteheted,hogy hisztimatyit játszol egy relatíve ismeretlen lány munkahelyén,csak mert nem áll veled szóba,kockáztatva ezzel az állását?? "

Legalább annyi korrektséget próbáljunk már meg összeszedni, hogy nem hazudjuk el, hogy miért kapta a kiscsaj. Nem azért, mert visszautasította, hanem mert ezt inkorrekt és degradáló módon tette.

Lehet persze hasraütésszerűen találgatni azon, hogy mi lett volna, ha a csaj korrekt (vajon azon is begőzölt volna a srác, ha csak szimplán, korrektül visszautasítják), de ezt pont azért soha nem tudjuk meg, mert a csaj nem volt korrekt.

69% hálás lennék,ha nem nekem írogatnál!

És a két inkorrektség k.,rvára nem áll arányban! Ha nem látod,akkor te sem vagy jobb,mint a kedves kérdező és a sértett lelke!

"Ha nem hivbak vissza allasinterjurol akkor odamesz es jol megmondod a magadet? "

Egy állásinterjú "picit" más, mint egy (főleg már folyamatban lévő) ismerkedés.

Legalábbis ha nem "betöltendő pozícióként" tekintesz a másikra - és igen, ezt úgy értem.

Ha elvárjátok a alapvető tiszteletet, és hogy ne csak tölteni való húsdarabként álljanak hozzátok, akkor ugyanezt az alap tiszteletet viszonozni is tudni kell - másképp egyszerűen nem működik.

A kérdező még láthatóan abban a korszakban van, amikor ő még komolyan veszi a nőket, és nem játékként fogja fel az egész ismerkedést - így meg elkerülhetetlen, hogy frusztrálódik amikor cserébe a minimális tiszteletet és korrektséget se kapja meg.

Ez egy teljesen természetes folyamat. És az is, hogy ha zsinórban ezt tapasztalja, akkor idővel vagy az egész ismerkedéstől megy el a kedve, vagy csak szimplán átáll az általad hiányolt állásinterjús hozzáállásra.

Szóval ne aggódj, majd ha eljut arra a szintre, hogy már úgy áll az ismerkedéshez és a nőkhöz, mint aki szimplán állásinterjún van, ahol egy pozíciót akar megszerezni, amit majd beírhat az önéletrajza végére új tételként, nem pedig társat keres, akkor már ő is csak egy vállrándítással fogja az ilyeneket elintézni.

És amúgy várhatóan sikeresebb is lesz ezzel a hozzáállással.

Tapasztalat.

" Egy állásinterjú "picit" más, mint egy (főleg már folyamatban lévő) ismerkedés"

Így van,mint ahogy munkahelyen hisztériát csapni is kicsit más,mint négyszemközt elküldeni a másikat melegebb éghajlatra!

Kössz,hogy végre leírtad a lényeget, a sok fszság mellett!